Az erő „Oh, milyen könnyű lettem.” Hajnal Anna versére. Az időntúli álmaimban érzem, testem a légben száll. Úszom a messzeségben, szememre rátapad Földanyánk. Issza szemem az eget, Földet földi lét örömét, baját, aztán zuhanok le a sötétbe álmaimból visszatérve ébredésem küszöbére kinyitom szemem hajnaltájt. Azt mondom. – Hívtál Élet, tudatos lét. Rakjad meg vállaim terhekkel. … Olvass tovább
Elfáradunk Érző húsodban jaj szó hangzik, csontod roppan, fáradtan vonaglik. Mozdulnál, de késként vág a kín, s fájdalom tüze ég ráncos bőröd alatt. Eltelt évek rozsdás vasfogai vadul tépik, cibálják testedet és a tudat, csendesen beleremeg. Elköszönnek sorban a megfáradt inak, nem kötnek szövetet, csontok közt hidat. Lépésed lassul, erőd elhagy. Elméd még küzd, de … Olvass tovább
(Régi történetek a gyermekkoromból) 13/6 Az őseim mind parasztok voltak, így hát az én ereimben is csak paraszti vér folyhat, amit az bizonyít a legjobban, hogy ha elérkeznek azok langyos tavaszi szelek kikeletkor, bennem valami furcsa bizsergés támad, mehetnékem van a kertbe, nem bírok a házban maradni. A meleg tavaszi napsugártól új erőre kapok, mint … Olvass tovább
Nagy Év a földön fordulatok feltámadásra itt legyél örvény rántja le a fátylat esthajnalból a szerelem csillagokká szállsz velem kértelek s ez ítéleted állatövben forog a kereszt pólusváltások már macska se de a kutya se mutatja ne oda a ház bejárata spirálok martaléka terek vesznek csontosodott sarkok a fényfüggöny lezuhant a fluxusok lyuggatnak újból és … Olvass tovább
A szó tartalma Mint a narancshéj, oly Felszíni a világ, sekély A mélység, mély A sekélység, ám maga A szó csak a társadalomban Éri el érvényét, itt válik Tartalommá a belső forma és A hangoltság értelemképző Hatása, a jelentés az egyéninek Szól, a megértéshez, a tartalom Pedig a közhöz rendelhető, A magyarázathoz, a formát Deformálom … Olvass tovább
RÓZSA Drága Édesanyám, ma van a névnapod. Hogy felköszönthesselek?!:.. Te ezt már nem hagyod. Mosolygós orcádra, csókom nem nyomhatom, Drága dolgos kezed, nem simogathatom. Úgy szeretlek Anya!… mintha még itt lennél. A szívem még sír, de a lelkem még remél. A fülemben ritmusos fájdalom zenél, Hat – éve hallom “ezt” mióta “elmentél”. Szeretném nézni a … Olvass tovább
VIGASZ Szép nyári éj… Valahol tücsök zenél János bogár Lámpát gyújt nesztelen, A nyári éj megvigasztalja szívem. PILLANAT Egy röpke pillanat, mely Magával ragad Míg ámultan állok A csillagok alatt… Budapest. 2010. augusztus 28. Györke Seres Klára
Almapatria ezertornyú városára leszállt az alkony csendje. Vörös színe eluralkodott a látóhatáron, és pihenőhelyére parancsolt embert és állatot egyaránt. Urak és szolgák a palotába, a lovas katonák a szálláshelyükre vonultak. Az árusok már elpakoltak, s ahogyan a vásári komédiások, sátraikban pihentek. A városkapu őrei a súlyos vasrács leeresztéséhez készülődtek, hogy a várárok hídjának felhúzásával biztonságosan … Olvass tovább
SÁMÁNÉNEK ver vérem feszül szökken veszettül dob dobb a szívem átüt keresztül és keresztutakon mintha már markolom nézz oda hahahha szakadoz szakadom mosolyba mosva könnyel beköpve ül a szemem fenn ül az üregbe’ de jön nagy nehéz el jönnek a mélyek jön a halál beáll jönnek a férgek üt az idő üt üt bele himbál … Olvass tovább
Várakozás Egy májusi szép napon Kint ülök a pamlagon S csak hallgatom a muzsikát. Piroslik a cseresznye már Szemezgeti egy kis madár, S csak hajladoznak a kerti fák. Tacskó kutya aluszik Talán csontról álmodik S csak szuszog csendesen. Bogarak járják nászukat Repülve teszik meg a nászutat S csak tűnődöm versemen. Ebéd készül a konyhában Kint … Olvass tovább
