Egyszer volt, hol nem volt, a pesti belvárosban, volt egyszer egy négyemeletes bérház. Ennek a legfelső emeletén, az egyik lakásban, élt egy barnahajú kisfiú, Ádám, a szüleivel. Ádámnak volt egy kis plüsskutyusa, egy igazi, hófehér bundájú, foxi, „akit” Nimródnak hívott. Nagyon jó név volt, mert könnyen lehetett vonyítani: „Nimroauúóód!” – ez pedig egy kutya nevénél … Olvass tovább
Az év csúcspontja volt a karácsony. A család minden tagja eljött azokon a napokon. A szűk család, a testvérek, menyek, vejek, gyerekek úgy kb. 20-25 fő volt. A mai napig sem értem, hogy hogyan fértünk be ilyen sokan abba a kis lakásba. Ha nem sikerült valami ok miatt valamelyik családtagnak eljönnie, akkor képeslapot küldött, “ … Olvass tovább
Te … ember Homo sapiens, … hmm … Te, ki az, avagy mi az, ha fák közé bújik, ha kell, virtuális odvába, Isten meg ne lássa. Az Ige pedig neki szólt. Feloldalak. (Én, a saját jogomon. Igaz, nem Istentől, tanultam.) Száz imát mondj el százszor. Bűnt és bocsánatot szajkózz. Mert értelmes, templomot emel, titokban leshesse … Olvass tovább
Csábítás Kormos, vén idő – elém térdepelj, Lelkem száraz szarkofág – testem vaskos vérkehely: Egy csésze tej az élet, Rajta kókadt kakaókéreg, Félszegen felszabom, ha kéred: Rád vagy melléd beszélek – Csábíts másnak, Vagy te engedj a csábításnak: Koszos szemmel néznek ránk a viszkető szájak, Hisz kemény kólásüvegek kiabálnak: Arcunkat kaparják, hogy lássák, mi a … Olvass tovább
Izgalmas napokat éltünk a párommal, mert a karácsony közelsége, kutatások és keresések idejében telik. Minden szeretteinknek kiválasztani azt a meglepetést, aminek örül majd úgy, hogy azt meg is tudjuk fizetni komoly feladat. Viszont kedves, sétálós napok és szemnek kutató, agynak erősítő torna. Számolni, visszagondolni elejtett óhajokra, vágyakra. Így történt tavaly is, hogy átmentünk Ráckevére és … Olvass tovább
Szakadék-tánc Míg te kéjesen táncolsz a szakadék peremén, én kioldom ejtőernyőm és lógva kötelén mámorban lebegek. Az ég zafírkék tengerének pezsgős üvegében, az elveszett tükörhegyek villanó közelében partra vettetek. A palack szellemének zengő üzenete vagyok, áttetsző ruhám fodrába belecsavarodok egyre sebesebben. Száguldó világomba sercegő villám csap, s kiegyensúlyozatlan gondolatokat hagy örvénylő testemen. Kábult homályban megpecsételődik … Olvass tovább
Levelet kaptam… /A mellékletben találtam egy verses küldeményt is, amit most e kis *szonettben* próbálok elmondani köszönet képben…/ Novembernek egy csendes éjszakáján Egy Angyalt kaptam – örökre mellém Gábrielnek neveztem el küldője után Azért adta, – könyörögjön itt – értem Nem mondhatom el, ki küldte – nekem Ő úgyis tudja, mily szükségem – kérte Meglepetés … Olvass tovább
Andrea már napok óta erre az alkalomra várt. Végre, végre-valahára egyedül maradt a lakásban. Végre megvalósíthatja azt, amire hetek óta készült… Azóta, amióta megtudta, hogy újra megbukik matematikából. Egy percet sem akart veszíteni. Ahogy hallotta becsukódni a bejárati ajtót, rögtön elővette a plüssjátékai mögül az összegyűjtött gyógyszereket, és kiszaladt a konyhába egy pohár vízért. A … Olvass tovább
A mi ünnepünk Odakint zúg süvít a szél, elindult felénk a hideg tél. Ruhátlanul hajladoznak a fák, összefont ágakkal takarják egymást. Álmosan pislog az egész táj, eltelt egy év,elfáradt már. A házak ablakában megjelennek a csillogó fények, előkerülnek a hivalkodó díszek. Rohanó emberek lökdösik egymást, elkezdődött az ajándék vásárlás. Mi nem szeretjük a villogó fényeket, … Olvass tovább
Haligali! Elkészült (én már kaptam belőle 5 szerzői tiszteletpéldányt) az Alma együttes „Mit egyen a baba?” c. CD-je, amin két mondókám (Ákos vitéz, Mama reggel…) is meg van zenésítve. Eme hanghordozó a decemberi Baba Magazin mellékleteként szerezhető meg. Családosoknak (is!) – szerintem – remek karácsonyi ajándék lehet. (Nekem egy fillér hasznom sincs az eladásokból, úgyhogy … Olvass tovább
