Kócos álmok Elfelejtett kócos álmokat fésülget az opálos ködfátyolba fulladó reggel. S a ránctalan múlt levetett ruhája, fájó szőnyegként terül el a világra. Kint jajdulva borozgat a magányos szél, koccint nyitott hópelyhes ablakkal a tél. Hosszan csendülő a reggeli harangszó, érces zengő szava imára hangoló. Most a világot arctalan fény öleli, s lázadóan, kibuggyanó vérrel … Olvass tovább
Metafora szirom Gyönyörű, különös vadvirág vagy nekem, zöldtengerben virító varázslat, éji sejtelem, hold aranya simít, nap melege fakít, te lágyan lengedező parányi illatmező! Temérdek színeddel, lilával, sárgával, kékkel belopódzol pitvarba, kamrába, futsz erekkel, fűszerezel dohos csendet, bomlott rendet, s elcsigázott sóhajom titkát tőled tudhatom… Lényed kínálja légiesen könnyű derűjét, mely a végzet időtlen mosolyát hinti … Olvass tovább
FÖLDRE SZÁLLT… Az égi hatalom egyszer földre szállt csodát várva Érezni akarta milyen a mítosz valósága Túlfűtött reménye lángolt, érzése imára lelt Csillagoltáron szívet talált, melyet rabul ejtett Erősen karolta a szerelemnek múló táncát Hátha meghallja a dübörgő ösztön hívószavát Álomba hulló éji kéken lüktet a szív zaja Pirkadatkor megérkezik a hajnal fénylő dala A … Olvass tovább
Balatoni naplemente Megmossa arcát a tó vizében Tüzes palástját égre teríti Elpirul az első csillag láttán Hegyek vonalát lilára festi Mosolya utolsó sugarával Aranyba vonja a fűszálat Búcsúzik illő méltósággal Bronzba önti a homokvárat Ahogy elhalad nyugatra Csillog a felszín, lenn a mélyben Puha iszapba burkolózva Alszik a nap a tó ölében. 2009 Kondra Katalin
Éjszakai műszak után /Egy testen kívüli élmény rövid története/ Gyászba öltöztem, és ruhám a bőrömbe égett amíg a tömegben álltam szinte eggyé válva a bámészkodókkal akik a járdán eszméletlenül fekvő testemet vették körül bármiféle emberi részvét nélkül miközben mellettem éppen, egy önjelölt próféta szónokolt az eljövendő világvégéről és az apokalipszis felénk vágtató halált és szenvedést … Olvass tovább
Ismeretlen hegedűsöm Csupán egyszer láttalak életemben, De az élmény örök életre szólt, A mozgólépcsőn jöttél velem szemben, Pillantásod a szívembe hatolt. Egy hegedűtok volt a hónod alatt, Eltöprengve meredtél előre, Aztán jött az a gyönyörű pillanat, Úgy néztél rám, mint egy istennőre. Mint aki szebbet még sosem látott, Mintha én lehetnék a mennyország, Kinyitottad előttem … Olvass tovább
Képeslap Japán: a felkelő nap országa, megannyi nemes művészet hazája. Papírból hajtogatott csodás figurák, gondosan elkészített, apró bonsai fák. Térrendezés, önvédelmi taktikák, sushik, zamatos rizspálinkák. Velence: a lagúnák városa, a Palazzo csatorna felett búsan ível a Sóhajok hídja. Casanova, vagyonos dózsék, romantikus gondolaút a Canal Grande-n. Csigalépcsők, folyton mozgó utcák, a napfényben csillogó márványpaloták. A … Olvass tovább
A vihar készülőben volt… Most is, mint a nyári égiháborúknál szokott, pillanatok alatt elsötétedett minden. Súlyos, sötét, gondterhelt felhők tolakodtak a nap elé, mint vídámkodó emberke agyába a valóság megoldandó feladatai. A levegő megtelt feszültséggel, szinte tapintani lehetett, a madárdal úgy elcsöndesedett, mintha előadás közben kiderült volna, hogy meghalt a szerző. Az addig békés, kis, … Olvass tovább
