Év vége felé

Év vége felé Túl vagyunk lassanként megint egy éven, Életünk egy szakasza lezárul, Lehetett volna talán minden szebben, Igen, de ez már jövőnkre hárul. Napjaink hossza nyúlni fog mostantól, Alkudunk újra az éjszakával; Pontosan mit várunk majd a holnaptól? Fogalmazzuk erős akarással. Otthonunkban ragyogó gyertyák gyúlnak, Régi barátunk vendégként várjuk, De jó, hogy eljött, örülünk … Olvass tovább

Szilveszteri dallam – A szeretet ünnepe – Karácsony.

Karácsony Esik a hó, fehér a táj, minden kisgyermek a Télapóra vár. A szeretet ünnepe elérkezett, szép, fehér karácsony, fenyőfákat díszítenek hetedhét határon. Ajándékok milliói sorakoznak a fa alatt, odakinn, a ház előtt családok kotorják együtt a havat. Jó példa arra, a csendes karácsonyi éj: nem csupán rideg, békés is lehet a tél. 2004. 12. … Olvass tovább

Erzsók Mama – 2. helyezett

Akácfák között megbúvó kicsiny tanya. Nádfedelére ráférne némi javítás. A falak szép fehérre meszelve, rozoga gallyból font kerítését frissen javították – ki ne szökjön az a néhány tyúk és gyöngyös, ami odabent kapirgál. Középen használaton kívüli gémeskút árválkodik. Az udvar szépen rendezett, elkerített részén virágoskert is van. Női odafigyelés érződik mindenen és férfikéz hiánya az … Olvass tovább

Az a megszépítő emlékezet. Pirtói emlékek – 3. helyezett

Ragyogó, október végi napsütésben indultunk útra, Pirtóra. Kényelmesen elhelyezkedve a hátsó ülésen, kibámultam a kocsi ablakán és néztem az ősz színeinek kavalkádját. Lestem a nap laposan ívelő sugarának játékát a már félig levetkezett fák koronáin, hogy rajzolja meg hosszan elnyújtva szürke árnyékát. Annak ellenére, hogy a férjem nagyszülei nyughelyére vittük a koszorút a lelkem nem … Olvass tovább

Együtt dobban a szív

(megtörtént esemény alapján íródott) Ősz volt. Egy egyszerű őszi nap, olyannak indult, mint a többi. Most is mint minden egyes napon élet töltötte meg a zsámbéki sportpályát. Felnőtt csapatunk edzése volt, mert a fiúk keményen hajtottak, hogy odáig eljussanak ahol most voltak. MB3. Ez egy nagyon jó hely egy kisközség számára. Jóérzésű, szorgalmas emberkék jártak … Olvass tovább

Hópelyhek

Kiléptem a bolt hátsó udvarára és ott tombolt bennem a csordaszellem fűtötte felháborodás, meg az egész heti fáradtság és a napok óta tartó csöndes, marcangoló fájdalom. Már rég letelt a munkaidőnk, mi el is végeztük minden munkánkat, de még mindig nem mehettünk, várnunk kellett, hogy ellenőrizzenek és kiengedjenek. A kisfőnöknek nem volt sürgős, ő ráérősen … Olvass tovább

Hétköznap

Az élet hétköznapok sokasága, telve bosszúsággal: mert az autós nem állt meg a zebránál, amikor át akarunk menni a túloldalra. A biciklis ezerrel száguld a gyalogosjárdán, mikor a bicikliút üres. Az úttesten ráérősen sétálgató fiatalok fülébe bömböl a zene. Mennek egymás mellett, közben valaki mással beszélnek telefonon. Furcsa világ ez! Szerencsére a hétköznapokat időnként megszakítja … Olvass tovább

"A kukkoló" /Az utolsó szerelem/ – 1. helyezett

Az öregúr, az omladozó falú régi bérház harmadik emeletén élt, már vagy ötven éve, magányosan, betegen. Feleségét korán elveszítette, gyerekei nem születtek. Az idő és a szomorúság, mély barázdákat vésett az egykor volt szép, férfiarcra. Nyakát furán behúzva járt, vagy inkább már csak csoszogott, elnyűtt, kockás mamuszában, mintha nemcsak a világ, de maga elől is … Olvass tovább

