Egészség és betegség a középkorban A középkorban elsősorban a babonás szemléletmód és a tudatlanság uralkodott. Abban az időben az általunk jórészt a tündérmesékből ismert lényekről (tündérek, trollok, koboldok) úgy gondolták, a valóságban is léteznek. Hitük szerint az egészségi állapot a csillagok befolyása alatt állt, ha pedig valakit szerencsétlenség ért, azzal magyarázták, hogy a lelke tisztátalan, … Olvass tovább
Zihálok. A fejem hasogat, torkom ég, az agyamban örvénylő képek lassan elhalványulnak, hogy átvegye helyüket a teljes sötétség. De még fel-felvillannak néhányszor és újra látom magam előtt a susogó lombú fákat, ahogy a lenyugvó nap megcsillan kérgükön. Ó, azok a kedves, ártatlan fák! Miért is fordultak ellenem? Egy éve fedeztem fel ezt a kincset. Aznap … Olvass tovább
Amíg úton vagyok Addig otthon vagyok De félek, ha megállok Akkor elveszek én Talpam nyomán Elcsavarog a fény A hajnal rám Ugyanúgy köszön Úgyhogy viszlát Mérföldkövek mögöttem Volt ki marasztalt Tőle szemét örököltem De hívott az aszfalt Ez a keserédes út Mit nekünk adni tud Érzelmekkel szántott földre Tévedtem emberek Választ keresve mindörökre Szívemben kérdések … Olvass tovább
A pásztor Arany pirkadatot bont a szürkéskék ég, A hajnal hűs öléből elszökik az éj. A nap lágyan simítja a harmatos füvet, Pásztor kotorássza a kialvó tüzet. Subáját fázósan magán összehúzza, Kopott, görcsös botját magához szorítja. Fáradt hátát rajta sokat pihentette, Farigcsálásában sokszor kedvét lelte. Botjába bevéste szíve minden titkát, Egyszerű élete minden kis csodáját. … Olvass tovább
Nyári eső Cseppek, egyre nagyobb cseppek hullanak csendben nyári levelekre esnek zuhannak egyre csak lejjebb míg le nem gördülnek az enyészetbe. Zuhog záporozik, ahogy a szívem, dúlnak a viharok fázós lelkemben. Csattog és villámlik,vakít a fénye hirtelen kialszik, nem lángol többet. Csipp – csepp, egyre csak csöpög szűrt fény alól fényesség könyörög bánatos napsugár törne … Olvass tovább
SZÓFOLYAM- GONDOLATPATAK Íráskényszer. Lélekszabadság. Pályázat. Felvillanó szemek. Heves szívverés. Rácsok. Zárak. Biztató szavak. Gyerünk! Belélegzett betűhalmazok. Könyvhegyek. Felfakadó betűpatak. Verbális páncélzat. Szószedet. Szótár. Könyvtár. Betűforma. Lapok és oldalak. Penna. Lágy gondolat. Kemény ceruza. Kalamáris. Írógép. Írásjel. Képírás. Csepegő csapokból csöppenő csigaige. Lapozz, hallgass, olvass! Jelek. Nyomok. A lapok között homok. Szólnak a szódobok. Sír. Írás. … Olvass tovább
Elmaradt kiűzetés Álmomban, az édenkertben jártam, szép volt, olyan tökéletes, amilyet csak álmodni lehet. A gyönyörtől alig láttam, de a tudás fáját, azt a sokszor elátkozott fát könnyedén megtaláltam. Ámde rajta a kívánatos gyümölcsöt már nem találtam. Ki szedte le vajon? Az a sok erre tévedt álmodozó? Vagy talán maga az Isten? Ö lehetett a … Olvass tovább
Minden reggelemnek Minden reggelemnek Te őrzöd virradatát. Hiányzol, haza, hozzád vágyom. Te vagy álmaimban álmom, s ébrenlétben édes valóságom… S Te vagy kiért megdobban a szívem, hol hevesen, hol csendben, de mindig hűségesen. S ha magam vagyok, csak Rád gondolok; Én Tündérem, és csak a sok szépre emlékezem. Éji fáknak lombjai alatt egykoron, kezem kezeidbe … Olvass tovább
Álmosan nyújtózkodott a Nap a dombok mögött. A csendes Csehszlovák falu utcáin nyárvégi szellő lejtett könnyű táncot, s a harmattól nedves fűszálak között fürge kis egerek cikáztak ide-oda. A magas tölgyfák lombjain fiókáikat etető madarak csipogtak, jelezve, itt a reggel, felébredt a világ. 1946-ot írtunk. A háború véget ért, mindenkiben fellobbant a remény már- már … Olvass tovább
