Csak egy ölelés

Barna és Edit nagy szegénységben éldegéltek picinyke falusi házikójukban, ahol három gyereket neveltek. Barna 15, Edit 13, és a kis Ferike 10 évesek voltak. A házra kölcsönt vettek fel, de képtelenek voltak befejezni, mert élniük kellett valamiből, ami egyre nehezebben ment. A nagyfiú a fővárosba járt szakközépiskolába, a lány nyolcadikos volt, ballagás előtt, a kisfiú … Olvass tovább

A múlás kegyes sport

A múlás kegyes sport mintha időnk marakodna folyik a kedd patakokba’ léted álmod könnyen porlad emlékműve vagy a pornak mindenki folyton ad és vesz ma pénz hajol le az észhez ócska cucc a jellemnadrág a jelen gondöltönyt ad rád külön gén hajt minden lovat bennem a szép mégis tolat s bár a sors csókja édeskés … Olvass tovább

Ha eldöntöm

Ha eldöntöm Ha eldöntöm, hogy vége már, szememre bűvös álom száll, angyalok ülnek vállamon, újabb mesékről álmodom. Szóvirág nyílik ajkamon, bimbója feslik tollamon, egy teli tarsoly tünemény, szavakba oltott költemény… Ha eldöntöm, hogy vége már, szememre bűvös álom száll, siklik a toll a papíron, ha ez a sorsom – vállalom! Brátán Erzsébet

Mallorcai boszorkány

Mallorcai boszorkány Szépnevedet Senorita Számokkal tenyerembe rejted És ha izzad a vágy, felhívja Az ösztönnek lakhelyét a testedet Az alkohollal átitatott éjszakák Vetették meg tengerpartján fekhelyünk Bőrödön a gyönyört aratták A mozdulatok, egybeolvadva lélegeztünk Néma meztelen testbeszéd Homok őrizte lábnyomod követem Világtalanul merülök az ölelésbe Mézzel teli kelyhed fesztelen Széjjelárad benne a szerelem Egyszeri pillanatnyi … Olvass tovább

Seholsziget 2/1. rész

Valami nagyon nyomta a hátát. Ahogy megmozdult éles fájdalmat érzett minden porcikájában. Pislogni próbált de a nap pengeként hatolt kinyitott szemébe, ezért gyorsan eltakarta kezével. Mi történt vele? Csak arra emlékezett, hogy egész éjjel menekült. Lassan tisztulni kezdett a feje és megijesztette ami eszébe jutott. Nem törődve az éles fénnyel megint kinyitotta szemét és riadtan … Olvass tovább

Gyöngyszem

Gyöngyszem Aprócska gyöngyszem gurult szemedből kedvesed bőrére szívét boldogító ékszer gyanánt. Ragyogásod látva elmosolyodott magához húzott, forró bőre millió gyertyaláng. Égetett tekintete, mágnesként vonzott magához mindegyik hajnala s vágyó szava, Bár lelkedet félőn felkavarta olykor elégedett máskor szomorú sóhaja. A kedv voltál neki, szeme a szépre hangja mágikus dalnak mit az égiek szereztek, Szótlanságod ékes … Olvass tovább

Magány

Matildka a hatvanas évei vége felé járt, amikor negyedik emeleti lakásukból egy éjjel férjét elvitte a mentő, és többé nem is tért haza. Április volt, a fák ágaikon új zöld lombkoronát építettek s a tereken a nyíladozó virágok is a tavaszt hirdették. De Matild nénit a tragédia annyira megviselte, hogy ebből semmit nem látott. Heteken … Olvass tovább

Töklámpás

Egész nap nagy munkában voltunk édesanyámmal. Túrót készítettünk, vajat köpültünk. Előfordult, különösen nyári időszakban, hogy olyan sok tejet adott a tehén, hogy nem tudtuk elfogyasztani. Ilyenkor a feleslegből túró, vaj készült, amit édesanyám elvitt a piacra eladni. Nagyban folyt a munka, másnap kora reggel ment édesanyám a heti piacra. Különös, de ilyenkor szívesen segédkeztem, nem … Olvass tovább

Őszi búcsúzó

Őszi búcsúzó Nem susog már fán a levél nem is fél elvesztette színeit színeinek ezreit minden levél rég megfakult a legtöbbje már le is hullt kergetőzik a szél repül a sok levél nem találod már fák árnyait hó takarja majd álmait. Egyre csak halványul mosolyod csalárd szivárványszín fény imbolyog lelked a múltból idézi fel s … Olvass tovább

Csipkés jégvirágra

Csipkés jégvirágra Csipkés jégvirágra tél dere ül, didereg a lelkem így egyedül, csöppnyi madár les be ablakon át, vágyakozva nézve tiszta szobát, megrebbenti szárnyát éhes nagyon, számára egy szem mag nagy kincs vagyon, markomba egy pár szem kölest teszek, csőre elé tartom, s boldog leszek, dideregő lelkem olvadozik, apró veréb szempár hálálkodik. H.Gábor Erzsébet

