Keresem az utam Ragyogni kezdő szívemre, mért borul azonnal árnyék? Oly sokszor nem értenek, mért hogy még is fáj még? Ki hozzám tartozik, mért kerül távol? Lelkem nyugalma elbolyongott, merre menjek, hol találom? Mi nekem fontos, mért hogy neked rá ér? Közös terveinknél, mért fontosabb a másé? Elfáradt lelkemben az érvelő szó, némaság sötét takarójába … Olvass tovább
Veled sírok… Veled sírok paradicsom, Haldokló létedért, Egész nyáron reménykedtem, Piros érésedért, Nem pusztított ár, e részen, De a nyár mostoha, Ínséges volt a tavasz is, Minden lerombolva, Előjel volt a javából, Nem csak rémisztgetés, Uram! Adj még egy kis időt, Hozzád száll e kérés, Szomorúan nézegetem Paradicsom bokrom, Zöld gyümölcsén feketéllik A gonosz ártalom, … Olvass tovább
(Régi történetek a gyermekkoromból) 13/10 Amikor letelt a két hét tovább vándoroltam a pusztaszeri tanyavilágba Jéga Lajos bátyámékhoz, ők az apai és az anyai részről is a rokonaim voltak. Verkanéném, úgy mint Matildkanéném, szintén a fiatalon elhalt nagyanyám húga volt. Dupla rokonság volt közöttünk, mert az ő férje az én apám, 15 évvel idősebb bátyja … Olvass tovább
KÖDÖS ÁLOM Köd üli meg a tájat Didergő lombokat fákat Nem dalol madár az ágon Szürke köd szitál ruhámon. Köd üli meg a tájat. Szívemen köd lepte árnyak Köd ország lakója lettem Ködfátyol borítja testem. Tétován lépek elesetten Hívom a fényt, a Napot Kétségbeesetten. Szememet felnyitom Hiszen csak tűnő álom Mégis könny csillan párnámon… Budapest … Olvass tovább
Az aradi Tizenhárom Négy sortűz dördült; kilenc bitófa reccsent; és nem nyílt meg a vén föld, nem sötétült el a kék ég. Baljós szárnyait lengetve szállt el fölöttünk a Végzet… Könnyekbe fúlt a sóhaj, dermedten lapult az Idő… Tizenhárom lélek röppent Isten elé tenyerén hozva saját és nemzete keservét, mutatva: ott lent, sárba tiporva egész … Olvass tovább
Eltelnek úgy az évek… Eltelnek úgy az évek, hogy nem látlak téged. Járjuk kibabrált utunk, mit a Sors kirakott. Futunk versenyt magunkkal, a perccel. S ha velünk vonyít a család egy terccel magasabb szinten, beindul a hatodik érzék szerintem. Szerinted az Isten jelez. Nekem ez már lejárt lemez. Elnézed nekem, mint én kilengéseid. Évek múltán … Olvass tovább
Kérhetek-e…? Gyógyíthatja-e csókod sebzett szívemet? Letörölheti-e kezed könnyeimet? Szelídül-e fájdalmam ölelésedtől? Múlt lesz-e valaha sok kínzó emlékből? Egyszer, egy napon, mindent elveszítettem, Attól fogva szüntelen csak menekültem. Hiába vágyakoztam ragyogó fényre, Nem találtam másra, csupán sötétségre. Így volt ez mindaddig, amíg Te nem jöttél, Fényhozóként szürke életembe léptél. Mostantól Te vagy az én ragyogó napom, … Olvass tovább
AGGÓDÁS Nagyon vigyázz az élet ravasz. Elmúlik a hideg tél, csak aztán jő a langyos tavasz. Milyen élet vár rád kis kamasz? Nem fúj jobb helyre a szél, Sebeitekre, tán jut ragtapasz. Aggódás az idősek arcán. Mert a jelenben nincs remény. S nézünk a világba sandán, Mert az élet nagyon kemény. A ” jövő..-..jövője ” … Olvass tovább
Félelem Szívvel szeretni. Magamhoz ölelni. Hangod hallani. Hangosan nevetni, kacagni. Szemedbe nézni. Füledbe súgni: Hogy szív szeret. Csak érted remeg. Miért rettegek? Magány merre vagy? Tán eltévedtél? Örök társaid: Lélek s szív Nagyon félnek…s jót csak álmaikban remélnek. Kisvárda, 2010. szeptember. 21. Orsós Mónika
