Hónap: 2011 április

Kész Bábel Néha agyamra megy a bántó hangzavar. Hajnaltól estig zeng a baromfiudvar. Cserfes csirkecsitrik, pletykás tyúkmadámok, Teremtéskorona kakasméltóságok. A hímnemű még meg több a kelleténél. Mind magát futtatná be a fehérnépnél. Összekakaskodnak; ott is kell tekintély. Mi vettük át tőlük, vagy ők tőlünk?- rejtély. A szárnyas szebbik nem egy kicsit affektál. Odébb totyog, színlel, … Olvass tovább

Elmúlás Egy magányos ház áll, lenn a falu végen, Omladozó falán megbillent a tető. Ajtaját az idő ellopta már régen, Korhadt ablakán lóg egy rongyos lepedő. Időnként csendesen sóhaját ereszti, Nád födte kalapja még megkapaszkodik, Düledező kémény nyakát kimereszti, Múló életéhez nagyon ragaszkodik. Távol az ég alján, sötét felhők gyűlnek, Szikrázó szemükben harag tüze villan. … Olvass tovább

Nekem e táj „nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent, …”* látja-e lent az embert, és napjait az uralkodás, a kapzsi akarat, gázolva mindenki lábnyomát, ki keresztje alatt más utat választ, utóbb már arra kényszerülve, hogy nyomtalant üzenetünket a holnapokba vivő gyermekeink szegénységét, éhségük háborgó korgását, az erre vak üres szólamok visszhangtalanságát az emelvényekről … Olvass tovább

ARS POETICA Isteneknek hálátlan leánya, nyelve éles, éget mint a tűz, egy a hite, ars poeticája, a szeretet, mely minket összefűz. Teste gyenge, erőtlen a lába, versírásnak hűtlen gyermeke, költészetnek aranyhintajába, sokkal jobb poéta kellene! Hirdetted, hogy szebb lehet a holnap! Vártál tavaszt télvíz idején, igazadért hányszor ragadsz tollat? Ez a nő más nem lehet, … Olvass tovább

Domboldalt és völgyek ölét (Anyák napjára) Domboldalt és völgyek ölét Lombos erdő, tarka rét Úgy öleli, tatajgatja, Mint anya a gyermekét. Zöld ruhával betakarja, Szárazságtól védve meg, Napfénytől és széltől óvja, Mint anya a gyermeket. Enyhet adó erdő mélyén Sok megbúvó kis patak, Lassan, csendben csordogálva, Fűszálak közt elhalad. Olyan halkan, lágyan csacsog, Ahogy anyák … Olvass tovább

Öröm Sokféle öröm van, csak észre kell venni. Bármilyen helyzetben boldog lehet lenni. Aki elmulasztja a szívét kitárni, Nehéz lesz annak boldogságra várni. Szívedben akkor lesz, boldogság és béke, Hogyha te is teszel amit,csak tudsz érte. Öröm, ha másoknak örömet szereztél, Attól azon nyomban te is boldog lettél. Nem lehet egyedül önzőn, csak nevetni, Másokat … Olvass tovább

Az én anyám Az én anyám olyan, mint a meleg kabát, Igaz szeretete, befűti a szobát. Az én anyám, ha beszél, simogat a hangja, Lágy, suttogó szavát, mindenki meghallja. Az én anyám mosolya, felér egy csillaggal, Úgy ragyog, tündököl, hogy az éj is nappal. Az én anyám friss virág, illatos és hamvas, Kedves szava féltő, … Olvass tovább

Húsvéti óda 1. Lehet, kevés voltam nagyon. Örömnek, derűnek hiábavaló- De mégis: igaz. Hamisan sosem szóltam! A könny, mely bánatom kísérte, Kristállyá merevült arcomon S a hideg márványú égboltról Csillagok zápora hullott rám; Elömlött rajtam a fogyó hold Márvány, hideg fényű halála – S míg ébredést kért a feltámadás, A világ a Megváltót nem találta. … Olvass tovább

