Őszi varázs

Őszi varázs Süt a nap a deres tájra Igyekszik nyári ragyogással Meleget kívül nem sokat ad Csak a lélek vidámabb. Panelek ablakán sokaság Tíz, húsz nap köszönt ránk Átölelném éltető sugarát Kesztyű és vastag kabát Csak látszat a meleg Miért érezzük úgy mégis A sugár a szívbe megy Zúzmarás falevelek elmaradva az ágakon Az őszi … Olvass tovább

Halottak napi emlékezés

Halottak napi emlékezés Vince Bátyám temetése Harangoznak Vaszaron a templomba /n/ “lélekharang” szomorúan cseng szava. Vince Bátyám halálhírét hirdeti, Ki szerette fájó sóhajt küld neki. Itt született, itt szülte a jó Anyám, Itt mosolygott először rá jó Apám. Elsőszülött fia volt a Családnak, Később pedig már öten is valának. Nyolcvanöt év, bizony gyorsan elrepült, Kedves … Olvass tovább

Köztes lét

Köztes lét Múlt és jövő közt ingatag A jelen, csupán egy pillanat. Az út, mi előttem elterül, Két végén sűrű ködbe merül. Múlt és jövő közt egy helyen, Megrekedtem eme szegleten. Nem tudom, hogy honnan indulok, Sem hová, és merre tarthatok. Múlt és jövő közt félelem Keseríti csendes szellemem. Lesz-e társam, ki megsegít? És sánc, … Olvass tovább

Nem keresett pontok

Nem keresett pontok képtelenség küszöbből ver falat alattunk a zaj, zsigerét csapdossa ne keress, szavadat vesztetted, úgy sincs igazad, héjad eretnek refréned mély, vijjog, alámossa kurgánod, képed foszlatja, mondataid a magasban, nincs mire szállniuk, karmukban elejtett kettőspontok – északi szél jégcsapot tör, utoljára, korszaka zár – keletről örvény, törzsét keveri minden dzsinn, nyakban tört szelencék, … Olvass tovább

Halottak napján.

Halottak napján. Lángra lobbant a fájdalom, Szívünket tépi minden ága. Fényárban úszó sírhalom, Szeretteink sötét világa. Viasz könnyeket sír a gyertya, Hullajtja fájó könnyeit, És a kemény hideg fejfa A mécs füstjétől könnyezik. Szemünkben apró lángok égnek, Csak csendesen imádkozunk, De utat hagyunk a reménynek, Hogy egyszer majd találkozunk. Szabóné Gita Tigram

Apám sírjánál

Apám sírjánál Csak egy szál virág, egy szerény gyertyaszál mit szívem szeretete lobbantott lángra, még emlékezem jó apámra. Virág kezemben, könny szememben, az ő drága lelke nyugodjon békében. Kuzma Julianna

Aludj csak!

Aludj csak! Aludjál kedves álmodjál csupa csupa szépet képzeld azt, hogy velem telik el az élet! Gondolj arra, hogy mi ketten galambok vagyunk és álmodban minden gondot magunk mögött hagyunk! Aludj csak, és én is veled álmodom álmunkban, neked tetszően bármivé változom! Nem baj ha galamb vagyok aztán sárkánnyá teszel csak az számít, hogy minden … Olvass tovább

Az erő

Az erő Mennyivel különb a szúnyog nálam. Ö mindig megcsíphet, s utána fájhat. De én nem tudom megcsípni, hiába próbáltam S a fájdalom miatt gyilkossá váltam. Kiskunlacháza 2010. október 12. Tátos Gyöngyi

Fáj

FÁJ Meghalt a test, mely értünk dolgozott. Leállt a szív, mely értünk dobogott. De a mi szívünkbe örökre élni fog! …vezessétek Szüleinket fényes csillagok! – hogy a mennyországban is legyenek, …nagyon, de nagyon BOLDOGOK!!! 2004. Zsámbék Nagy Rozália

Schamballa

Élt egyszer messze, keleten egy gazdag báró, akinek egy félelmetesen nagy háremje volt, díszes fonallal van körbecsavarva a ruha, jelenleg a Káli Jugának nevezett korban élnek az emberek. S egykoron majd különféle koboldokkal együtt egy igazán boldog életet tudhatnak magukénak. Amikor az emberek elkezdtek különféle javakat gyűjteni, mint arany, ólom, vas, különféle kelmék, és értékes … Olvass tovább