Nem tudom

NEM TUDOM Nem tudom,hogy most mi lesz a Nap égővöröset színez,. Nem tudom, hogy most mi lesz a vágy minden erőmet kivesz. Nem tudom, hogy most mi lesz lelkemnek jó, és nem tudom mi ez. Nem tudom, hogy most mi lesz várom, hogy egyszer csak jelezz. Nem tudom, hogy most mi lesz hagyom, hogy vágyam … Olvass tovább

Forgalom és díjszabás

Forgalom és díjszabás Egy vezető jegyvizsgáló nő (vjv) és egy a mozdonyvezető (mv) szerelme: Vjv: A kedvesem vasutas Egész éjszaka tolat, Rám jár és szétkapcsol, Előre húz, visszatol. Mv: Váltottam rá jegyet én, Ő a kedvenc vjv-m, Kiegészít egésszé, Rögtön menettértivé. Vjv: Minden jelző tilosban, De te gyere szép lassan, Hisz hívó jelzést kaptál, Vár … Olvass tovább

A tükör arcai

A tükör arcai Vakít és ámít a talmi csillogás, Asztalra került egy újabb nagy fogás. A függöny kintről, bentről is takar, Azt mutat a tükör, mit a gazdag akar. És a gaz, ki elitnek hívja magát, Fényes lakomára készíti a palotát. Felfordul tőlük az üres gyomor, Tükörből vigyorog rá a nyomor. És a kéz, mely … Olvass tovább

Ima unokáimért és magamért

Ima unokáimért és magamért Szüleiknek megértést, egészséget adjáj, engen pedig,ha lehet,még egy kicsit hagyjál! Nem kérem én sokáig, de legalább addig, amig a kis unokám felcseperedik. Az sem baj, ha megérem “azt a kutyafáját”, hogy legalább meglássam a menyasszonykáját. Kéréseim sorát most befejezem végre, és hálásan felnézek a csillagos Égre, Megköszönöm Istenem amit eddig adtál, … Olvass tovább

Akkor még…

AKKOR MÉG… Azokért a lelkekért dobogjon a szívünk, Kik már réges- régen nincsenek közöttünk. Kiket egykor önzetlenül szerettünk. Akkor még lágyan simogattuk a kezüket. Vidáman szólítgathattuk az Ő nevüket. Szemtől szembe láthattuk a testüket. Ma már csak kép – egy felvillanó képzelet, Megfoghatatlan- számunkra szép emlékek. Kik hozzánk tartoztatok, már nem éltek. A ” nemlétező … Olvass tovább

Értetlenség

Értetlenség Elmentem egy fesztiválra, Csillag-sziget fesztiválra, Nehezemre esett menni, Jobb nekem már otthon lenni. Elképzeltem a sok embert, Szófoszlányos zenés tenget, Egész napra a sok program, Hogy érezhetném jól magam? Azt gondoltam, reggel látom, Milyen lesz a hangulatom? Csak hogy éjjel nem aludtam, A reggellel eltolódtam. Kezdtem gyorsan felejteni, Hozzá fogtam reggelizni, Aztán kocsiba pattantam, … Olvass tovább

Világospart

Világospart Mindenhol napszemek Vannak. Tűz bennük A parázs. Gondolat Az üzemanyag. S Betűz a Nap. „I” Betűre kacsint a hajnal. Minden oly darabos. Partot mos a mindenség, S közben elmélázik A vasakarat ringó vállain. Hatalomnyelők az emberek. Nincsenek tézisek, csak Oly rendszerek, melyek Szabadon nyitottak A véleményekre. Nincsen Higgadt könyv, mert maga A tény szellemileg … Olvass tovább

Éhes robot – Rácsos tartó

Rácsos tartó Vonaton utazik Bartók S szerez közben rockoperát. Kinn a szélben rácsos tartók Húzva-vonva vannak, mer’ át- -zúg a hídon több száz tonna, S megremeg benn Bélánk keze. Dallamot bár egybefonna, Szétesik az. Oka ez-e Annak, hogy én inkább Lennont Irányoztam elő mára? Csönd, mit fülbe tilolt len ont, Jobb, mint Kékszakállék vára. http://fradyendre.blogspot.com/2011/11/racsos-tarto.html … Olvass tovább

Vándorló világ

Vándorló világ Batyu hátamon, múltam, jelenem, jövőm felé tartva, azon jár eszem, vajh, hova visz az út, s mivé leszek még, és ki az, ki az életembe, beleszólhat s mért. Mint apró semmiség, a világ részeként, élem napjaim, örök vándorként. Ha meg-meg akadok, vagy olykor pihenek, magam rakom le az életsínemet, mert senki nem segít, … Olvass tovább

Vándorló világ

VÁNDORLÓ VILÁG Mióta a világ, azóta mozgásban, Föld mélyén, föld fölött folyton vándorlás van, Lábunk alatt ott lenn gomolyog a magma, Megrepedt a kéreg, úszik jobbra-balra. A felszínen sincsen sohasem nyugalom, Sem sarki, sem déli, sem egyéb tájakon, Fent a sarkkör táján nagy jéghegyek úsznak, Megesett, hajót is elragadtak túsznak. Vándorolnak népek, éghajlati övek, Állatok, … Olvass tovább