Őszi haikuk
Őszi haikuk zsong, búsong a szél falevelek táncolnak az éjben zizegve szunnyad az erdő csend s magány honol fehér gyertya lángja magában illeg fejemben zord gondolatok cikáznak hatalmas szemű szőlőszemek mosolyognak kíméletlen prés sikong zamatos vörösbor az asztalomon jéggé válik az illatos harmat az elmúlás rohan át a dombokon vajon lesz-e még tavasz? (Pécs, 2010. … Olvass tovább