Sötét volt és nagyon hideg, de a fiatal férfi nem fázott. Elgondolkodva sétált a fűvel borított ösvényen. Néha megállt, szomorúan felemelte a fejét és a csillagokat nézte. – Nagyon messze vannak – sóhajtotta ilyenkor és a fejét csóválta. Tovább ballagott és a többieket figyelte. A füvön, a padokon, a kerítés mellett, mindenhol emberek ültek. Kis … Olvass tovább
Falak Szemedben könnyek… Nem szólsz, nem nézel rám, Elmenni könnyebb… De aki itt marad, Annak némán üzennek sivár, konok falak. Emlékekbe zárva Elnémul a szó, Felszárad a könny A test ernyedten Érintésre vár, S csendben ölelnek Lelketlen, üres falak… Bakos József
Lombhullás zöngétlen zöngések rezdülnek és ősz lombbá hintázva lepik emlékek tavasszá őszi halántékodon karcaikat … álmaimban minden hajnalon ezért kell mégis csak egy sorral de kevesebbet mondanom mint amennyi a végtelen hogy hiányozzál hogy hiányozzál … és fájjál minden hajszálamba gyökeréig az égből … és minden hajszálamból mindenkinek ahogy koponyámról rebbenve szálanként hullanak szét párhuzamosakká … Olvass tovább
Végre magam mögött tudhatom a falut a póznáival együtt. Pár évvel ez előtt, úgy nézett ki a település, mint a vakondtúrás. Vezetékek tömege a föld alatt, és föld felett. Gyalogos embert alig látni, nincs kitől megkérdezni:- „Tessék mondani, merre visz az út…?” Játszó gyerekek sem verik fel a falu csendjét. Maguknak valók lettek a kutyák … Olvass tovább
A Tudás Fája Ültem csendben egy fa alatt, Úgy tűnt, bóbiskoltam egy pillanat. Egy jóízű piros almáról álmodtam, Pedig se éhes, se szomjas nem voltam. Ekkor egy kacagást hallottam a fáról. S egy lány szólt áradozva az almáról. Beleharapott és azt nekem ledobta, Egyél belőle Te is – így mondta. Mosolygósan nézett rám az alma. … Olvass tovább
Mennyire Hallgatom, hogy hallgasd, Adom, hogy kapjad; Éneklem, hogy másképp érezz; Végzetem, már ez lesz! Sírom, hogy sajnálj. Dalolom, hogy “kiállj”; Kérdezem, hogy dönts; Döntök, hogy kérdezz. Vigaszom, nincs ritka már… Szemedbe könnyezek, hogy kérlelj; Majd (elötted) hisztizek, hogy ismerj; S, hogy tudd mennyire megvagyok őrülve érted! Dudás Krisztina
Nagyapám emlékére Már csak ködbefulladó ősz haja, és ráncoktól ölelt mosolya dereng, lelke oly rég fent kereng, neki már nincs baja. Már csak avarillatú lomb alatt, s álmomban jön el a pillanat, hogy a gyermekkezemet fogja s mondja, így óvtalak Már csak múltbafoszladó régi kép, és fülembe zengő szép regék őrzik, fakult emlékként őt is, … Olvass tovább
Ahogyan beköszöntött az őszi, lucskos, esős idő, úgy éreztem itt az idő, hogy az év során elhanyagolt derekamat kissé rendbe hozassam az orvosokkal. Az elhatározás után másnap be is kopogtam a háziorvosomhoz és kértem beutalót a reumatológiára. Nem szaporítom a szót, elvégezték a vizsgálatokat, kiírták a kezeléseket, és egy ronda esős október végi hétfőn megkezdtem … Olvass tovább
Csak egy szó! E szó, sok mindent jelent. E szó a szeretlek. Szeretlek, őszintén és tiszta szívvel. Szeretlek, teljes testemmel. Szeretlek, mert még mindig szép vagy nekem. Hű társam, egyetlen szerelmem. Hiába múltak el az évek feletted, de Te mindig itt leszel velem, mert tudod, hogy szeretlek. Drága, egyetlen szívem. Bossányi Kálmán Miklós
igen, a szurdok felfelé, alászakadó sziklák, összegombolyult gyökerek tartanak ég felé egyensúlyozó fákat, al- és felvilág találkozik, turbánlilliomok izzanak halovány gránátszínben, gyönyörű stációk sorakoznak a turistajelzés mentén, egészen a középkori templomromig emelkedik a keresztút, itt minden róla szól, igen igen, a kamaszfiú elmerült az indiánregény olvasásába, a kiolvasott kötetek egymáson hevertek a törött lábú kórházi … Olvass tovább
