Hónap: 2011 június

Kerek-perec… az egészen a parszeknyi semmi van csak kívül alattunk a múzsa a gond csak felfelé itt még tudjuk kezet fogtunk * gondolatodban fejemre babért simogatsz vigyázz rám futott életedre és töviseimtől bár őket ne törd az egyszemű és a szirén az alvilág fortyog életedért vigyázzd a kormányt a szélirányt * az egy szál vörös … Olvass tovább

Nincs Nincs félelem, s nincsen bánat. Mert az élet is, csak egy hosszú szolgálat. Nincs rossz – Ha hiszel a jóban. Kisizsák; 1988. Június 16. Csak egy… Csak egy vízcsepp királya vagy, mely mosott kezedről arcodra fröccsent. Végigfut rajta, és lemossa az éveknek porát. Csak egy szellő királya vagy, mely a rónákról érkezett. Lázongó arcod … Olvass tovább

Búcsú az iskolától Kedves Iskola! Mikor először léptünk a kapudon át, Még nem ismertük a betűvetést, S nem is igen értettük a számolást, Amik felváltották a játékot, s a nevetést. Megkomolyodtunk, fegyelmezettek lettünk, S már a tudásvágy csillapította szomjunk, Így minden akadályt sikeresen vettünk, S elfogadtuk, hogy a tanuláshoz szokjunk. Hányszor gondolunk majd egy-egy jó … Olvass tovább

Vacsora – csata Munka után édes az evés. Bár a kajám otthon épp kevés, A vacsorát lazán megoldom. Van egy tucat tojás a polcon. Készülhet a csodás rántotta. Szükség lesz legalább háromra. Több is férne korgó bendőmbe, Holnapra is hagyok belőle. Fogom az elsőt, odaverem. Sajnos kicsit hevesen teszem. Vesztemre a teljes tartalma Szétfolyik a … Olvass tovább

Óda Félsz hogy eltörsz Ha senki nem ölel át De ne félj, mert nekem a szél Hangodat fülembe hímezte Tinta rezdül a vénában Tollam hozzád költ Bársony bőrödön Jelem rajtad hagyom Dombjaid dallamát zörgetem És nem értem miért Viszont érzem Szíved szerelme végtelen A legnagyobb díva Vonásaidat a szépség írta Szeretlek Kriszta Pecsuvácz Dávid

Szavak szárnyán Szavak szárnyán repül a gondolat, S ontja magából magvas kincseit, Mint magma mely lávát küld, hogy Útnak eressze a feszítő gázait. Szavak szárnyán repül a gondolat, Érzések, vágyak, mondanivalók, Vagy csak szavak, üresek, Illanó, semmirevalók. A szó megadatott, hogy Adjon, teremtsen, Ostorozzon, tönkre tegyen, S szolgája legyen mindennek Mi a gondolatban Gazdagon megterem. … Olvass tovább

Táncoljunk Hívlak kedvesem, táncoljunk, tangót. Szerelem, mit jelentesz te nékem? Vágyakozást a beteljesedésre. Reszkető rózsaszínborzongást a gerincemben. Forró ölelést, kedvesem karjában. Behunyt szemem előtt A vöröslő lángokat, melyet a kéj gyújt Remegő ajkaim közt a kiáltást, és az újra hívást. Hívlak kedvesem, táncoljunk, tangót. A szeretet égése A vágy égése Az ölelés égése A bennem … Olvass tovább

ÍZZÓ NYÁR Izzó nyár A csend megül szobám falán. Odakinn égő napsugár Idebenn árnyék, félhomály. Bágyadnak fák, levelek A virágok kókadtan lehajtva Fejüket tűrik a meleget. A Nap beles az ablakon Játszani hívogat, nem akarom. Hirtelen szél zörgeti ablakom A nyári égen felhő tornyosul Esőt jósol mit annyira vártam, Villámok cikáznak Egen… És a friss … Olvass tovább

Pillangófi Ebéd után tovaillan- -na Ubul, a pufók pillan- -gófi, ám a gravitáci- -ó úgy fogja, mint váci fegyház az ő bennlakóit, Azt sugallva nékik: Jó itt! Pedig nem jó, inkább rossz tán, Mint a koszt a Brava Costá-n, Ahol a sok mélytengeri Táp a gyomrot széjjelveri, Mint Ubult a táncos Al Pa- -cino steppelt … Olvass tovább

Papi fái Fát ültetni, termést várni, olyan, mint a Mennybe járni! Mig magoncból csemete lesz, ki ültette, oly sokat tesz. Öntözgeti, metszi ágát, simogatja kis virágát. Élvezi a lombja árnyát, kis fészkelő madár szárnyát. Első termést nézegeti, ha megérett ízlelgeti. Kínálja a szeretteit és, ha “elmegy”jelet hagy itt. Fáinak dús, termő ága, életének fojtatása. Benne … Olvass tovább

Szeretnék Szeretnék én is, Mindig és örökké Ifjú szívekben élni, De tudom, hogy én Ezt soha nem fogom Elérni. Mert amiket írok, Azok csak olyan Amatőr irkák, és Mindig rólam szólnak, Amik a világot meg nem Váltják. Az életemtől sokat kaptam, De mindenből csak félig Ezért igazi kötővé sem Válhattam csak egy firkász Férfi. Jól … Olvass tovább

Lélekhatár Azt mondtad, az élet csodaszép. Ám elsírtam a lét vállain, hogy mily Lehetetlen ma a csókot a halállal Egyesíteni, s ráborulni a fejfára. Elmentem a fához, s mikor hullott Az eső, potyogtak a fa könnyei, A semmi fogai vacogni kezdtek, S Kharón, az alvilági révész Jelent meg, talpig feketében. Batyumban szellemi kincsek Vannak, fény, … Olvass tovább

DEZSŐ BÁCSI Dezső bácsi kiment a legelőre. Kihajtotta nyáját maga elibe. Segítette munkájába kutyája. Kinek neve úgy hangzott hogy -te Vája. Vája kutya terelgette a nyáját. Jobbra- balra használgatta a lábát. Ugatása felért a magas égbe. S beleharapott a juh fenekébe. Dezső bácsi elővette ostorát. Elverte a kutyájának tomporát. Ha még egyszer megharapod a birkát, … Olvass tovább

Kocsma zajra írva Beköszönt újfent a tavasz De itt hagyta kabátját a tél A fogasra fel akasztotta Ne feledjem mit vesztettem Egykor puhatestű fészek Igen az volt ölelésed A pohár mélyén keresgélek Jéggel hűsített méreg A lelkét bízza rám a gitár A kocsma zaj tompít Zokog a kotta a húron át Valami engem is csábít … Olvass tovább

Vihar Mikor az Ég felettem tornyosult, és elvakított összes zord szava, mennydörgés söpört az éjen át, s ijedten szállt a világ sóhaja. Villám repült és célt talált, reszketett mindaz ki élt, de Ő eltette mérges nyilait, s az Ég szebb hajnalt ígért. Van ki tudja a holnapot, más csak hiszi hogy sejtheti, térdünk megremegi a … Olvass tovább

48/8. Mondd Anyám! Jó fiad volt, kit megszültél? Vagy talán Ő volt az oka hogy őszültél? Mindegy, Már semmi nem számít. Hidd el, Csak a képzeletem ámít. Mert várom, Hogy minden nap megjelenj, S meglátom Azt, akit már nem lehet. Téged, Tüneményes lényed. Érted? Bármit megtennék érted. Adnék Éveket az életemből, Halnék, Hogy visszajöjj a … Olvass tovább