A gát Gátból elég éppen egy, Megakasztja, aki megy! Megretten és meghátrál, Vagy erősen továbbáll, A gyenge, az elbotlik, Talán, feltápászkodik, Vár egy újult erőre, Lassan múló időre. Gáttal tele életünk, Addig tart, amíg győzünk, Ha megadjuk magunkat, Láthatjuk sírhantunkat! Budapest, 2011. április 27. Farkas Viola

Temetés a szél süvít a test remeg egy kutya nyüszít feketék az emberek a láng lobog friss halom virág fehér-arany szalagok gépiesen mormolt imák a könny pereg ólmosak a léptek néma gyászoló sereg szívekből darabokat tépnek a föld zuhog megnő a sírhalom ősi fejfa tövében murok utolsó fellépő a halál-színpadon Márffyné Horváth Henrietta

Az év eseménye A királyi házban nő már az izgalom, Világraszóló lesz ez a lakodalom, Szolgák népes hada nyüzsög, sürög-forog, Lakomára várók gyomra máris korog. Ezernyi teendő vár a sok lakájra, Díszes a palota mindegyik szobája, Próbál a zenekar, a kertészek talpon, Díszlövések lesznek, s bál a Temze-parton. Ünnepel a város, ünnepel az ország, Daruval … Olvass tovább

Magban az igazság Parti magok vagytok, Emberek, hol nehezen Nő a sok gaztól a jóság, Mégis kiáltja az összes Ember: „Magban van Az igazság”, hiszen Először le kell bontani A régi alapokat, melyek Nádra, vagyis illúzióra Építettek, ellenben magvas Gyümölcsök fájából Illeszteni össze házat A cél, ugyanis ki magban Meglátja a szemen túli Világot, az … Olvass tovább

Embervadászat Szívszakadva szalad Depard- -ieu, akit űz egy gepárd. Gerard elöl, gepárd hátul: Szép ez egy agg franciátul! http://fradyendre.blogspot.com/2011/04/embervadaszat.html Hány s? Szittya Konrád s öccse, Kenéz Börtönömbe gyakran benéz. Rendőrök ők mind a ketten, S engem is ők értek tetten: Nyáron a sok földművelő, Hogyha elkap, biztos lelő: Kaszájuk mállt, mint a túró, S én … Olvass tovább

MÚLT, JELEN S JÖVŐ Kinek nincs múltja, Annak jelene sincs. A múlt az egy ereklye, Egy drága kincs. Jelen nélkül nem lesz jövő, így rohan el sok esztendő. Gyors léptekkel elhagynak az évek. Sietsz nagyon? Nem lesz jövő képed! Ki a múltból nem táplálkozik, a jelenben hiába siránkozik. Elveszítetted azt ami volt? Szemed előtt homályos … Olvass tovább

ÍROK – ÍROK /ANYÁNAK/ Mikor annyi keserűség Szorított markába Azt hittem nincs szükség Rám a világba ’(n) Átgondoltam a jelent, A múlta, nem találva Sehol kiutat. Egy júliusi éjjel nem tudva Valóság vagy álom? Betakart egy mesebeli fátyol. Rég elment Anyámat láttam, Arcán mosollyal ölelő karjával. Sosem hallott verset mondogattam, És Anya meghatottan súgta, Klárikám … Olvass tovább

Sziromnyitogató Száraz kóró volt az ősszel, Nem biztatott sok reménnyel, Szomorítón, barnulva állt, Mint ki csak a fejszére várt. Megsajnáltam, nem vágtam ki, Szép szavakat mondtam neki: Meglásd, biz’ jövő tavaszra Nem is ismersz majd magadra! Idén, ahogy enyhült az idő, Mit tehet a kertészkedő? Megy a megkímélt virághoz Hozzáfogni a csodához. Elhalt ágait levágtam, … Olvass tovább