Hónap: 2011 szeptember

Két kicsiny fehér… Balettcipő! Mondjam már ki! Figyel reám most valaki? Élek csodás világomban, Mesés gondolataimban, Ott érzem én jól magamat, Elfelejtem bánatomat, Ez a világ nem jó nékem! Ne bántsatok! Kérem szépen! Szürkeséges napjaimban, Kármin-piros szín becsobban, Lelkesedés égig szökken, Vonulok, mint egy manöken. Szereplés van, tán kiderült, Állok a mikrofon előtt, Varnusz Xavér, … Olvass tovább

Tülekedők Kik, csak tülekednek, kevest örülnek, mert ők a másikkal, mindig, csak pörölnek. Mindenhol egyedül ők lehetnek elsők, a kártyapaklira ők rakják a felsőt. alsóval is nyernek… mások, csak az „ásszal”, szembe nem néznek ők, csak mindig úgy háttal. Nem szeretnek nézni a másik szemébe, sunyiskodás egyedül, mindnek a reménye. Maguknak kotornak, mindent amit lehet, … Olvass tovább

Bizonytalan zizegés, kapálózás, múlás és illat, a lélek ugyanaz, furulya és fuvallat ózon és liliom talpfák zakatolnak a sínek alatt, köztük csak szárnyal, szárnyal, elhagylak visszhangját keresi a csend billentyűzavar üt hamis taktust, az űrbéli gödör heggyé fordul, rajta zene keresi feszületét, megelőztél szédít visszanézésem bambasága fent a szakadékban fekete szirup remeg, pedig szkeptikus, kráterre … Olvass tovább

KÁOSZ A RENDBEN 2011 Apró, piti bűneimért, Az élet most vág vissza. Felelős vagyok a sorsomért, Lelkem a bánatot örömmel issza! Így táplálom a bűntudatom, Hordozom magammal a kőhegyeket, Meddig bírom még, nem tudhatom, Fekélyes sebekről kergetem a legyeket. A barátok mind rám mutogatnak, Az új életed legyen már az első. Kezeim biztos kapaszkodót kutatnak, … Olvass tovább

Bízzunk Ártatlan, törékeny kényszer Mit érzel, ezért nem kérem kétszer Hogy nézz fel, és érezd hogy ez értünk van , ne vétkezz Félelem elöl, ne rejtőzz el Rossz az mit cselekszel vetekszel, azzal ki fontos akiért áldoznál, az a kis bolondos Bízzunk abban hogy van még értelme hogy ez olyan mint istenünk érzelme vagy sérelme, … Olvass tovább

Ketrecbe zárva Csukva az ajtó ,résnyin látni az eget megszakadt részletekben Várni némán,mint kiszáradt sivatagban Hol a szabadság a levegő ? ami mindenkinek jár Csak ülsz ,és én ülök némán… Kitörnék.De TE saját magad zárod be az ajtót. Fuldokolva a fogságban amíg csak élünk s lassan elkopnak a szavak,megtörnek az álmok. Hallottá válunk mint két … Olvass tovább

Az égi folyósóra /E könyvem utolsó verse/ Ha majd eljön hozzám is, és kopogtat az utolsó óra, vége lesz a táncnak, és nem lesz aki már e sorokat rója. Nem lesz több könyvem, és nem lesz itt több találkozás, ne sajnáljatok, majd lesz más, aki helyettem a sorba beáll. De én írok még az égi … Olvass tovább

A lét és a semmi határán A lét és a semmi határán lebegek, Gondolataim az úszó fellegek. Istenre gondolván bárányfelhő vagyok, A gonoszra nézvén tüzes ménkőt csapok. A lét és a semmi határán lebegek, Gondolataimban akár mindkettő is lehetek. Egyszerre vagyok az élet és a semmi, Egyszerre akarok tűz és víz lenni! A lét és … Olvass tovább

AZ ÓLOMKATONA 1. rész Pistike ötéves, Holnap szülinapja. Ajándékot vásárol az édesapja. Hatalmas játékbolt játékokkal tele. Papa jól tudja, hogy fia mit szeretne. Pistike gyűjti az ólomkatonákat. Ahogy belép, meglát egy polcon vagy százat. Jó pár ezek közül már megvan fiának. De hamar kiderül, hogy nem jött hiába. Volt a seregben egy délceg ólomhuszár. Bal … Olvass tovább

Ma Végtelen éj után ma fényes nap kapaszkodott szemembe és engedek marasztalásának. Pedig nem vagyok túl boldog, próbálgatom az élet használt jelmezeit de vagy szűk rám, vagy túlontúl bőre szabott. Mégis úgy érzem valami jó közeleg. Nincs okom ezt hinni, az ablakok párakönnyei sem ezt juttatják eszembe, de figyelek mert azt súgja fülembe a hajnal … Olvass tovább

Őszike Sietve jön az ősz a nyár után hamar, sűrített álmomból, szél felhőket habar. Suhanó sóhajok kriptája tört avar, fakó fény fodrában csókod még felkavar. Selymes szirom szusszan nyílni már nem akar, az emlék, mint a köd fátylával betakar. 2011-09-28. Ligeti Éva

Üres a sír Néma harang szól a szívben, Ütemesen kattog mutatója, Mint a meditációban az éber Rebbenés, olyan a gyolccsal Körbetekert test néma sóhaja. Mantrákat mormol a felkelő Szél, rezeg tőle az egész Világ, s az üresség kifeszített Vállain van kiterítve a magány. Szellemi levegőt kér minden Lélek, kik felismerték, mi A lényeg, s szellemi … Olvass tovább

ÁMULAT Nincs közöd a fához, a lombhoz, A sok csodás erdei hanghoz. Ne hidd, hogy tiéd a madárfütty, Azt hiszed, teljesen magánügy. Csak hallgasd azt a csodás zenét, A természet pazar igézetét, Nézd a buja szivárványszíneket, Ugyanezen csodás íveket. Kiáltani kell a puszta szóért, Harcba szállni a szépért, jóért. Nap mint nap nagyobb ámulásom, Míg … Olvass tovább

Hiányzol Hiányzol, mint: Mederből A víz, Ételből Az íz, Gyermeknek az Anyja, Ki édes tejét Adja, S keblének Illata, Hirtelen Elhagyja. Hiányzol, mint Fűnek A zöld, Mint égnek A Föld, S mint Napnak a Hold, Hisz szerelme Volt, Mert minden áldott Este, Kedvese jöttét Leste, S kettejük titkos Nászát, Észre senki sem Vette. Mikor fényeik … Olvass tovább

http://fradyendre.blogspot.com/2011/09/tabita.html

Hidd el nem nehéz Hidd. Hidd el. Hidd el nem. Hidd el nem nehéz. Hidd el nem nehéz, adni. Hidd el nem nehéz, szavalni. Hidd el nem nehéz, elfeledni Őket. Hidd el nem nehéz, nélkülözni a szépet. Hidd el nem nehéz, egymásra ujjal mutatni. Hidd el nem nehéz, a Nőt ismét megkeresni. Hidd el nem … Olvass tovább

S z e p t e m b e r i t ű n ő d é s Szeptember van. Bágyadtan süt a nap, Házunk falán pihen meg fáradt fénye, Az ablak alatt egy zajos csapat, Kisiskolások víg különítménye. A lomb már sárgul, mégis kék az ég, A padokon itt-ott anyókák ülnek, Az őszt élvezik, … Olvass tovább