A birtok 4. rész.

A birtok kapujánál egy hatalmas, testes kutya jelent meg. Marmagassága nyolcvan centiméter körül volt, vagy a felett. Szemei teljesen feketén ültek helyükön, semmiféle érzést nem fejeztek ki. Fekete foltokkal tarkított szürkés-barnás bundája a hiénákéra hasonlított. Hatalmas, vastag, hosszú farka a földet söpörte, kosztól csomókba összeállva. Körmei helyén hosszú, éles, hegyes, fényes vaslemezek helyezkedtek el, melyek … Olvass tovább

Nappali dallam. – Éjjeli dallam.

Nappali dallam. Pihen a város, pihen a lárma. Étel s ital kerül, a népeknek asztalára. Déli harang szól, régi győzelmet idéz. Kordul a gyomrod, a sok illat megigéz. Gyöngyöző leves, a tányérnak medrében. Majd krumpli és hús, s desszert az asztalszélen. Jeges,hűs üdítő, olykor egy sör s aromás jó bor. S mindezt napernyő alatt, mert … Olvass tovább

Gyönyörű gyötrelmem

Gyönyörű gyötrelmem Bár tépnéd rólam rózsaszín ködfátylam, Hasítnád szívem ezer darabokra! Rőt vérem csordulna kecses ujjadon Lelkemet bíznám óvó angyalokra. Bár ne volnál igaz; szenvedlek téged, Ébenfekete, gyönyörű bajadér Táncod, valómat úgy rabul ejtette Életem nélküled immár, mit sem ér. Bár itt lennél velem, hűen szeretve Égbe szökkent vágyak fáradt hajnalán, Nincs ellened vértem, mivel … Olvass tovább

A vörös rózsa küldetése

A titok Éjfél felé settenkedik a nyári idő, de a melegtől aludni nem tudok. Az ágyam mellett álló éjjeli szekrénykén lévő petróleumlámpát, -melyet a nagynéném szokott rendbe tartani szertartásosan, óvatosan-, hogy fel ne lökjem, kitapogatom. Ebben segít nekem a teli hold is, mert bevilágít az ablakon. Az üvegburát leemelve, lángra lobbantott gyufaszállal meggyújtom a petróleummal … Olvass tovább

Evolúciós elágazás

Evolúciós elágazás aszfaltra préselt ujjlenyomat fehérre fagy útvesztőké követőké gumipacsnisok négykézláb sündörgő autók csak a suttogás irritáció füleinknek kíváncsiak szemük gúvad éhesek süketek párbeszédük pár beszéd vakok szájról olvasnak gyomor nyomorszag a státuszszimbólum de autósok amíg az utolsó autójuk az egyikük életgörbéje / aszimptotikus a nullához / a másik diszkrét árnyként követi roncsok bontás újratestesedés … Olvass tovább

Filmszakadás

(Ez a novella a 2011-ben kiadott Őszidő III. Antológiában is olvasható, díjazott pályamunkaként.) Icu tele volt örömmel, energiával, nem úgy nézett ki, mint egy nyugdíjas, a korából akár öt évet is letagadhatott volna. Imádta a munkáját, ezért is fájt egy kicsit a búcsú. Megigazította a falon az ajándékba kapott ízléses „bimm-bammos” órát. -Aranyosak, -gondolta, nagyon … Olvass tovább

Irodalmi légyott

Irodalmi légyott Az alanyi költő, egy ékszer segítségével tárgyiasulva, végre randevúhoz jutott az áhított nővel. Elhalmozta őt jelzőkkel, költői hasonlatokkal, s a leány beadta derekát szavai súlya alatt. Ám, ó jaj, hiába volt minden! A költőt a legfontosabb pillanatban múzsája cserbenhagyta. Mert bizony hiába próbálta először óhajtó, majd felszólító módban, az állítmánnyal sehogy sem boldogult. … Olvass tovább

Nincsen…

Nincsen… Nincsen szem – mi megláthatna nincsen fül mely meghallhatna nincsen szám mi hozzád szólna nincsen kéz mi átkarolna. Nincs szerelem mely szerethetne nincsen érzés mely szenvedtetne nincs irgalom mely irgalmazna nincs menekvés mely megnyugtatna nincs szenvedély csak fájdalom van végtelen nagy Irgalmadban. De van béke a szívembe, ami mást meg nem érinthetne. Mondd meg … Olvass tovább

Szél szárnyán…

Szél szárnyán… Szél szárnyán repülök hozzád Vágyamat az ölembe rejtem Ölelő karod mindent elfeledtet Illatomat párnádon felejtem Csillagok közt szeretkezünk Hold vigyáz a nászra Felhődunna ringatózik Angyalok dalára Átölelsz, hogy ne reszkessek Két karoddal lágyan Csókjaiddal csillapítod Követelő vágyam Szél szárnyán hazafelé szállok Csókod ízét álmaimban őrzöm Azt mondtad, hulló csillag leszel És fényeddel átölelsz … Olvass tovább

