Merre menjek…

Merre menjek… Gerome Ragni és James Rado szövege után, /Galt McDermott zenéjére/: „Where do I go…” vagyis: „Merre menjek…” kicsit másképp ” vasutasul… Merre menjek? Amerre a sínek, Merre menjek? Hív a sok fény. Jönnek a jelzők, Most vagyunk kezdők, Ne kérd számon a menetidőt! Merre menjek? Amerre a szívem, Merre menjek? Kezem jelez. Köd … Olvass tovább

Hangtalanul

Hangtalanul Újévet hozza vidáman Szilveszter, valamit mégis elfelejtett: az ó évet egymagamban hogyan űzzem ősz fejemmel lassú lábbal magányosan, bizony sehogy sem megy hangulattal. Az új évet ugyan kivel várjam? Ha éjfélt üt a falióra nincs koccintás, megcsendülnek a harangok, belehasítanak a régi hangok, valami a távolból mintha sejlene: B.U.É.K. kedvesem… Valós világba csöppenek jönnek … Olvass tovább

Anyáról álmodtam

Anyáról álmodtam Anyáról álmodtam éjjel. Ölében ültem, mint régen… Mint egykor Ő, most én meséltem… Már nem emlékszem a mesére… Csak Anyára, ahogyan néztem Míg szívére ölelt, mint régen… Ébredve Anyát hiába kerestem… Kedves arcát, mosolyát nem leltem… Reggelre álmom elsuhant, s Mert nem élhettem újra álmomat Csak könnyem hullt egyre… Mi lelkemből fakadt… Budapest … Olvass tovább

Egy kényszerfelszállás és a mobiltelefon…

Egy eldugott kisfaluban sok minden megtörténik, és arról mindenki tudomást szerez. Kissé érthetetlen, ahogyan a pletykák szárnyra kapnak. Valaki megsejt valamit, és már adja is tovább az általa megfogalmazott hírt, aztán mindenki tesz hozzá valamit saját egyéniségének megfelelően. Ilyen környezetben élt a jó öreg Amália néni. Gömbölyű, jó kedélyű asszonyság volt, nem túl beszédes, mégis … Olvass tovább

Csontig vág a génkasza

Csontig vág a génkasza a pokol mohón kavar a világ megint léha emberszőnyegén a jaj behullámzik a célba nem jött el csodánk mégse a hiányok helye ez de lelkünk levelére a szó álmot permetez fejünkben betűtüskék szurkáljuk a végtelent lökdössük a sors üszkét de a válság mégse reng csillagok végbeléből potyog ránk az éjszaka bőrünk … Olvass tovább

Hűl a világ

Hűl a világ márvány helyett magánylapon édenek hiánya éget önmagamat összerakom s légzésem ha fáj is élet létünk születés és halál csatája hatalmas párharc ha a szenvedés megtalál bánat egyetemre járhatsz verslábbal futnék el innen hová jönni sose vágytam az egészet kell itt vinnem s hűl a világ bent a számban Bíró László

Házi feladat

Házi feladat Hogy is volt ez valamikor régen? Ültem otthon, asztalnál egy széken. Vásári gyertya, templom illata; Ez volt nékem a nagybetűs HAZA. Rám nézett Cirmos sokszínű szeme, sapkaként kócolt Nagypapám keze. Kalapja alól, nézett huncutul, – arcán sok redő, lassan elsimul. Nagymamám halkan régi dalt dúdolt, Szidollal Anyám kilincset pucolt. Vakkantott Bundás! Apám közeleg! … Olvass tovább

Maradj talpon!

Egészen ellustult mostanában. Ásítva nyújtózott az ágyon, rápillantott az órára, bekapcsolta a TV-t, éppen most kezdődik a híradó, mindjárt hét óra. A lustálkodás egészen nyolc óráig tartott, nem izgatta magát különösebben, ugyan minek keljen fel, nincs munkája, nem kell dolgozni menni. Mire ezt végiggondolta, fájdalmasan felsóhajtott. Már hét hónapja csak alkalmi munkából tengeti az életét. … Olvass tovább

Írok és sírok

Írok és sírok Verset írok, Némán sírok. Szép a világ, Tündérország, Fák, virágok, Erdők, mezők, Hegyek, völgyek, Tündérkertek, Óceánok, Messzi földek, Boldogságok, Szép szerelmek. A bús magány Csak reám vár. Némán sírok, Verset írok. Kőműves Ida