Lucanapján Luca napi estén sétálok csöndesen Zúzmara zizeg az ágakon fölöttem Ködfüggönyét lágyan lebegteti az est. Színes apró karácsonyi égők fényesen, Fogócskát játszanak a kertek ölében. Az útra vetült fátyolos szivárványhídján lépek a meghitt csöndességű szeretetvágyó napok elébe. 2006. 12. 13. Tátos Gyöngyi
HAIKU (V) 41. Csónak ring velem Az útja ismeretlen Parthoz ér egyszer… 42. Csillag néz le rám Egy holdfényes éjszakán Mintha várna rám… 43. Csend van köröttem Csak a szívem zakatol Merre jársz vajon? 44. Különös álom! Egy ördög táncra hívott Majd elragadott… 45. Tegnap örültem Ma könnyeim töröltem Nem voltál velem… Györke Seres Klára
Ma a tóparti árnyas fák tövében két Barbie rózsaszín, “barbiesovány”, hasa ki a “barbiegatyából”, szöszke leányka csacsog a parton a legújabb sztárpletyikről. Vége hossza nincs az édes duruzsolásnak, téma van elég, “celeb” világban élünk. Életük legnagyobb és legfontosabb híreit a TV, a sztárpletyi magazinok végtelenül szolgáltatják, melyik “celebnek” volt büfi az ebéd után, jobb vagy … Olvass tovább
Kérdések Voltál-e már a sötét mélység mélyén? Álltál-e már meredek szakadék szélén? Érezted-e, hogy eljött az idő, itt a vég? Tudtad-e, hogy nincs már több remény? Érezted-e már a féktelen szabadságot? Láttad-e már a széles nagy világot? Emlékszel-e a szépre, láttad-e jót? Megjegyzel-e minden fontos szót? Túlláttál-e már a föld kerekségén? Átélted-e már a szerelem … Olvass tovább
Сергей Есенин: ‘Я положил к твоей постели… ‘ * * * Я положил к твоей постели Полузавядшие цветы, И с лепестками помертвели Мои усталые мечты. Я нашептал моим левкоям Об угасающей любви, И ты к оплаканным покоям Меня уж больше не зови. Мы не живем, а мы тоскуем. Для нас мгновенье красота, Но не зажжешь … Olvass tovább
Lelkemhez szóltam Mikor kegyetlen csapásokkal sújtanak, jó volna vissza ütni, megvédeni önmagad? Mert nehéz úgy élni, hogy ha kővel dobnak azt kenyérrel viszonozzad? Mikor kegyetlen arcul csapnak jó volna megbosszulni, sárga csillagként ragyogni az éjszakába, a rosszat megrémíteni sötétséggel. Lelkiismeretét felébreszteni örök börtönbe zárva. Ha tehetném lelkem felruháznám ezzel a hatalommal, s nem élnék szívemben … Olvass tovább
CSAK ÁLMODOZOM Csak álmodozom, csak álmodozom. Azt álmodom, hogy kezed fogom. Utánad lázasan vágyakozom, Csak vágyakozom, csak vágyakozom. Szorítom kezed, ez oly jó nekem. Halvány remény, hogy itt vagy velem. Beleborzongok, remeg testem. Hevesebben dobog, most kicsi szívem. Úgy érzem “itt” mélyen, kellesz nekem. Vágyódó lelkem, most rögvest pihen. Csak álom volt… – e képzeletem, … Olvass tovább
Virradóra Két szemét lassan kinyitja A hajnal, s harmatcseppek Csorognak lefelé az élőlényeken, Izzadt, nagy tenyerét dörzsöli Az ég, mormota–hadak alszanak A hegy tetején, csontot elmozdító, Szivárványerő, időt négyzetre Emelő, apró hangulat, markolom Könnyét a csillagnak, s készen Állok a feltámadásra, mert Halott ember nem leszek sohasem. Lelkem ugyanis halhatatlan. Ám korszak végeken pusztul Maga … Olvass tovább
Téli emlékeim Hó csapódik rám a betonút mellett, a járművezetők rám nem figyelnek. Apró kis pont vagyok korai hajnalon. Fázom, sietek és süppedőn lépek gödörbe, megcsúszom, elesek, félek. A járdán vastag hó Az nem gyalogló. Kapucnim felhajtom, lesunyom fejem. orromig látok, de előre megyek. Hó van most mindenütt, van aki kikerül. Menni kell mindennap, enni … Olvass tovább
Téli emlékeim Téli estén szívemben kigyúlt a fény, a legszebb emlékét ma is őrzöm én. Odakint nagy pelyhekben hull a hó, kristályosan, fagyosan csillogó. Fiókom rejtekén, oly drága kincs, rongybaba, mit gyermekként kaptam rég. Lehunyom szemem, ölembe veszem, puha testét magamhoz ölelem. Lelkem öröm, melegség járja át, akitől kaptam, ő már messze jár. Képzeletem madárszárnyon … Olvass tovább