Ha a város felől érkezünk az utcánkba, jobb oldalon a negyedik ház a miénk. A túloldalon, az első Rozikáéké. Az ablakban állva, kényelmesen odalátok. Itt nem csak a közvetlen mellettünk lakókat, szomszédunknak tekintjük az utca összes lakóját. Ha találkozunk, vagy a nevén, vagy játékosan „szomszédkám”-nak szólítjuk egymást. Rozika a városban dolgozott, egy ABC élelmiszerüzlet vezetőjeként. … Olvass tovább
Őszinte barátság. 3 Tollak sercegése, itt-ott halk mozgolódás, suttogás hallatszott az osztályteremben. Dolgozatot írt az osztály. A tanár gumitalpas cipőjének nem is lehetett hallani a hangját, ahogy körbe járkált a padsorok között. Halk kopogtatás hangja hallatszott, majd óvatosan kinyílt az ajtó és belépett a tanárhoz egy másik tanár. Nagyon halkan suttogtak az osztálynak háttal állva, … Olvass tovább
Tegnap délután a villamoson ültem. Amikor egy „izomember” állt meg előttem Szürkésbarna „deszantos” ruha feszült rajta, Bakancsa fényes szegekkel kirakva. Sima kerek feje kopaszra volt nyírva Orrában, fülében, villogó karika. Az utcán, ha meglátom messze elkerülöm, Most attól is féltem, nehogy mellém üljön! Nem ült le, fogózva lábát megvetette Utast le s felszállni, nehezen engedte. … Olvass tovább
A fehér személyautó a főútról rákanyarodott a csónakázó tóhoz vezető földútra. Nem ment végig rajta, ezen a néhol hepehupás, kátyús úton. Lefordulást követően pár méter után jobbra kanyarodott, és megállt a füves részen, majdnem a két diófa között. Rick leállította a motort, a sebváltót kettesben hagyta, és behúzta a kéziféket. Kényelembe helyezte magát, a magnóban … Olvass tovább
Ez a tavasz rettenetes volt Fanni számára. Apránként az egész élete összeomlani látszott. Pedig minden olyan jó volt még előző ősszel… Akkor kapták a meghívást, egy rég nem látott unokatestvérétől, Enikőtől, aki az internet áldásainak köszönhetően Ausztráliában talált magának egy fiút levelező partnernek. Amikor férfi lett a fiúból előbb udvarlónak csapott fel, majd sokkal később, … Olvass tovább
Már megint egy újabb éjszaka nélküled. A ház üres, hideg, pedig nyár van, forró július. Az ágy hívogat, lefekszem, de helyem nem találom. Csak forgolódom, majd úgy érzem mégis jobb, ha felkelek. Kimegyek a kertbe egy pohár bor társaságában. A hintaágyba dobom magam és lassan kortyolgatom kedvenc borunkat. Mindketten szerettünk itt üldögélni, késő éjszakáig beszélgetni … Olvass tovább
Mama lázasan készülődött napok óta. Hetvenhat éves fürgeségével takarította, csinosította a lakást. A komód tetején már többször átrendezte a kézzel horgolt csipkéket, a rajtuk lévő kis dísztárgyakkal együtt. Papa katonai egyenruhás képét mégiscsak a háttérbe kellene tenni, tétovázott. Mellé az esküvői képüket, de mégsem lett elégedett az összhatással. Mindenesetre a fiókák képét tette előre, a … Olvass tovább
Barna volt. Nem túl sötét, nem túl világos. Egyszerűen csak: barna. Gyönyörű mintája volt. Úgy is lehetne mondani, hogy egyedi. Sehol máshol nem láthat az ember ugyanilyen mintázatú padot. Sokféle ember ült már rajta: gyerekek egyedül, gyerekek a szüleikkel, szülők gyerekeik nélkül, özvegyek, elváltak, magányosak, boldogok, boldogtalanok, felsővezetők, munkanélküliek, hajléktalanok, és még sorolhatnám. Gyakran össze … Olvass tovább