Engedd a tavaszt

Engedd a tavaszt Engedd a tavaszt, s annak végtelen fényét lelkedbe ömleni. Engedd a szavakat melyeket hallani akarsz elmédbe bevésni. Helyet a szónak teret a tavasznak, életet a fénynek, e földi létnek, varázsragyogást, zsibbasztó ölelést valamennyi lénynek. Akard e fényt, csiszold a tavaszt, hangold bátran hangszered, gondolataidba ültess virágot, s dicsérd a süvöltő szelet. Engedd … Olvass tovább

Bodros felhő fodrain

Bodros felhő fodrain Bodros felhő fodrain, szőke szellő szárnyain, Göncöl csillag csikaján, holdvilágos éjszakán, dal száll vágyak sóhaján. Ablakodhoz odaér, függöny lebben hófehér, rád hinti a dallamát, – ringó-álom-éjszakát – könnyű, égi szerenád. H.Gábor Erzsébet

Csak egy homokszem

Csak egy homokszem Hála a természetanyának vége a hideg télnek, Lassan zöldül a természet, s a lányok szépek. Pedig még nem oly nagyon rég a vörös orrú dértől, Jéggyémántok ültek az út porában a fagyos hidegtől. A kis pocsolyák fényes víztükre is jégtüskékkel volt teli, De ez már a múlté, az idő szörnyetege ezt is … Olvass tovább

Szaft – Műtét

Műtét (véradási felhívás) Ha a műtendő épp műtül, Műtét van, ám nem mű a tét. Vér kell, ne féljünk a tűtűl! Kellemesebb, mint a katét- -er; ez csak a kari vénát Szurikálja, s nem az altájt. Könyöködig sosem mén át, S nem kiabálod, hogy „Jaj fájt!”. Műtőben a tét hát való. Haver, ha vér kell, … Olvass tovább

Kristályharangok

Kristályharangok A kristályharangok majd még összegyűlnek, hogy elzengjék az összes édes-bús éneket, az ösvények is végül odaérnek, s rajta lesz mind, ki életre ítéltetett… Összegyülik majd a sok magyarnóta még, s az összes könnyes baráti ölelés velük, zarándok sóhajok, néma temetés, nagyapák szavai, szerszámuk, s kezük. Egy helyre gyűlik minden szerelmes vallomás, és minden gyermek … Olvass tovább

Az örök szövetség

Az örök szövetség Akiket a bűn és a félelem Tart örök szövetségbe, Ott megszűnik az egyén Saját felelőssége. Kéz kezet mos, Mert minden vétek ismert, Ártatlanul néznek, S hívják tanúnak az Istent! De ha mégis közülük Valakit prédának vetnek, Lemossák róla a sarat, És megteszik szentnek! Közös az érdek, És közös a feladat, Közös a … Olvass tovább

A kicsi gyermek tudásvágya

A kicsi gyermek tudásvágya Óriási akarás, a szemében ott a vágy. Látni akar minden csodát ahová a szeme ellát. Kitárulna a világ, ha nem múlna el e vágy. Bármekkora ez a vágy… sajnos később alábbszáll. Nem a gyermek változik,ő tovább is álmodik.. aztán jön az iskola,nagy örömmel megy oda. Iskola a dolgát teszi, a kedvüket … Olvass tovább

Gyűlölni tilos!

GYŰLÖLNI TILOS! Gyűlölni tilos! Akkor se tedd, ha van ki mindenből kimos. Gyűlöleted űzd el! Sose játssz a tűzzel! Ne égesd meg a kezed, Ne pörzsöld meg a szíved! Mert elvesztheted a “lelked”. Elvesztheted azt a lelket, mely levette rólad a piszkos terhet. Gyűlölni tilos! Akkor se tedd, ha van ki mindenből kimos! 2012. 01. … Olvass tovább

ÉLETERŐ 1. – ÉLETERŐ 2.

ÉLETERŐ 1. Emberlelkek sorakoznak, Készülődve várakoznak, Világra jönnek a Földre, Szüleiknek örömére. Most van épp a csomagolás, Mindenkinek jó elosztás, Ki nagyot kap, épp, hogy bírja, Van, ki honát visszasírja. Angyalkezek segítenek, Nagy útra felkészítenek, Sírva-ríva búcsúzkodnak, Megszületnek! Megnyugszanak! Minden gyermek nekilendül, Életerő, csak úgy feszül, Szeretik és babusgatják, Közben felnőtt! Már azt látják! Látszik, … Olvass tovább