Angyalok és arkangyalok Távoli muzsika szól egyre Hangosabban s dühösebben. Sötét az ég félelmetes Háború kezdete! Rettentő Harc arkangyalok ellen. Holtjáték ez. Újra s újra Játszódik a pokolban s Folytatódik a mennyben. Távolból hallatszó bús Muzsika szól s a világnak Bűneit most eső mossa el Rettentő ütemben. Angyalok szállnak, Leng a szél, elringat Mindent majd … Olvass tovább
MENEDÉKDOMB (Fegyvernek-Kálvária domb) Kálvária – egy piciny domb Lelkében erő, hatalom Röpít,izzít a gondolat, Örömkönnyből tenger duzzad Felnézel….Az ég oly távol Mégis mesél a holnapról A nap, a szél Neked üzen, Harcra kész fénysugár ölel Domb szíve ahogy muzsikál, Úgy ébredsz. Álmodsz. Táncot jársz Üsd össze fáradt tenyered, Az erő benne bizsereg A trillázó mosolyhangok … Olvass tovább
Amikor azt a kifejezést halljuk, hogy tehetségkutató műsor, sokunknak már furcsa grimaszra mozdul az arca. Elképzeljük amint szerencsétlenebbnél szerencsétlenebb figurák próbálják gyengécske előadásukkal elbűvölni a zsűrit. Ráadásul legtöbbször komolyan el is hiszik magukról, hogy igazi tehetségek. Számtalan alkalommal rendeztek már kis hazánkban különböző tehetségkutató műsorokat, amelyekben énekesek, táncosok, egyéb előadók mutathatták be saját produkcióikat, több-kevesebb … Olvass tovább
1. légköri gyűrű 4. szférától a 7. szféráig 4. Rablók, tolvajok, hazugok szférája; pokol. A Mars és a Kos csillagzat befolyása alatt áll. Délkeleti szelet, esőt, havazást, nedvességet hoz, ízületi csúzt okoz. Ez a szféra tele van útvesztőkkel, rendetlenséggel, tisztátalansággal. Az ember egyáltalán nem tud benne tájékozódni, a nagy mocsarak és ingoványok mérföldekre terjednek. Zöld … Olvass tovább
Hullócsillag Hátamon fekszem, félig lehunyt pilláimon át nézem a fekete égkupolát. Tenyeremen érzem a nedves fűszálak puha selymét. Az éj csendjét csak a kedves tücsök kánon szeli ketté. Szerenádjuk búcsúztatja a nyárt. Hűs fuvallat, akár a nem várt vendéget, táviratként jelzi az őszt. Telihold van, s én keresem rajta gyermekkorom hegedűsét, egyfajta elképzelt frakkos figurát. … Olvass tovább
UTOLSÓ PERC Mint áruló ki félve őrzi bűnét úgy féltem tőled szüntelen anyám a levesemnek nem éreztem ízét mert a pofonoktól feldagadt a szám. Bűnben fogant elátkozott gyermek ez voltam neked, érzem – semmi más – Miért nem lettem gondtalan kis cserfes Mint a többi kedves óvodás? Érzékeny és sérülékeny lettem vártam azt hogy mikor … Olvass tovább
Esti dal Nyugalom, csend,este van, pattogó tűz vidám dallama, puha ágyból ülve hallgatom, fejemben nincsenek gondolatok. Bámulom a kályhán levő ablakot, a kiáradó fény falra festette alakot. Szép ez az este, olyan puha, lágy, meleg, testemben, lelkemben is érzem ezt. Apró dolog, még is nagy, a boldogság mögöttünk kopogtat. Észre kell venni, mi körülöttünk van, … Olvass tovább
Félúton Akkoriban pár hétig busszal jártam Pestre. Tanyán laktunk, három-négy kilométerre a buszmegállótól. Öregecske Ladámmal mentem be a falu fehérebbik részéig, onnan már gyalogoltam. Sok volt a roma, észnél kellett lenni. Faluhelyen nem annyira könnyen nyúlnak a kocsikhoz, de ott bujkált bennem a félsz. Ha ellopják, vagy szétverik, járhatok gyalog. Emlékszem, esténként, amikor megjöttem, sokszor … Olvass tovább
Vénasszonyok nyara Remélem, vége a füllesztő melegnek, Esténként a tücskök szépen ciripelnek. Tikkasztó meleg volt majdnem egész nyáron, Most jön a kedves ősz, én már alig várom. Forróság bénított, kínozta testrészem, Lakásom redőnyét lehúztam egészen. Ilyenkor szívemre vizes ruhát rakok, Szenvedve gürcölöm át az egész napot. Az őszt, azt szeretem, kellemes meleget, Simogató napfényt, színes … Olvass tovább