Horth az íróasztalnál hagyta orvosi táskáját. Ha nem tudják kinyitni a cellát, felesleges odacipelni, úgysem tudja tüzetesen megvizsgálni. Így most csak szemrevételezéssel, és néhány kérdéssel próbál valami diagnózist megállapítani, vélhetőleg aránylag pontosat. A doki magas, testes ember, mint oly sok hivatalos személy ebben a városban, mint például Brad is, őszülő halántékkal. Harminc éve praktizál, sokan … Olvass tovább
DE JÓ LENNE! De jó lenne fényben tündökölni! Bizserget a friss fű illata, hűs harmatban reggel megfürödni, új erővel indulnék haza. Ruházatom fák virága lenne, bársonyos rét finom takaró, lombok alatt testem megpihenne, madárdal az öreg rádió. De jó lenne felhők fölött szállni! Álom szárnyán visz a képzelet, gyönyörködni, néha meg-megállni, Szép az élet és … Olvass tovább
’97 Ősz Ismét itt van egy ősz És én észre sem vettem, Hogy elsárgult levelek Hullanak le mellettem. Fölnézek egy fára És csak a kopasz ágakat látok, Amin nem is oly rég, Még rügyeztek a virágok. A kutya sem ugrik a kapuhoz, Ha jön egy idegen, Inkább megbújik Házában csendesen. Mosolyod Csupa öröm az élet, … Olvass tovább
Nem kell sajnálkozni! Tudom, nem kellene ezt nekem leírnom. Nem jól mutat ez így, egy fehér papíron. Mert rossz életem volt, gyermekkorom óta, Befolyásol engem most is, ez valója’. Az én szüleim biz’, nagyon rosszul éltek. Hogy ki volt a hibás, nem ítélhetem meg, Mindketten panasszal ostoroztak engem, És döntenem kellett a másikkal szemben. Túl … Olvass tovább
Itt A tűzben akácfa gyújtós perceg. Felesel a belső tűzzel. Széllel. Ő egy kézzel markolja a görcsöt. Tartja. Fél kézzel, óvatosan. 21 gramm. A minden. Elengedni nem meri, törik. Tudja. Szíve izomrostjaiból fon köteléket a születés és a jósolt pillanat közé. Ha kész lesz, felcímkézi: VÉGE Nem sorban számol, csak úgy. Találomra. Persze, időhúzásnak. Közben … Olvass tovább
Talány Fáj a csend, a várakozás, Azért fáj, mert nincs kilátás, Elvesztek a szép remények, Mint az életből a fények, Aki egyszer közel kerül, Rosszban biztos nem részesül, De ő átvált azon nyomban Jeleskedik a gonoszban, Fáj a csend, a megnémult csend, Uralkodik rajtam e rend, Kínoz, megöl már a magány, Megfejthetetlen e talány. Budapest, … Olvass tovább
Fecskeszárnyon Fecskeszárnyon Afrikába vágyom Azúrkék térkép az égbolt A Nap oltalmazóan irányít És az éji sötétben valahol Világítótorony világít Rám kacsint a Hold Holnap hajnalra otthon vagyok. Vihar Szomorúan (szinte sikoltva) hajlongnak a fák Dühösen támad rájuk a szél És én a halálra gondolok. Hajgató Attila
Csak ne a csend… Nem bírom a csendet, nekem temető, Bénító, taszító, elkeserítő, Nekem az csak gyászos, üres némaság, Olyan szomorú, mint madártalan ág, Hogyha szó se hallik, nem szól muzsika, A lehető rosszak legrosszabbika. Csend, ha honol kívül, bent erős a zaj, Egyre nő a szívben a ritmus-robaj, Mindig az az érzés: a csend … Olvass tovább
CSAK A CSEND Már csak az esti csend ül mindenütt, és a némaság az úr. A fülembe még visszacsendül, megszólal a hegedűn a húr. A zenét csak én hallom egyedül, nincs itt senki más. A szívem fáj, bevallom, az a kár, hogy nincsen ráadás. Ha mégis rám találna valaki az emlékek mögül. Egy kedves szóval … Olvass tovább
ELFELEDEM Elfeledem szerelmedet Izzó parazsa már nem éget Lobogó lángját magaddal vitted Szürke hamuja nem melenget meg… TEGNAP MÉG Tegnap még forrón ölelt. Hajnalban titokban elment. Egyszer tán újra bekopog Üres szobánkban árva szél zokog… Györke Seres Klára