ELSZÁRADT RÓZSASZIRMOK (2011. halottak napjára) Még a nyáron nyíltak kertemben azok az illatos rózsák, Melyek gyönyörű szirmaikat a földre leszórták. E szirmokat kis – fa ládikába szedtem, és halottak napjáig féltőn őrizgettem. Drága Jó Szüleim! Most indulok hozzátok! S mindent megadnék (most!), amit csak kívántok. Tudom, azt kívánnátok bárcsak megint együtt lennénk. Nem lenne fájdalmatok, … Olvass tovább
Egyetemi beázás Beázáskor húzza magát Fel honunk bő csapadékán, S szakadván át agyában gát Asztalára csap a dékán. Asztallapban ébred a szú, S ajtajából, mely nem ál-lik, Bátran, mint kit fűt az aszú, Perceg: „Ne üsse, mert mállik!” Megáll most a dékán ökle, S vigasztalón szólnak kis szúk: „Lé miatt ne törjön tök le! Nincs … Olvass tovább
MOSTANÁBAN Mostanában elkerült a bánat, Lányaim keresése még várhat, Magam mellett kell tudni egy társat, Legyen mindig boldog a másnap. Veszprémi Gábor
Senkiföldjén Mint egy üres szem, olyan A térdre ereszkedett világ, Senkiföldjéhez hasonlatos. Őrli magát, akár a malomban Az ember, mikor a többi Igazodni nem mer magában, Magához. Szik, és kopár Minden a földön, terméketlen, Akár az országút, hol bizony Barázdát rajzol a sok autó. Senkiföldje egy csecsemő Szeme, hol a gyermek néz A semmibe, nem … Olvass tovább
Viharban Odakinn tombol a szél, De te, kedvesem, ne félj! Bújj hozzám, átölellek, Csókjaimmal szeretlek. Ránk zúdul a vad zápor, De testünkben vágy lángol, Tüzes kis nyílként éget, Minden egyes érintésed. Villám cikáz az égen, De te alszol már szépen. Boldogság ez, nem vétség, Megóvtalak, nincs kétség. Csendben hull sűrű eső, Múlik lassan éj idő, … Olvass tovább
Ősszel Hullik, koppan a dió, szüretelni jaj, de jó! Őszi színben minden levél, a nyakadra sálat tegyél! Kacér a szél, kerget, cibál, hátad mögött gyorsan leáll. Árválkodik még pár levél, hamarosan mind földet ér. Haláltáncnak végre vége, készülhetünk majd a télre. Fehér paplan mindent befed, az Őszapó lassan elmegy. Jön a tél, a szigorú, szegény … Olvass tovább
Én sem vagyok különb Megírtam egy verset, Egy balszerencséset, Észre kellett vennem, Szereztem örömet! Én sem vagyok különb, „Deákné vásznánál”, Jobb a kárörvendés, A siránkozásnál. Bár mi azt is tudunk, Szépen, mosolyogva, Együtt érzésünktől, Szívünk megszakadva! De jó, hogy így vagyunk, És összetartozunk! Mindegy, hogy mit teszünk, Sírunk, vagy nevetünk! Budapest, 2011. október 31. Farkas … Olvass tovább
Akarat Ki az út elején, megtorpan és leáll, az ellenfelének győzelmet kínál. Aztán lassan elvész, gyengül az akarat, mindenhol, mindenben, te alul maradsz. Aki azt hiszi, semmit nem tehet, annak minden útja a semmibe vezet! Vedd kezedbe sorsod, ameddig lehet, ne, hidd, hogy az ember, semmit sem tehet! “Az erős akarat,előbb vagy utóbb, de győzelmet … Olvass tovább
Legyél… Langyos hajnalon, Májusnak derekán, Lágy-szellő szárnyú, Fátyladat borítsd rám. Lángoló nyárnak, Égető hevében, Legyél hűs eső, Úgy gyere elébem. Ködtől szétfoszló Didergős délután, Ősz-szín avarod Legyen az új ruhám. Narancs-illatú, Karácsony éjszakán, Legyél a forró, Citromos tűzteám. H. Gábor Erzsébet
Jer Velem Jer Velem, megmutatom, hogy hol a helyem. Itt, ni. Látod, ott a szalmazsákon. Jer, és ülj mellém. Így, ni. most már könnyebb. Ha, Te itt vagy. A közelembe. Szívem! Látod, ennyi az egész. Picit, Te is légy merész. Fogd át a vállam, s adj egy csókot, de majd utánam. Bossányi Kálmán Miklós