Hónap: 2012 január

Merre menjek… Gerome Ragni és James Rado szövege után, /Galt McDermott zenéjére/: „Where do I go…” vagyis: „Merre menjek…” kicsit másképp ” vasutasul… Merre menjek? Amerre a sínek, Merre menjek? Hív a sok fény. Jönnek a jelzők, Most vagyunk kezdők, Ne kérd számon a menetidőt! Merre menjek? Amerre a szívem, Merre menjek? Kezem jelez. Köd … Olvass tovább

Hangtalanul Újévet hozza vidáman Szilveszter, valamit mégis elfelejtett: az ó évet egymagamban hogyan űzzem ősz fejemmel lassú lábbal magányosan, bizony sehogy sem megy hangulattal. Az új évet ugyan kivel várjam? Ha éjfélt üt a falióra nincs koccintás, megcsendülnek a harangok, belehasítanak a régi hangok, valami a távolból mintha sejlene: B.U.É.K. kedvesem… Valós világba csöppenek jönnek … Olvass tovább

Anyáról álmodtam Anyáról álmodtam éjjel. Ölében ültem, mint régen… Mint egykor Ő, most én meséltem… Már nem emlékszem a mesére… Csak Anyára, ahogyan néztem Míg szívére ölelt, mint régen… Ébredve Anyát hiába kerestem… Kedves arcát, mosolyát nem leltem… Reggelre álmom elsuhant, s Mert nem élhettem újra álmomat Csak könnyem hullt egyre… Mi lelkemből fakadt… Budapest … Olvass tovább

Csontig vág a génkasza a pokol mohón kavar a világ megint léha emberszőnyegén a jaj behullámzik a célba nem jött el csodánk mégse a hiányok helye ez de lelkünk levelére a szó álmot permetez fejünkben betűtüskék szurkáljuk a végtelent lökdössük a sors üszkét de a válság mégse reng csillagok végbeléből potyog ránk az éjszaka bőrünk … Olvass tovább

Hűl a világ márvány helyett magánylapon édenek hiánya éget önmagamat összerakom s légzésem ha fáj is élet létünk születés és halál csatája hatalmas párharc ha a szenvedés megtalál bánat egyetemre járhatsz verslábbal futnék el innen hová jönni sose vágytam az egészet kell itt vinnem s hűl a világ bent a számban Bíró László

Házi feladat Hogy is volt ez valamikor régen? Ültem otthon, asztalnál egy széken. Vásári gyertya, templom illata; Ez volt nékem a nagybetűs HAZA. Rám nézett Cirmos sokszínű szeme, sapkaként kócolt Nagypapám keze. Kalapja alól, nézett huncutul, – arcán sok redő, lassan elsimul. Nagymamám halkan régi dalt dúdolt, Szidollal Anyám kilincset pucolt. Vakkantott Bundás! Apám közeleg! … Olvass tovább

Kérdezem az erdőt Némaságban lengő, zöldekben tekergő, szemből szívnek szóló lombhullámos erdő! Mindmegannyi fáddal hogy bírsz a magánnyal? Vidít a sűrűdben trillázó madárdal? Dudás Sándor

Írok és sírok Verset írok, Némán sírok. Szép a világ, Tündérország, Fák, virágok, Erdők, mezők, Hegyek, völgyek, Tündérkertek, Óceánok, Messzi földek, Boldogságok, Szép szerelmek. A bús magány Csak reám vár. Némán sírok, Verset írok. Kőműves Ida

Engedd a tavaszt Engedd a tavaszt, s annak végtelen fényét lelkedbe ömleni. Engedd a szavakat melyeket hallani akarsz elmédbe bevésni. Helyet a szónak teret a tavasznak, életet a fénynek, e földi létnek, varázsragyogást, zsibbasztó ölelést valamennyi lénynek. Akard e fényt, csiszold a tavaszt, hangold bátran hangszered, gondolataidba ültess virágot, s dicsérd a süvöltő szelet. Engedd … Olvass tovább

Bodros felhő fodrain Bodros felhő fodrain, szőke szellő szárnyain, Göncöl csillag csikaján, holdvilágos éjszakán, dal száll vágyak sóhaján. Ablakodhoz odaér, függöny lebben hófehér, rád hinti a dallamát, – ringó-álom-éjszakát – könnyű, égi szerenád. H.Gábor Erzsébet

Csak egy homokszem Hála a természetanyának vége a hideg télnek, Lassan zöldül a természet, s a lányok szépek. Pedig még nem oly nagyon rég a vörös orrú dértől, Jéggyémántok ültek az út porában a fagyos hidegtől. A kis pocsolyák fényes víztükre is jégtüskékkel volt teli, De ez már a múlté, az idő szörnyetege ezt is … Olvass tovább

Műtét (véradási felhívás) Ha a műtendő épp műtül, Műtét van, ám nem mű a tét. Vér kell, ne féljünk a tűtűl! Kellemesebb, mint a katét- -er; ez csak a kari vénát Szurikálja, s nem az altájt. Könyöködig sosem mén át, S nem kiabálod, hogy „Jaj fájt!”. Műtőben a tét hát való. Haver, ha vér kell, … Olvass tovább

Kristályharangok A kristályharangok majd még összegyűlnek, hogy elzengjék az összes édes-bús éneket, az ösvények is végül odaérnek, s rajta lesz mind, ki életre ítéltetett… Összegyülik majd a sok magyarnóta még, s az összes könnyes baráti ölelés velük, zarándok sóhajok, néma temetés, nagyapák szavai, szerszámuk, s kezük. Egy helyre gyűlik minden szerelmes vallomás, és minden gyermek … Olvass tovább

Az örök szövetség Akiket a bűn és a félelem Tart örök szövetségbe, Ott megszűnik az egyén Saját felelőssége. Kéz kezet mos, Mert minden vétek ismert, Ártatlanul néznek, S hívják tanúnak az Istent! De ha mégis közülük Valakit prédának vetnek, Lemossák róla a sarat, És megteszik szentnek! Közös az érdek, És közös a feladat, Közös a … Olvass tovább

A kicsi gyermek tudásvágya Óriási akarás, a szemében ott a vágy. Látni akar minden csodát ahová a szeme ellát. Kitárulna a világ, ha nem múlna el e vágy. Bármekkora ez a vágy… sajnos később alábbszáll. Nem a gyermek változik,ő tovább is álmodik.. aztán jön az iskola,nagy örömmel megy oda. Iskola a dolgát teszi, a kedvüket … Olvass tovább

GYŰLÖLNI TILOS! Gyűlölni tilos! Akkor se tedd, ha van ki mindenből kimos. Gyűlöleted űzd el! Sose játssz a tűzzel! Ne égesd meg a kezed, Ne pörzsöld meg a szíved! Mert elvesztheted a „lelked”. Elvesztheted azt a lelket, mely levette rólad a piszkos terhet. Gyűlölni tilos! Akkor se tedd, ha van ki mindenből kimos! 2012. 01. … Olvass tovább

ÉLETERŐ 1. Emberlelkek sorakoznak, Készülődve várakoznak, Világra jönnek a Földre, Szüleiknek örömére. Most van épp a csomagolás, Mindenkinek jó elosztás, Ki nagyot kap, épp, hogy bírja, Van, ki honát visszasírja. Angyalkezek segítenek, Nagy útra felkészítenek, Sírva-ríva búcsúzkodnak, Megszületnek! Megnyugszanak! Minden gyermek nekilendül, Életerő, csak úgy feszül, Szeretik és babusgatják, Közben felnőtt! Már azt látják! Látszik, … Olvass tovább