Sötét volt amikor felébredt. Ki akarta nyitni a szemét, de a kötéstől nem tudta. A karjában zsibbadtságot érzett, a feje pedig iszonyúan fájt. Megpróbált visszaemlékezni arra, hogy mi történt vele, de hiába. Csak sötétséget és határtalan ürességet érzett. A távolból suttogó hangokat hallott, de nem tudta beazonosítani őket. Mozdulni próbált. Éles fájdalom hasított a hátába. … Olvass tovább
Dal a semmiről A semmi jó barát, Rokona a nincsen Egymás mellett élnek, S osztoznak a kincsen A semmi nem zavar Hol nem várják, ott van Koldushoz szegődik Hű társ a nyomorban. Kondra Katalin
2010. első féléve Szívszaggató látvány rémiszt a tévében, Ahogy pusztít az ár, daccal, elemében, Özönlik a mocsok, szennyvizet sodorva, Állatok pusztulnak, házak összerogyva, Apa gázol vízben, karjában egy gyermek, Anya egy batyuval, menekülve mennek, 80 éves bácsi vonszol homokzsákot, Hiába igyekszik, vályogháza csak volt, Kerítést markolja egy öreg nénike, Zokogja, nem megy el, ez volt … Olvass tovább
Életem vonalai Finoman húzott színes vonalak. Feketék-fehérek, vastagok-vékonyak. Görbék, avagy egyenesek. Lassúak, majd oly hevesek! Rányomva, radírozhatatlanul, Majd csak finoman, láthatatlanul. Világosat, vagy sötétet, S vidám pillangót közéje. Életemnek sötét foltja van itt-ott, Ami örök nyomot hagyott. Máshol színes kavalkád, kesze-kusza, A kérdés csak az, a vonalat ki húzza? Én akarom minden vonalam, Én húzzam, … Olvass tovább
A 12 HÓNAP a január szemfoncsor-pattanásig jégvirág s ha üvegzene sírdogál megjött a február a március gömbnyakú sugár áprilisban a széllel csörgő hajam száll lepkecsapongású május bársonytántor június aranypor és márványharmat július sablongrimasz augusztus haláldömping palaszél a szeptember csuromkékes halványesős október jégcsapszakállú november mozdulatlan hófehér december 1970 Budai János
LÁGY SZELLŐ Melegen süt a Nap Lágy szellő fújogat Ülök a kerti padon, Gondjaimat, a felhőknek Adom… NYÁRI NAP Por fedi a fák levelét A Nap izzóan hevít Kéne egy kis eső nagyon! Ezen az égető, nyári napon. MAGAMBAN Ülök magamban egyedül… A lelkem gondokba merül… Elhessegetném a gondokat Bár szívem szomorú, Ajkam… néma marad… … Olvass tovább
Végső búcsú A belsőmet maró fájdalom lett a legközelebbi barátom édes szerelmemet már soha többé nem látom… Nem ölelem magamhoz és nem érzem az illatát soha többé nem láthatom káprázatos mosolyát… Elhangzott a gyászbeszéd rám ült a szívszaggató bánat súlyos teher nyomja összeroskadt vállam… Egyetlen vigaszom a fénykép, mi otthon vár sajnálom, hogy soha többé … Olvass tovább
Betyár beszökött a Papi szobájába /2oo6/ Zivatar közelgett, távol „dörgicsélt”, Betyár beszökött, valószínű félt. Gyanútlanul mentem az ajtót becsukni, Ezt ő „megneszelte”, s iramodott ki! Hátam mögött trappolt, mint a „vadszamár” Olyat lökött rajtam, falnak estem ám! Te jóságos Isten! Itt egy betörő? Lassan felocsúdtam és láttam, csak Ő! Szégyellte a dolgot, szemlesütve állt, Nem … Olvass tovább
Hajnalban Reggelente, mikor ébredek Fejemben még álmok zenélnek; És míg csendben azon merengek, Mily szépek, színesek, szelídek, Kezemmel keresem kezedet. Itt is van! Végre rátaláltam! Ujjam ujjad simítja lágyan. Feléd fordulok szépen, lassan, Neved suttogom, egész halkan, És gyönyörködöm az arcodban. Milyen szép vagy, én szerelmesem! Pilláid rebbenését lesem, Csókodra várva remeg testem, S midőn … Olvass tovább