Pók póker Rohangál a pók a falon, Szoba sarkát telefonja: „Ide bújj el, cinkelt talon!” S megcsörren a telefonja. Pikk, Pakk s Pukk pók jelzi jöttét, S azt szerinteli a fáma, Megunván az elmúlt öt tét Nélküli év míszét, máma Végre vérre megy a póker! Pókláb a tét, ami ízelt (Pénzük nincs, egyik sem bróker), … Olvass tovább
Pók póker Bubu olyan pók volt, Ki imádta a pókert Ki kártyában is A legjobban linkelt. Mielőtt játékba ült megnézte A lapot nem-e cinkelt. Senki sem tudta, Jó, vagy rossz a lapja. Hamisan mosolygott Mindig az arca. Sok nyeremény a Zsebét dagasztotta. Történt egyszer, Behozta a kártyát Megmutatni nekem Nagy tudományát. Hiába minden kedves Jó … Olvass tovább
PÓK PÓKER Poros padlás rejtekében összeül a lelkes csapat, péntekenként izgatottan kevergetik a lapokat. Sürgés-forgás a konyhában, pupák pókné éppen főz, reméli hogy e játszmában férje mindenkit legyőz. Pókerarccal ül asztalhoz, nem remeg a szája, Pók Péternél a nyerő lap, boldogan kivágja! A főnyeremény tüzes bor és néhány szúnyog lárva, februárban két ingyenjegy az Operabálba! … Olvass tovább
Pók póker Harmatcseppes pókháló feszül tujafa, s lámpaoszlop között. Rőt kőre sötét árnyéka vetül nyolclábúnak, ki rejtőzködött eddig árnyas búvóhelyén. Láthatatlan ura várának megtévesztve bogarat; henyén nem törődve szárnyának utolsó kapálózásával, ahogy menekülni próbál, de a ragacsos fonál marasztalja valahogy. S a házigazda előjő sietve, ki takaros otthonát büszkén mutatja, amint körbe-karikába gúzsba forgatja megszédült … Olvass tovább
Te vagy önmagad A szerelem az semmi és minden álom az ismeretlenért vágy a megértésre vágy a vágyra. A szeretet, a szerelem álmainak magja, mely megfogant. Álmok beteljesüléséből született, addig él, míg az álmok élnek. Budapest. 1967. Tátos Gyöngyi
Hopp, hopp, gyerünk, gyerünk… mi a franc motyog a zsebemben, ja a hülye telefon, ne mán! – Tessék, Faragó! – Jó napot kívánok – félénk női hang – tavaly a kertészeti kiállításon láttam a termékeit és nagyon megtetszettek. A francba ez az ajtó, beragadt volna? Huhuhu… – Hát igen, köszönöm szépen, valóban voltunk ott. Mi … Olvass tovább
Budapesti ősz Aranyport hint az ősz a Nagykörútra, bőkezüen, hisz telik, futja még, de nagy kabátja alatt már megérzi vénülő szíve hideg szél-neszét. A nyújtózkodó árkádok sorára szelíd álmokat csókol rá a nap, s a játszóterek zsongó zsivajában a nagypapák egy jót ásítanak. Vidám gyerekhad jön az iskolából; anyuka várja elsős kisfiát; amott a sarkon … Olvass tovább
Új ego fából faragott, fafejű, sorsszerű zabszemek szúrkálták, szűk volt, rá minden morzsa ében-éjszaka, érték, mérték, kopja kenyér helyett, élethez, történet se munka, morzsa se, nincs kegyelem emlékezőknek, emlékeztető, őrző, véseteg kopjafa, kísérő, a túloldalra van, volt, lesz él, létezik, enyészet test, morzsa, por por, morzsa, test a szellem, lélek kopjafa véset, az új ego … Olvass tovább
Szeptemberi tűnődés Szeptember van. Bágyadtan süt a nap, Házunk falán pihen meg fáradt fénye, Az ablak alatt egy zajos csapat, Kisiskolások víg különítménye. A lomb már sárgul, mégis kék az ég, A padokon itt-ott anyókák ülnek, Az őszt élvezik, langyos melegét, Miközben talán pletykákon derülnek. Elszállt a nyár, de sok virág virít, Pompázik még az … Olvass tovább
Édes álom Csendben jött ő felém, Nem szólt egy szót sem. Csak szemei beszéltek. Ragyogva akár a Hold A Nap és a szívemet Melengető sárgálló Csillag. Közben tücsök dala Szólt, csak nekünk Szerelmes dalt dalolt. Éji zene szívembe Nagyon mélyen Hatolt. Első látásra, Oh igen, első látásra Szerelem volt. Mosolygó arccal hirtelen felém hajolt, talán … Olvass tovább