Itthon mégis más… – 2. helyezett

A régen bezárt bányát mindenki elfelejtette. Egy pici, kerek tó is kialakult a felszínre törő vízből, mégsem lett népszerű. Körötte, a sárgahomokos, helyenként kavicsos talajon nem termett növény. Sehol egy árnyékot adó fa, egy kis kellemes zöld. Kopár, barátságtalan, s talán emiatt, magányos hely maradt. Lehet, hogy a két kilométerre lévő faluban élőknek, nem is … Olvass tovább

KARÁCSONYI CSODA – NYOLCADIK TÖRTÉNET

1999.május. Édesanya aki eddig a pillanatig rengeteget dolgozott apával együtt azért, hogy két gyermekének nekem és a kis Öcsikének segíthessen, bár már felnőtté váltunk, de szégyen szemre még most is ránk fért a kis lökés, ami az életben tovább visz. Ha nem is mindig az anyagi támogatást értem ezalatt, néha a lelki sokkal jobban ránk … Olvass tovább

KARÁCSONYI CSODA – HATODIK TÖRTÉNET

Körbenézett még egyszer a konyhában, minden rendben van-e? Az asztalon, a viaszosvászon terítőn egy morzsa sem látszott, a kis fonott kosárkában a mai, finom kenyér konyharuhába bugyolálva illatozott. A konyhakredenc középső, üvegezett részén a horgolt kis függöny keményítve, patyolatfehéren virított, a tányérok szép sorban egymásba téve várakoztak, a csillogó üvegpoharak visszaverték a takaros konyha plafonján … Olvass tovább

KARÁCSONYI CSODA – ÖTÖDIK TÖRTÉNET

A hó, fehér fényével tört be az ablakon, a kis szobába. Juli, amikor kinyitotta a szemét, először csodálkozott, majd gondolkodás nélkül kiugrott a meleg dunyha alól, és ámulva nézegette az ablakon kinyílt jégvirágot. Színt játszva ragyogott az ablak, csipkésen. Olyan szép volt, mintha mesét látna. Kint vakító fehér volt minden, és táncoltak a levegőben az … Olvass tovább

KARÁCSONYI CSODA – NEGYEDIK TÖRTÉNET

Egyszer volt, hol nem volt, hetedhét hegyeken is túl, volt egyszer egy ország. Olyan volt, mint a többi ország, se nem túl kicsi, se nem túl nagy. Hegyes-völgyes, dimbes-dombos, síksággal, folyókkal szabdalt. A tél hideg, a nyár meleg volt. Falvakban, városokban laktak az emberek már évszázadok óta, hol békességben, hol egymással torzsalkodva. A fővárosban kellemes … Olvass tovább

KARÁCSONYI CSODA – MÁSODIK TÖRTÉNET – 2. helyezett

1957 telén a cudar hidegben egy délután apánk egy megfagyott foglyot hozott haza. Az erdő melletti úton gyalogolt hazafelé a nagy hóban, amikor az egyik út menti bokorról eléje huppant a megdermedt madár. Anyánk azon hirtelenjében meg is nyúzta, és máris a leveses fazékban főtt csendesen, finom vasárnapi illatot ontva az egész házban. Hej, azok … Olvass tovább

KARÁCSONYI CSODA – ELSŐ TÖRTÉNET

Majdnem csoda A hipó lúgos szaga és gyógyszerek vegyszeres aromája terjengett a levegőben. Makulátlan padlólapok és zöld csempék keretezték a téglafallal behatárolt teret. Fehér köpenyekben flangáló emberek klumpája és vegetáló betegek sóhajai töltötték ki a hallójárataimat. Monoton és egyben feszült zsivaj hömpölyög a szűk folyosón. Itt az idő ólomlábakon vánszorog és a remény morfémája örökre … Olvass tovább

KARÁCSONYI CSODA –

A férfi megpróbálta még jobban összehúzni magán a szakadt kabátot, de hiába. Nagyon fázott. Ujjai már egészen elkékültek. Minden mozdulat kínszenvedés volt számára. A lába elzsibbadt, így azt már nem érezte, de nem is bánta. Egy nyitott buszmegálló padján üldögélt, ahová a mindkét oldalról befújt a metsző téli szél, a törött ablakokon. A padon egy … Olvass tovább