Pincebeli igaz történet Egyik kedves ismerősöm mesélte az esetet, Ami vele nem is oly rég váratlanul megesett. Lakását egy ütött-kopott öreg házra cserélte, Viszont a kert kárpótolja, legalábbis remélte. Romos a ház, rég nem lakták, kihaltak a tulajok, Vedlett a fal, gyomos a kert, töröttek az ablakok. Mint egy elvarázsolt kastély, pókhálósan, dohosan, Minden zugban, … Olvass tovább
Gondolatok a szerelemről Nem az szeret, aki vágyik, Az szeret, aki érez. Nem az boldog, aki elvesz, Az boldog, aki ad. Nem az lesz boldogtalan Akit elhagynak a vágyért, Az lesz boldogtalan, Aki elhagyatott, egy másért. A vágy, az álom. Röpke boldogság. A szeretet örök bíztató hitadás Nem vesz! Örökké oda adó valóság. Szeretet a … Olvass tovább
Madárcsicsergés Hajnal volt. Csicseregtek. Pedig még nem is érték őket mosolyt fakasztó napsugarak. Csak kacagtak s kurjongattak, ablakom alatt a drága kerti madarak. Micsoda hangzavar volt, mily szép ahogy szét táncolták játékosan a port! Szívem velük hangosan dalolt, s taposta rúgta szét az álomport… mi arcomra mosolyt s szívemnek jó kedvet, melegséget adott. S közben … Olvass tovább
Osztálytalálkozó Kerek harminc éve röppentünk szét, ki, ki tervezze, élje az életét. Ma vissza térünk egyetlen napra, a szeretett helyre, s az iskola padba. Gondolatom ezer felé jár, torkom,emlékek szorítják, zötyögős út mellet rohannak a fák, így rohant az idő is életem során. Vajon meg ismernek-e társaim, s én tudok-e mindenkit nevén szólítani? S a … Olvass tovább
Halálillat Északon jártam, hol Jég volt az idő, tavasz Volt a szellő, virág volt A napsütés, s minden Érzést egyetlen hegyi Gyopárba sűrített a tér. Az elnevezések mindig A tájegységekhez idomultak. A hegyek tetejére ment Fel a bölcs, nem vitt semmit Sem magával, csak az életét. Gyűltek a haragos felhők, Az ég könnyezett, s piszkos … Olvass tovább
ÖCSKÖS Kicsiny család az én családom, Mindössze tizenegy a létszám. Ideális-összetartó, szeretetreméltó. Van egy szem Öcsém… kit imádok én. Jóérzésű kedves fickó, Akaratos és kitartó. Családjáért ölne-halna, Bármit megold ő egymaga. Drága Öcskös én „úgy szeretlek!” Ha bajban vagyok te segítesz. Bármikor nyitva nővéred szíve, Mert hatalmas az ő beléd vetett hite. Soha ne hagyj … Olvass tovább
Szúnyogtánc Elbúcsúzott a napsugár mára Szürkülnek a színek a határban, Égi lámpások gyúlnak magasan, Tán megszólal a tücsök is lassan. Leülök figyelni a diófám alatt, Élvezem a csöndet s a békés nyugalmat. Száz meg száz zümmögést hallatva Körülöttem szúnyogok zenélnek rajokban. Boldogan táncolnak repkednek Békákat csúfolva, bosszantva engemet Szúrja szívókáját száz szúnyoglány Két kezem dühösen … Olvass tovább
Szúnyog-tánc hadakozás van a légben felhők kelnek dühös birokra az égen egy-egy ütközetnél víz loccsan a földre ökölnyi jegek mindent összetörnek, vízözön sodor sártakarót s követ a szélvész dühödten tépi a fákat s kidőlnek… fiókák hullnak a semmibe őzek, vaddisznók sírva, bőgve menekülnek… a szúnyogok víg táncot lejtenek. Annyi tócsa, pocsolya van – kérem! – … Olvass tovább
Kiabálnék, ha tudnék kiabálnék, ha tudnék, Anyám voltál, meghaltál, hogy féltetted az Istent, hogy vallottad, s hitted, fájt neked, mert tiltották, mert gonoszak zabolázták, kiabálnék, fel, süketüljenek, már ne, ne bántsanak, ne, hisz temetőbe vitt a halál kiabálnék, ha tudnék, de kinek, kit érdekelt a sorsod, megfeszítettek, meg a háború, üldözések, meg minden rendszer, csak … Olvass tovább
Távoli fények megszövi hálóját a pók megveti ágyát gondnak az élet – távoli fények hozzatok valami jót az emberiségnek! Mottó lehetsz te szép lehetsz te jó lehetsz te hű nekem való ha nekem más kell nem veszlek észre többet ér annak egyetlen vétke mint életednek számtalan erénye Budai János