Fájó emlék Gondolataim, emlékek közt kutatnak, peregnek a képek, idézik a múltat. Fiatal arcom, könny ritkán áztatta, dal ébresztett, s ringatott álomba. Szememben mosoly, s élet csillogott, igazán hittem, elérhetem a csillagot. Párom voltál ebben, s mennyi másban, együtt jártunk az élet iskolában. Akkor lettem nő, mikor belőled férfi lett, kár, mit öröknek hittünk, ily … Olvass tovább
Pure emotion Szerelemben nem kell s talán nem is lehet: Lopni, kifacsarni a mély érzelmeket. Amit adhatunk, csak jön… úgy kifakad! Van, hogy nem is látjuk, mi jó s mit nem szabad. Hisz elvakít, megigéz, zsigerekig ég! Nem létezik más, elragad a hév! Hiszünk mindenben, mert minden-minden szép… Álmunk festette… Csodálatos e kép! Ha mégis … Olvass tovább
Jelenszonett Ezüstálcán kínált jövő vár rád, alázat nélküli kontárokkal, miközben zeng a hamis bordal, s nem értjük ősapáink dallamát! Miért muszáj haladnod a korral, a kényszer tán hallatja vad szavát? Hisz már eladtad lelked színe-javát, s jelened aláz tettel -szóval! Talán hiszed még, hogy lehet másképp, s a kérkedő világ nem ejt rabul, bár még … Olvass tovább
Nincs semmi A szó virradatra ébredt, Vörös lángokkal övezett, Nagy vasárnap, mely ég, De hamuvá nem porlad, Halad az élet szivárványos Hídján, dermed a pad, Akár a zúzmara, s döngeti Az álom kapuját a szemem. Hajnalodik. S mint harmatok Cseppjei a fényt szétszórják, A szín kavalkád pedig ma Elindul vándorútjára, csöppennek A fénycseppek, s utána … Olvass tovább
TAVIRÓZSA Tavirózsa lebeg a víz tükrén Mosolyog annak aranyló vizén Lágy fuvallatok kísérik bálba Fodrozó vízzel ringatják táncra Csillogó, varázslatos a világ Te is az vagy! – tökéletes virág Rejtelem övez- honnan e szépség? Honnan e királynői nemesség? Fehér kelyhed hajnalban kitárod Csillogó szemmel a csodát várod Harmat köpenyeden békák ülnek Dicsérik szépséged, s tisztelegnek … Olvass tovább
Valamiből meg kell élni, s dolgozni sem feltétlen muszáj, ha ügyes az ember. Csak meg kell figyelni, mire harapnak a népek. Olyan, mint a horgászás, ha jó a csali, rájárnak a halak. Ekképp gondolkodott most éppen a Gedeon nevet viselő csaló, amikor kiötlötte, hogy másfajta vállalkozásba kezd. Lakást bérelt a temető környékén és megfigyelte az … Olvass tovább
Iparkodott, ahogy tudott. Néha félve kapkodta ide-oda fejét a hűvös éjszakában. Léptei élesen kopogtak a hűvös eső áztatta út kövén. Szerencséjére már nem esett, legalábbis már nem olyan intenzíven, mit negyed órával ezelőtt. Jó indulattal is már csak szitálásnak lehetett nevezni az eső gyenge munkáját. Egy teremtett lélek nem járt az utcán, csak ő. Munkából … Olvass tovább
Abban az évben május elején a természet megtréfált bennünket. Reggel fehér világra ébredtünk. Hó borította a házaik tetejét, utakat, fákat, és hó pamacsok pihentek a bokrokon. Az iskolához vezető meredek útra még az autóbusz sem tudott felkapaszkodni. A jeges, csúszós úton csak a kitaposott lábnyi keskeny nyomon lehetett felfelé menni. A Süket-néma Iskola a hegyen … Olvass tovább
Hangok, bennem. Megszólaltak. Június 4. van. Mi az, ami ma bennem megszólal? Ki szólal meg bennem? Ki énekel? Nagyapa? Te dúdolod magadban: „Kimegyek a doberdói harctérre…” – közben, morzsolgatod a kukoricát és felnézel rám. Bizony kimentem. Hazajöttem. Két testvérem a falu Hősök szobrán felvésve. Nekik ezt mérte a Sors. Én szakács voltam, megmaradtam. Látod, itt … Olvass tovább
Lassan, csikorogva nyílt ki az ajtó. Félálmában hallotta a zajt, ahogy kizuhant a mély álomból. Nem nyitotta ki a szemeit, mert nem akarta befejezni az éppen készülő kellemes álmát. – Kislányom ébredj hat óra van! Édesanyja langyos leheletét érezte az arcán és szájának meleg, puha érintése, felpattintották szemeinek pilláit. Elmosolyodott és kellemesen felemelve két karját … Olvass tovább
Kellemes, meleg tavaszi nap volt. Ria Wilson a kötelező nagytakarítást végezte földszintes, fehérre mázolt fakerítéses, vidéki kertes házukban. Az összes ablakot kinyitotta, hogy a friss levegő és a kellemes virágillat beszökhessen a házba. Az enyhe fuvallat fel-fel kapdosta a hófehér függönyöket. Maga a ház nem volt sem túl nagy, sem túl kicsi. Két embernek bőven … Olvass tovább
Első levél Pavlenko: „Az életet nem azok a napok jelentik, amelyek elmúltak, hanem azok, amelyekre emlékezünk.” Este hét óra. A temetőkapu hangos csattanással bezáródik. Az asszony talpig feketében messze a sírok között botorkál egy kislányt vonszolva maga után, kétségbe esve keresgélnek. Nem hallják a csattanást. „Nem létezik, hogy nem találjuk, hiszen biztosan emlékszem itt kanyarodtunk … Olvass tovább
Alois, második felesége halála után nagyon nehezen viselte a mindennapokat. Negyvenedik évét betöltötte már és úgy érezte nincs tovább értelme az életének. Nem várta más otthon, csak az üres hitvesi ágy. Asszonya, az alig egy éves házasságuk alatt nem ajándékozta meg gyermekkel sem. Ám élete egy csapásra megváltozott. Akkor amikor a szeme előtt nővé cseperedő … Olvass tovább
Végre megszabadult a szabásmintáktól. Susan Henry sohasem értette, hogy miért gondolják a férfiak azt, hogy ha valaki nőnek születik, az automatikusan ért a szabásmintákhoz. Vagy legalább iszonyúan vágyik rá, hogy értsen hozzá, mint a főzéshez, a varráshoz, a kisbabákhoz, meg más efféle női foglalatosságokhoz. Ő szívből utálta a szabásmintákat. Sohasem varrt semmit, és nem is … Olvass tovább
– A percelő idő már május havát rója a naptárban, de ez az idei év, olyan kiszámíthatatlan tavaszt hozott, mintha a természet rakoncátlanul az szegény ember ellen fordult volna. A múlt hónapban hótakarót borított, most esőfüggönyt húz. Hát még ilyet sem láttam, hogy a diófám virágzó fürtjei vízcsappá váljanak. – fűzte gondolatait a 95 éves … Olvass tovább
Az apró, sötét és hideg cellában egy fiatal fiú térdelt. Sötét szőke haja az arcába hullt, ahogy előre hajolt, szürke szeme hasztalan próbált látni valamit a sötétben. Nyomorultul érezte magát. Nemrég lépte át a férfikor küszöbét, de a holnapi estét már nem éri meg… Fázott, ami nem csoda, hiszen minden ruháját elvették, amikor bezárták, csak … Olvass tovább