Sötét fények Csendbe burkolózik az éjféli holdfény, Elszórtan fénylenek az újszülött csillagok. Elszorít, fojtogat a sötét éj Hosszú utamra magányosan indulok. Egyszer te is csillagként ragyogsz majd, Emlékképként csak ennyit hagysz nekem S eltűnsz, menekülsz ha kerget a hajnal Lassan elvesztem megmaradt hitem. Elmentél messze, mint egy költöző madár De nem repülsz vissza, hiába várom … Olvass tovább
– Nem tudom, miért kell a tamponokat, meg az intim betéteket reklámozni!? – kérdezte nejem tv-nézés közben, majd hozzátette: – Minden nő tudja, mit használ, azt is, hol szerezheti be, azt is, milyen méretben, színben (fekete bugyihoz újabban fekete színű betét dukál!), minek kell a nőket úgy bemutatni, mintha minden nap menstruálnának?! Elég baj ez … Olvass tovább
Mi lesz ebédre? – Első fogás nyakleves lesz!- dörrent nagyapánk, s orra alatt somolyogva, hamiskásan mosolyogva nézett le miránk. – Másodjára meggyfa pörkölt! – zúgta nagyapánk, s ujját intőn felemelve, arcunkon a hatást lesve nézett le miránk. – Ej, te kópé, ne viccelődj! – morrant nagyanyánk. Felé intett harciasan, majd nevetve, jóságosan nézett le miránk. … Olvass tovább
Zsugor köt és igaz Izzik a korona. Világol. Puhul a hús. Koponya. Igaz irdalta. Éveit. Félvéres falatokat tép a vitézzé vedlett rongy. Vaskalap illesztés, ítélő negatív tűrés. Vihogj csak. Hevület. Üvölts az égett húsodból. Ha locsolnak vízzel. … Meg ne gyulladj. Kilúgoznak. Csak pernyéd árulkodik. … Roppan fafejed. Fent. Tüzedtől háncstalan. Rég. Víz és gőz … Olvass tovább
Csak egyszer Azokat a régi szép pillanatokat Szeretném átélni ismét. Melyek a Múlt börtönébe zártak sok- Sok gyönyörű emléket! Oda, hol Rejtőzik minden ami elmúlt s Minden ami fontos s kedvesen szép! Azokat a régi szép pillanatokat Szeretném átélni ismét. Mikor erdőn, mezőn át sétáltunk Hosszú, hosszú órákon át. Vidáman s nevetve lépkedtünk A forró … Olvass tovább
Dédunokám a 2 éves Hunika Megérkezett dédunokám Hunika, Amerre jár, van utána “galiba”! Kis idő csak, s minden lent van… Mi fönt volt… Nem marad a rendből egyéb, Csak egy folt. Amit elér a 2 éves fiúcska, Lerámolja, játszani a padlóra. Most már boldog, teremtett ő Új csodát… Mosolyogni látja ő a Déd mamát. Mikor … Olvass tovább
SZAKÍTÁS Kabát, cipő még rajta a lányon. Ruhástól terül el a díványon. Könnyes a szeme, nagyon szomorú. Lezajlott az utolsó randevú. A szakítás derült égből érte. A srác akivel a jövőt remélte, Felrúgta vele a kapcsolatot. Magyarázatot is alig adott. Hitte a másik viszont szerelmét, Hite most darabjaira hullt szét. A szerelem, mit öröknek gondolt, … Olvass tovább
Még kérdet? Felénk most hűvös napok járnak már. Hol van az a nyár! mikor még fiatal voltál. Merész, és csintalan, és jó zenész. Csak úgy mentél buliba, akkor nem számított az óra. Hajtottad a kalandokat. Figyelemmel kísérted a szép lányokat. Hol van az a nyár? ’Istenem rég volt már. Most csak az emlékek élnek, s … Olvass tovább
HOMÁLYBAN Ülök a homályban, fejemben aggály van, kit milyen jövő vár, holnap, vagy azután? Lesz munka, és kenyér? Kinek mi, mennyit ér? Túl sok a kérdés, a válasz meg túl kevés. Születnek gyermekek? Hogy mennyi, egyre megy. Dolgozni, nevelni, kiadást növelni, nagyszülő tán segít, baj az, hogy neki sincs, kis család, nagy család, éhezés vár … Olvass tovább
Csöpög a csap… Csöpög a csap napok óta, Nem jön ki a szerelő, Azt mondja, hogy ilyen kicsi Munkácskákra nincs idő. Én meg ülök, fekszem, nézem, Az idegbaj kerülget, Számolom a cseppeket, hogy Nekem mibe kerülhet. Elfolyik az összes vizem, Cseppenként a pénzt viszi, Próbálja ki az, aki ezt Kételkedve nem hiszi. Már két vödröt … Olvass tovább
Ízek, hangok Könnynek íze milyen lehet? Keserű, sós, netán édes? Csöndnek hangját ha meghallod Kiabál? Netán suttogó? Sírtam egy picit. A sós íz marta testemet, lelkemet Kipróbáltam az édest is, de hamar keserűvé lett Ébredj! – sírni nem érdemes Mosollyal mindent elérhetsz Csöndnek hangja fejemben, Ó! Zúgott, és verte a tam-tam-t Majdan suttogóra váltott, és … Olvass tovább