Lopni mentem

Lopni mentem Osztom ,szorzom kevés forintom most sem lesz elég bárhogy forgatom. Mit tegyek ? Egyből hármat el hogy vegyek ? Ráncolom homlokom erősen gondolkodom , ám a feladat túl nő agyamon . Magamba roskadva érzem nincs mit tenni , de jött egy gondolat… elmegyek lopni ! Nem tettem még de biztos menni fog , … Olvass tovább

Pán meghalt

Pán meghalt Kecskelábú, szőrös idegen Csüngött egykoron a szíveken, S egy halott kis maradvány Még mindig ott van az emberben, Az egó vak uralma, mely mérgezi Lustasággal, bujasággal, irigységgel A lelkeket, sok az isten, de kevés A hívő, hiába akarnak odafentről Segíteni, ha testet nem öltenek, Kevés siker koronázza lépéseiket, Ugyanis az emberek csak annak … Olvass tovább

A felhők vonulása

A felhők vonulása Óh’ hogy irigylem a vonuló felhőket, Hömpölygő lelküket, Amikor a széllel szövetségre lépnek. Óh’ hogy irigylem a vad szelet, Kavargó lelküket, Szárnyak nélkül szárnyra kelnek. Óh’ hogy irigylem a kis madarat, Daloló lelküket, Amikor az égiekhez fölrepülnek. Óh’ hogy irigylem a színes levelet, Táncoló lelküket, Ha a tomboló viharral keringőznek. Óh’ hogy … Olvass tovább

Tél lesz megint

Tél lesz megint Nem remeg már jöttödre térdem kockakövön sem számolom lépted, míg ideér. Nézd utolsó álmom tépem, szórom eléd s dobom el kiábrándultan. Nem, ne hajolj le egy darabjáért sem kár menj el, meguntuk egymást. Végy magadra egy másik ölelést húzódj meg benne, addig míg lehet tél lesz megint s vacogsz majd senki sem … Olvass tovább

Visszhang benned

Visszhang benned Fekete szárnyakat látok magamra, s mikor megsuhintom őket, szele arcokat simogat vagy karcol meg. Tűzzel adom oda a sorsom, neked, bárkinek, mert bízom, és hinni akarom a benned lakozó láthatatlant. Fehérlő folt marad még elfedett részem előtted, amíg várok. Megvárom, hogy láss! Lásd, mikor elemésztem saját kezemmel a fényeket… Spirális mozgással hív az … Olvass tovább

Tehetetlenség

Tehetetlenség Írnék egy szép verset, de nem jön most téma. Hiába turkálok az ötletfazékba. A nagy buta semmi gomolyog fejembe. Értelmes gondolat nem jut az eszembe. Tudom, előttem van, mégsem bukok bele, Pedig a fazéknak púpos a teteje. Két szó sem jön elő, nem hogy még rímeljen. Mondtam én mindig: nem költőnek születtem. Ez a … Olvass tovább

Játsszuk szerepünk

Játsszuk szerepünk „Színház az egész világ!” – ezt jól mondta hajdan Shakespeare, mindenki játssza a figurát, mit a sors néki írt. Ki jól, ki rosszul, ahogy tudjuk – itt nincsen kritikus – pedig ez a darabunk már több millió éve fut. Játsszuk hát szerepünk, és nem tudjuk előre soha végül kinek lesz komédia s kinek … Olvass tovább

Hópehely szálldos

HÓPEHELY SZÁLLDOS Hópehely szálldos, még itt a tél. De már közel a tavasz súgja a szél. Még hótakaró melegít magot, rügyet Hidegben megfázik és didereg. Olvadó jégcsap könnye pereg Nem vágyik tavaszra, fagyot szeret. Csillogó könnye tócsába hull Eltűnik benne bús-szomorún. Hóember kalapja egyre nagyobb Olvadó hóember egyre csak fogy… Seprűjét kacagva felkapja szél Felhőkbe … Olvass tovább

Az én világ végém

AZ ÉN VILÁG VÉGEM Még rohan a szarvas, az erdő mélyében. Még ugrik a mókus , a fa tetején. Még őzek szökellnek,a Búzamezőben. Az élet oly gazdag, van még remény. Még madár az ágon, vígan dalolgat. A hangya serényen , mászik a kérgen. Az avaron fekve, a vaddisznó szoptat. Harkály kopogtat, a fának tövében. Még … Olvass tovább

Mihaszna mumus

Mihaszna mumus Ez a nevem, mit tagadjam, Mai napig furcsa, De hogy kitől, miért kaptam, Rejtse titkok kulcsa. Ha nem eszel, jön a mumus, Hozza a nagy zsákot, Így ijeszti lányát anyus, Elvisz, majd meglátod! Ha nem alszol, jön a mumus, Bezár a szobába, Így ijeszti fiát apus, De persze hiába. Ha nem tanulsz, jön … Olvass tovább