Lángbetűk

Lángbetűk A tűz porából keltem fel. Izzott a föld, repedeztek Az utak, egy ember hirtelen Sóbálvánnyá vált, visszafelé Nézett a boldogtalan, s a múlt Tönkretette jelenét. Betűket Írtam ujjammal a homokba, S mikor elérte a tűz őket, Lángbetűkké váltak, minden Idegen név egyszerre ismerőssé lett, S néhányan Isten szentje bélyegét Viselik homlokukon, kik Soha meg … Olvass tovább

Őszi varázs

Őszi varázs Mintha csak Föld haját fésülné a szél – bokrok, fák hajolnak – hozzájuk beszél, súg nekik valamit, aztán átkarol, gyöngéden simogat, – talán udvarol? Hervadó vadvirág előtt ácsorog, csodálja, ahogy a napfény rácsorog. majd szedelődzködik, indul is hamar, futtában földön gyűlt avart felkavar. Talpa alatt szárad egykor zöld föveny, lankás lejtők hátán foltozott … Olvass tovább

Őszi varázs

Őszi varázs Levelet síró fák között lassan ballagok, egy-egy lehulló levél vállamra potyog. Álomba ringatja a fákat a szél, ásít az erdő,jön a tél, csendes utamon csak a szél kísér. Az út menti pad üres magányos, nem bújnak össze rajta szerelmes párok. Az egész erdőben csend és nyugalom, csak néhány madár dalol lustán az ágakon. … Olvass tovább

Őszi varázs

Őszi varázs Az erdei út murvával terítve, Pihen rajta a sok hullott levél, Miközben fentről szállingóznak egyre, Amint egy kicsit megmozdul a szél. Süt is, nem is, a napfény langyos, bágyadt, A kabátot nem parancsolja le, Az égen vékony, fehér cérnaszálat Húznak a gépek, útban Bécs fele. Fák, cserjék, bokrok pazar színpompája Most teljesült ki, … Olvass tovább

Óda a békéhez

Óda a békéhez Szemétlerakókon ring a sok Szemét, egybemosva minden Rongyot, s színes szálak Gombolyodnak a sors vetésére. Szent béke, karjaidon ring Az örökkévalóság ígérete, Te gyermek, kit méhébe Fogadott a Szentlélek, s A nagyvilág nem érti Szavadat, hol gránitok és Bombák boronálják a szent Földet, minden élő léttelen Serpenyőkön méri magát, Egy tollpehely lesz … Olvass tovább

Vacsoracsata

Vacsoracsata Hopp, egy jó ötletem támadt: Befalom a vacsorámat! Helló-lemming* szelet well-done Vörös borral, mitől eldan- – olászgatnék, ám az állat, Elhagyván a húsos tálat, Vad sikollyal tokán harap, S bőszen danolászik: „Parap – – pampam pampam” s mint a villám, Messze rúgja ezüstvillám. Eme csellel meg nem etet, Ráöntöm a rizsköretet, „Mi van kaja? … Olvass tovább

Áruld el!

ÁRULD EL! Tegnap még itt világos volt, ma sötét lett az úr, lelked bűvös zongoráján elpattant egy húr. Áruld el, hogy mit suttognak tépett szárnyú angyalok, legbelül, a szíved mélyén néha én is ott vagyok? Van helyem az álmaidban, vagy nagyon sokat kérek? Mindig rosszra gondolok és mindent félreértek? Éjszakába menekülsz, mert bántanak a nappalok, … Olvass tovább

Sötétedik…

Sötétedik… Sötétedik rohamosan, Vonul az ősz komótosan, Diadalittasan ellep, Máris övé a főszerep, Nem sokáig lesz a színen, Átváltozik egyszeriben, Jön a hideg fagy uralma, Itt lesz a Tél birodalma, Benne jön a szép Karácsony, A világra béke szálljon, Ég és a Föld ünnepeljen, Minden ember fénnyel teljen. Budapest, 2010. október 25. Farkas Viola

Üzenet

Üzenet (Nőnap utáni gondolatok) Kicsinyke lányka körömcipőben csattog a kis ház udvarán, kicsinyke még, de járásában ott az összes női báj. Ám az évek múlnak, s mint bimbóból kinyílt virág, úgy cseperedett nővé e kicsinyke lány, s mire elérte fénykorát szíve megért már ezer csodát. Ám már nem csak csodák várják, sorsa érzi nyomja vállát. … Olvass tovább

Andriska

„Olyan melegem van. Mi lenne, ha levenném a kabátomat?”- nézett körül. De mégsem mozdult. „Vivi is sötét ruhában van, és ők a napon ülnek. Biztos neki is melege van. Rám néz. Integetek neki. Vissza akart integetni, de az anyukája lefogta a kezét, és valamit súgott neki. Most meg kifújta az orrát.” Felnézett az anyjára. „Anya … Olvass tovább