Az utolsó kézfogás Tél után tavasz, tavasz után nyár, életed teliholdja egyre halványabb már. Mint hatalmas nyárfa, ott az út szélén, melynek gyökerét betegség rágja szét, életéből minden nap egy levelet elvisz a szél. Úgy állsz előttem, fájdalomtól megtört testtel, összeszorított szájjal, minden percben küzdve az átkos betegséggel. Töretlen hittel harcoltál az utolsó percig, szemeddel … Olvass tovább
Útravaló Áldással simult kezed-kezembe. E puha érintés, szétzúzott minden megkövült könnyet, s félelmeim kertjében: mosoly-virágok tündököltek Mondtál nekem ákom-bákom meséket: az éji sötétben tejúton vágtató ezüst lovak patája dübörgött, s a felvert csillagpor fénye beragyogta ablakomat- gyermeki fantáziám békés álomba zuhant. Csillagként ott álltál a keresztutakon, hogy ifjú lépteim ne botoljanak- fájdalom ne fonja béklyóba … Olvass tovább
Csodálatos egész Friss kaszáló illatú est borult a tájra, Nem hagyja, hogy pilláim lezárjam. Elkergeti a fecskefarkú álmot közelemből, S illatos köpenyét rám borítja féltőn. Karjába vesz s kérlelget hízelegve, A természet akkor is csodás, ha eljön az este. – Ne aludj, nem éri meg – szelíden suttogja – Nem tudod meg soha, milyen a … Olvass tovább
MAGYAR VAGYOK Magyar vagyok, magyarnak születtem Magyar őseim utóda lettem. Magyarként élek, magyarként halok meg Magyar imával siratnak engemet… MIÉRT SÍR? Tudod-e? Miért sír a fenyő hegyeken? Emberi könny csillan a levelén Hajlik a dereka, de nem törhet el Egy nép imája tartja egyenesen… Budapest. 2010. május 1. Györke Seres Klára
Anyák napjára Borús, felhős az ég, szemerkél az eső, Borzolja a fákat bús, bánatos szellő. Nagy ünnep van, tudom, más ez, mint a többi, Mert minden jó gyermek ma szívből köszönti, Őt, a legdrágábbat, az édesanyákat, Kik minket fájdalmas görcsök között szültek, Betegen, ha kellett, az ágyunknál ültek. Az én lelkemre is felhők telepedtek, Szemeimből … Olvass tovább
Egy este, amikor az anya a vacsorát főzte, 11 éves fia megjelent a konyhaajtóban, kezében egy cédulával. Furcsa, hivatalos arckifejezéssel nyújtotta át édesanyjának, aki megtörölte kezét a kötényében, és olvasni kezdte: – a virágágyás kigyomlálásáért: 500 Ft. – a szobám rendbetételéért: 1000 Ft. – mert elmentem tejért: 100 Ft. – mert három délutánon át vigyáztam … Olvass tovább
A fekete varázsló Régi, romos vára íves ablakánál A fekete varázsló egymagában áll. Nézi, de nem látja a kinti világot, Merengve, lelkének szavára figyel most. Nem volt ő gonosz, hazug, becstelen soha, Miatta senki sorsa nem lett mostoha. Régen az övé minden titkos tudomány, Megilleti talán a korona is már… Miért hát, hogy mindig csak … Olvass tovább
ÁLMODOM Szívemben ezernyi fájdalom. Elmémben jelenő sírhalom. Hegyes tőr vagdossa testemet, Kínzó gyötrődés lelkemet. Engem a fájdalom betemet. Meghalok. Eltemetnek. Kopogok. Elfelednek. Légszomj. Fulladás. Koporsó. Elmúlás. Éjszaka alszom, s álmodom. Mért álmodom? – hisz nem akarom. Takarodj el te rohadt rémálom! Visszatérő rémálom. és álmodom csak álmodom, mindig csak ugyanazt álmodom. Nem akarok rémálmokat! Nem … Olvass tovább
Az ember néha hajlamos azt gondolni, le vannak osztva a szerepek. Kezdve mindjárt az elején, hogy hova születünk. Később kijelölt úton járunk, meghatározott személyekkel találkozunk. Még a sorsszerűségben alapvetően kételkedők fejében is megjelenik a kérdőjel, miért sikerül az egyik embernek a rossznak látszó helyzetből is szerencsésen kikerülni, a másik pedig miért puskázza el még a … Olvass tovább