Félidő Nagy hegy barlangjában Farag léket az ég, harmat Hullik le könnycseppként A föld arcáról, s szakad A köd, a veríték homlokomról. Félve vacognak a lombok, Lerázzák terhüket magukról, Félidőben megszólalnak A harangok, hazatért A tékozló fiú, s újból és Újból kikéri a jussát, Megannyiszor megy vissza Öreg apjához, ki mindig Megbocsát, ilyen minden Ember … Olvass tovább
Magyarország az én Hazám! Magyarország az én hazám, itt szült az én drága Anyám. Itt tettem az első lépést, csodáltam az Ég szép kékjét. Láttam madarakat szállni, Megtanultam járni, várni. Mosolygott rám kis Családom, ölelt Apám, szinte látom. Négy jó testvér fogta kezem, játszadoztak sokat velem. Nekem is van már családom, most ők az én … Olvass tovább
VÁROK RÁD Várok rád egy őrült éjszakán Lefüggönyözött ablakon át Hallom a léptek kopogását Közeleg! – de már megy is tovább Percek múlnak, az órák telnek Fülem zúg, annyira figyelek Függönyön túl egy másik világ De én csak várok és várok rád Álompárnán pihen a szemem Sötét éj lett a menedékem Szárnyaival csapkod – tovaszáll … Olvass tovább
Csodák és titkok Az elmét sötétség fátyla borítja be, vágyak jelennek meg álmok képeiben. Azt felruházva nagy hatalommal. A valóságban meg nem élt történések valósággá válnak, s múltat teszik egyenlővé a jelennel. A megtörténtet a meg nem történttel. Az elmét sötétség fátyla borítja be, álmaim által minden beteljesül. Remény veszett ember a remény ragyogó csillagára … Olvass tovább
Verőfény Ülök a kertben arany ragyogásban csendes, szeptember végi délután van… A simogató, aranyló sugarak szeretve simítják gyűrött arcomat, és a fényözön mindent betölt, az égbolt boldog béke-kéket ölt. Magas akácfa ágán legfelül napban fürdőző galambpár üdül. Lenn, lábaimnál a fűben lepke villan, cikázva lebben aztán tovaillan. Borús, esős napoknak szürke árnya csak a tegnapok … Olvass tovább
REPÜLTEM Azt álmodtam repültem. A magasban keringtem, Szellő ölelt gyengéden. Nem volt szokatlan az álom, Mindig új csodákra vágyom. Álomban kincsekre lelek Miket ébren sem feledek. Nem gondolok drágakőre Sem aranyra, sem ezüstre. Kincsem: jóság és szeretet, Reménnyel töltik el szívemet. Gyermekként is repülgettem. Anyai csókra ébredtem. S míg meséltem álmomat, Nem értettem, miért sirat? … Olvass tovább
A hajléktalan a szél gyűrött újságlapot lebegtet fellibbenő vége látni enged egy valaha jobb napokat látott bakancsot, kockás szövetnadrágot fűző már nincs a cipőben, nyelve csúfolkodva a világra felfigyelve láttatja; gazdája szükséget szenved zoknitlan bokáján sebe már gennyed légy zöld potrohán napfény csillan megránduló test miatt továbbillan csimbókos az ősz haja és szakálla évek óta … Olvass tovább
Pók póker Kinn a terasz eldugott sarkában pók úr várakozik sűrűn font hálóban. Társaságra vágyik, játszani szeretne, hálójára póker kártya lapot vetne. No de hogy is van ez?, – pók-pókerezne,? partnereket vajon talál-e majd erre? Egyre nézelődik a szomszéd sarokba, hol szintén pók ül, saját hálójába. Pók!-erre!-hívogatja társát, de pók szomszéd, nem óhajtja társaságát. Pók … Olvass tovább
Pók póker Padlásunkon, egy eldugott sarokban Sötétedéskor furcsa nép jön össze, Találgatják egymás közt izgatottan, Ki hagyja ott a bőrét aznap este. A gerendák közé nagy hálót szőnek, Rajta körben a játékosok lógnak, Ha közelebbről megvizsgálod őket Nem tűnnek másnak, mint megannyi póknak. Van itt kaszás, nyolc vékony, hosszú lábát Hol maga alá gyűri, hol … Olvass tovább