Sötétség, fekete, rohanó felhők és a viharos őszi szél ágyban maradásra ösztönzi a fáradt, álmos embert, főleg szombat hajnalban. Lustálkodás, meleg paplan, ölelő forró karok, persze, hogy ágyban maradok. Nagyot nyújtózom, nyakamig húzom a takarót, álmodni szeretném tovább a csodát, amely minden éjjel ellátogat hozzám, egy kis boldogságot hozva sivár életembe. De az élet kegyetlen, … Olvass tovább
Néhány napja összefutottam a sógorral, na nem az osztrákkal, hanem azzal, amelyik nőül vette a húgomat. – Te, nem ruccannál át velünk Ausztriába fürödni? – kérdezte váratlanul. –Azt mondják a kollégák szinte ingyen van és jobb, mint Bükfürdő. – Felőlem mehetünk – vontam meg a vállam. – Persze, ha van fölösleges euród, mert az nekem … Olvass tovább
A virágmintás kis szandál ugrándozott, játszva szaladgált a járdán, két pipaszár láb vitte előre a vidám nyári reggelen. Piros pöttyös szoknyácska, fehér fodros blúzzal jelezte, hogy különleges ez a nap. Tetejében a kerek pofi két szőke copf között igazán kedves volt, ahogy felnőttesen végezte munkáját. Édesanyjának segített „kasszírozni”, aki a kartonokról tépte le a kis … Olvass tovább
Giuseppina Aurila jósnő nápolyi otthonának esetlenül berendezett vendégfogadó szobájában – ahol az egykor szép bútorok úgy támaszkodtak a falhoz, mintha éppen csak ott felejtették volna őket egy pillanatra – számítóan nézegette a vele szemben ülő gazdag nőt, aki rendszeres vendége volt. Az asszony az enyhe novemberi idő ellenére földig érő nercbundát viselt. Ahogy széles gesztusokkal, … Olvass tovább
Sisteregve futott szét a forró, olajos palacsintasütőben a negyvenedik palacsinta fehér, lágyan terülő tésztája. Jutka szorgalmasan sütötte a melegben a palacsintákat, mert a keresztlánya 16. születése napján nem lehet itt. A gyermekzsivaj beszűrődött az utcáról. Voltak vagy tízen kicsik és nagyok. A nyaralók között válogatva hol egyik, hol másik ház előtt ricsajoztak. Ez a nap … Olvass tovább
/Kifordulás/ A fáradtság észrevétlenül lopódzott a vérébe, és szépen, lassan áradt szét a végtagjaiba. A zsúfolt buszon a kapaszkodás majdnem jelképes volt így is, hiszen az egymáshoz tapadó testek tömeggé olvasztották az egyént, így fel sem tűnt, hogy elfehéredő ujjai erőtlenül görbülnek a rúdra. Fülében még a főnöke rosszindulatú szavai visszhangoztak, félig lehunyt szemei elé … Olvass tovább
Az asszony sóhajtva tette le a szatyrokat. A kora nyári melegben alig várta, hogy végre a hűvös lakásban legyen. Főzni nem kell, van még maradék tegnapról: „Végre lesz egy nyugis este a fiúkkal…” – és előkotorta táskájából a kulcsot. Amikor azonban belépett a konyhába és lerakta a vásárolt holmikat is, csak a férje jött elé … Olvass tovább
A Békés család élete a megszokott, nyugalmas mederben folydogált. Márti munka után a házi teendőkbe merült, a lakás ragyogott, a két fiú, férje és fia körül mindent rendbetett, s gondoskodott róla, hogy mindig tele legyen a hasuk. A családfő, Gábor sokszor hazahozta a munkahelyi dolgait, esténként a számítógép előtt próbált végére érni teendőinek. Peti élte … Olvass tovább
/Viharfelhők/ Szörnyű gyerekkorom volt. Néhány tudós azt állítja, a nem kívánt terhességből született gyermekek már magzat korukban megérzik, ha édesanyjuk nem akarja őket. Én is nem kívánt gyerek voltam. Szegény családba születtem. Sokszor nélkülöztünk. Anyám mindig rajtam töltötte ki a mérgét. Nagyon sok verést kaptam tőle igazságtalanul. Én voltam a „rossz, makacs, gőgös kis féreg, … Olvass tovább