EMLÉKEK Anyuval nézzük a fényképeket. Előhívjuk a régi emlékeket. mert emlék a nagymamám.. mert emlék a nagypapám… emlék már a keresztapám.. a Balázs papám.. s emlék a nálam két évvel idősebb nagybátyám. E sok – sok emlék már mind a föld alatt, S a mi szemünkbe sokszor könny szalad. A hiányuk szívünkbe űrt hagyott, mikor … Olvass tovább
Halálsoron Rácsok mögött élem az életem nem szabadulok soha jelöletlen sírom, évek múltával benövi a moha. Nem írják a fejfára utálatos, elátkozott nevemet leköpik, rugdossák és megalázzák halott testemet. Megérdemlem sorsom én akartam magamnak nem tudtam megálljt parancsolni beteg agyamnak. Azt hittem, minden emberben ott lakik a gonosz, rejtőzve azt hittem, ha kitépem a szívüket … Olvass tovább
Fogy az út másik vége /2006-ban írtam/ Őszül a hajunk, már rosszabbul látunk, Egyre lassabban visz a lábunk. Mögöttünk hosszú, tartalmas élet, Bizony, hamar eljártak az évek! Most csendesen ülünk, pihenünk a padon, „Még” ketten ülhetünk, hálás vagyok nagyon… Minden egyes nap, már ajándék nékünk, Jó Teremtőnk! Köszönjük, hogy élünk! Unokák zajától hangos a mi … Olvass tovább
Ősszel összegyűjtöttem tenyeremben a színes faleveleket. Volt közöttük citromsárga, narancssárga, barna és piros. Örültem, hogy mindezt lelkiismeretesen leszedhettem. Készítettem krumplinyomdát, melyet tintába mártottam, s a papíromra nyomtam. Beragasztottam a faleveleket egy nagy mappába, hol kis zsebekbe illesztettem leveleimet. Gyönyörűen nézett ki a levéltár. Arra gondoltam, hogy a növények is éreznek, fáj nekik, ha letépem levelüket, … Olvass tovább
A MA Becsüld és örülj a mának. Szorgalmas örömteli tetteiddel dajkáljad, Mert amit ma dajkálsz, holnap felnő A te érdemed milyenné lesz ő. S a tegnappá váló nap lesz a ma súlya Mely szép emlékét, s tudását őrzi a mostnak. Mindig tudd értékelni a múltat. Bár milyen is lesz, te alkottad magadnak. Büszkének, vagy tanulságos … Olvass tovább
Életképek Besötétedett kin az égbolt. A nagyszoba egyik oldalát betöltő ablaksoron és az erkélyajtón beszűrődő fények sem tudták megnyugtatni Évát, akinek egész napi fejfájása kínzó migrénné erősödött. Nagy nehezen sikerült elvégeznie a házimunkát, és erőszakkal saját magát rávette arra, hogy lepihenjen a nagyszobában hátha el tud aludni, és megszűnik a kín. Keve a legalsó skála … Olvass tovább
Harc Halk zene szól csendes éjen, Zeng az ég a messzeségben. Halkan síró gitár pendül, Szomorú ember táncra perdül. Sír arcom, kínom sem csendesül. Fergeteges vihar készül, föld s ég egymás ellen harcba indul. Madarak serege félve tova repül, otthonuk sír, búsan kidől. S a eső mi hirtelen a Földre letört…már nem ömöl. Mindent tisztára … Olvass tovább
Emlék a gyertya lángban Fekete est ez a mai, a szobán,árnyék suhan át, sajgó szívem közepében, fellobban egy gyertya láng. Fáj az emlék,fáj a seb még, lelkem,még is köztük jár, peregnek a sárga képek, emlékeim moziján. Sűrű erdő,amit látok, forgószéllel közepén, szétröppenő emlékeim, vad virágként szedem én. Kicsi gyerek, kamasz lányka, gondba süppedt, féltő anya, … Olvass tovább
Fényzivatar A hegyről ledördül egy szikla. A völgyben darabjaira törik szét. S a hajnal kisírja két szemét, Zivatart küldve az emberi világra. Ropognak a gallyak az avaron, Sötét, nagy kolompjai a tavasznak, s Minden perc, a folyékony idő alá Rendeződik, mint fényforrás, A perc pereg egyre, akár a mézsodró, Miből cseppenként áramlik ki Az esszencia, … Olvass tovább