Pók póker Pókerezni tudni kell. „Én” eddig még nem jutottam el. A pók szerencse, és siker, – hát ez is messze kerül el. …Magyar kártya ismerős. …Harminckettő kártyahős. …Imádom a lapokat, …Azt is aki osztogat. Pókerezni tanulok. Ott nekem osztanak lapot. Szembe társra bámulok, Higgye csak, hogy hazudok. …Lapjaimat leteszem, …Kezemet ráhelyezem. …Szemem sarkából nézem, … Olvass tovább
Pók póker (Végső ölelés) Lágy sóhajt repít a szél, könnyű éji lepke pirkadatra hazatér. Veszélyes útonálló a nagy keresztespók által szőtt finom háló. „Gyere pille, erre szállj!” Nyolc fekete szemmel vár a kegyetlen halál. Babonázó szépen szól, el is hiszi csalfa beszédét a kicsi moly. Titokzatos háziúr levélrejtekéből a vergődőhöz fut. Máris munkájához lát, vendégét … Olvass tovább
Sorok között mondom, a sorsok a végén már a küszöbön együtt törölnek lábat, kiszólásra várnak, … megszokták, itt a porban, itt már a megszólalásig hasonlóak, egyformán sárosak, kimosakodtak, a tulipánokból maradtak … végül szagtalanná képedt tusibolyák lessük, lessük a sorok végét, úgy alulról, a kibeszélők ki ne vegyék szemgödrünkből, pupillánk gyűrűjéből, e tükrét ne a … Olvass tovább
Üzenem Szép, hogy volt. Szép, hogy él. Szép szeméből fúj a szél, mit táplál régmúlt mámora; kedves mágus, s csillag vándora. Szép, hogy élek, s egybe kélek. testemből kivágy a lélek! Szépsége mind, mind én vagyok. Annák vagyok, s Angyalok. Szárnya alá bújt kismadár! Tartó oszlop, nem szakadár! Solyma vagyok, s kisegér! És ez mind-mind … Olvass tovább
Végítélet Bízhatnék, vérrel fűtött szívemben Bízhatnál, mélyen titkolt hitemben Kérhetnél szép jövőt megváltást nem hallok mást, csak a mélyről jövő kiáltást Kérlek maradj ott, ahol szíved még dobog Akkor leszel boldog ha meghatnak ezek a sorok Ha meg nem, őszintén de sajnállak Igy továbbra is veled játszanak… használnak Mennél előre, de nem találod utadat Jobbról, … Olvass tovább
VÉDD MAGAD! Egy életed van, csak a tiéd! Úgy érzed, hogy börtön? Kalitkába zártad magad, Menekülj, most rögtön! Napjaimat szegényesen szép szerényen töltöm, de sosem adnám álmaim sem cserébe, sem kölcsön! Próbára tesz, ezer arcát mutatja az élet, te mindennek a jó oldalát ne fonákját nézzed! Gáncsoskodnak, ütnek-vágnak? Tartsd oda az arcod! Mosolyogj az ellenségre, … Olvass tovább
MULTIDÉZŐ Hová tűntek mára a Macskaköves utcák? Szelíden integető Útszéli lombos fák? Ódon utcák illata Sárgás esti fények Csöndes sétáló utcák Mi lett véletek? Mikor a gesztenyefán A harkály kopogott – Szólott – s halkan csőrével Neked titkot súgott Hová szállt, merre indult A megcsendesült szél? Hangulata bujdokol, Ám fénye messze ér ! Mészáros Ildikó
Csillagkoszorú A hegy fejére csillagkúpot Tett a mágus, kit szív oszt Ezer részre, mert minden Szikla virág a kőtörő Óriásnak, csillagok világolnak A hegy mélyében, néma Vagyona szelleme, s erdőben Véd állatot, növényt egyaránt. Mantrát dúdol a tiszta lélek, Futok az elysiumi ligetben, Lótuszlevelek sodrásában Eszmélek Énemre, köszönetet Mondok lassan, hogy élek, S e gondolatot … Olvass tovább
Hová lettek az erdők? A magos Ég elveszítette kéklő ragyogását Megmutatta szürke barázdált, ragyás felhőarcát Mordult, csattant, dörrent, cikázó szikrákat hányva Megindult könnyeinek patakba zuhogó árja. Sírt éjjel, nappal, napokon át fájó kerengésben Föld itta könnyei árját, osztozva keservében. Később a föld is meghasonlott, megtört magában. Morogva, sóhajtva sodródott, áradat karjában. A hegyek megrepedtek, lecsúsztak … Olvass tovább
Fabi terve Kijártam a bölcsit meg az óvodát, Rettentően várom, majd az iskolát! „Tanulok ott számóni, tónászni meg íni, Nem fogok én ottan, soha, soha síni”! Lesz nekem majd munkám, hogyha megnövök A bölcsimbe akkor újra eljövök, „Elveszem” a Petrát, meg a Zsófikát igy lesz nekem kerek ez a nagy világ! Kövesdi Ferencné – Teréz