Az Idő útja

Az Idő útja Az idő útja tengernyi, távol van a közelebbi. Nem raktak ki intő jelet, magadra vess, ha tévelyegsz. Mindenki egyenként sorban áll, nem véthet el hibát, de gyarló az ember tömérdek inger lármája hat idegeinkre. Ma, kedved, víg, rügyező, de holnap? szánalom húrokat pengető benned a fájdalom. Gyertek viharfelhők! Kékre festjük az eget! … Olvass tovább

Kavicsaim

Kavicsaim csak kővel ne dobálj házasságot nem törhettem – korona a teremtésem – nővé nem melegedtem nem fajtalankodok kenyerem sincs erre kritikával csak énekes dobáljon fogadom szajkók énekelni sem jók csak lopják a Napot és a Parnasszusra fagynak kristály csillagok hullámhátakon kacsáznak a kavicsok pattogva lesnek partokat azokon versekké morzsolom kenyéradóm de kőre nem cserélem … Olvass tovább

Reinkarnáció

Reinkarnáció I. Ma még nyílt neked csillagból hajnalvirág, bár szemedben utolsó nap fénye ragyog. Türelmetlenül várt vendég a túlvilág elfogadtad sorsod mit kértél, azt kapod A csendet őrzi öreg, fakuló szemed, érzelmek nyilalló, oly hosszú böjtjeit, hitet mit régóta markol kérges kezed, áldozatok összes emlék-vércseppjeit. Arcodra dolgos évek törtek ráncokat, hajad kéretlen havazta megannyi tél, … Olvass tovább

Szilajon

Szilajon Szórjunk narancshéjat a hídról, mint régen, szedjünk kavicsokat a folyónál, s éjjel, ha lelkünk eltelve borzongató (k)éjjel lassan emelkedik, legyünk mi az égen a libegő szellő, s kószáljunk reggelig… Legyünk mi a patak, s ha tenger felé megyünk, sziklákra rajzoljon jelet szelíd kezünk, és ha eggyé válik az egész világ velünk, csak szálljunk kacagva, … Olvass tovább

Erős fagyban

Erős fagyban erős fagyban didergünk mind lelkünk belül a haza kint együtt fázunk de mindenkit a saját tele alakít hírt mondunk a süketeknek ablakot nyitunk a vaknak megleljük a boldogságot ha végre magunkra hagynak csődbe megy a fél világ de hogyan boldogul a másik sokan mérik a tanukban mennyi van a hallgatásig a múlt hófehér … Olvass tovább

Önleltár

Önleltár nem a nátha terjed hanem a technika a kor orrában takony helyett drótfika képernyőkertben nem hat se fagy se permet kukacok rágják ímélekké a lelket mint a fecske a villanylevél elrepül s én ezernyi jajjal maradok egyedül néha öröm hergel máskor csak a látszat a líra egy nővel engedi hogy játsszak álom s valóság … Olvass tovább

Alkonyi kétség

Alkonyi kétség Nem esik, csupán felhős a kedvem. Hogy azt a rózsát észre mért vettem! Jártam a kertet. Alkonyat. Szélcsend. Bódító illat. Csillagfény ébredt. Leszakasztom? Holt. Otthagyom? Senyved. Nem esik, csupán felhős a kedvem. Dudás Sándor

És mégis belehalunk…

És mégis belehalunk… S mégis belehalunk, lám újra meg újra, fuldokló csókokban a teremtő múltba, pedig bensőnket már, kikezdte a bánat, mégsem tanultuk meg, a saját hibánkat, mert azt hisszük szentül, egyedül is menne, szétszaggatott szívünk mondd, mivé is lenne árván, csak magában, egymásért epedve, hiány fájdalmától, reményért remegve. S őrült ölelésbe kapaszkodva lelkünk, vágyak … Olvass tovább

Higgy magadban! – Te, meg én!

Higgy magadban! Mikor a lenyugvó nap felhúzta az égre a csillagokat, mikor a réten pompázó virágok becsukták szirmaikat, mikor a fényesség átadta helyét az éjszaka árnyainak, mikor a fecskék átengedték az eget denevérek százainak, mikor a levegő megtöltötte orromat a föld lélegző szagával, kezdődött el küzdelmem a rám borult, rabtartó magánnyal. … Mikor kedved alászáll, … Olvass tovább

Szeszély-veszély

Szeszély-veszély Óvódás koromban volt egy szép kisfiú, Olyan jól tudta mondani azt, hogy: hú-hú! Ha együtt játszottunk, ő mozdonyt vezetett, Én meg ez alatt kezeltem a jegyeket. Az iskolában később egy padba ültünk, Főleg a rajzórákon sokat nevettünk, Mikor festékes kézzel megsimogattam, Ő válaszul jól megrántotta a hajam. Egy nő az mindig nő, Bárhogy fordul … Olvass tovább

Orosz télben

Orosz télben Néma álom suhant át a puszta tájon, Jeges széllel nyargal át a hóhatáron. Gyémánt arcát mutatja a fagyos hideg, Végtelen rónákon minden oly rideg. A tajga hűvös leheletet fú az égre, Vastag jégpáncélt önt a folyó vízére. A sok apró kis fodor végre elernyed, S lassan szikrázó csonttükörré dermed. Orosz télben, havas úton … Olvass tovább

Kicsi vers

Kicsi vers Egy tiszta tó selymes tükre fölé egyszer, ha egy nagy-követ dobok nagyot csobban a vízben, és lemerül a tó fenekére, örökre. A víz megremeg, és köröket ír le a hullám a tó tükrében, majd elcsendesedik minden, a régi állapot áll vissza szépen. Ha szívem egyszer megtelik örömmel érzem, hogy most a boldogság jött … Olvass tovább

Ma éjszaka ismét velem voltál Gizka

Ma éjszaka ismét velem voltál Gizka Ma éjszaka ismét velem voltál, agyam víziója által az édes álom húrjain, Gyönyörű alakod elővillant a szürke ködből s méltatlanul érintettek újaim. Fénylő bájos arcod láttán az irántad égő szerelemtől nagyot dobbant szívem, Köszöntöttelek, és áhítattal sóhajtott, kéklő lelked bársonya iránt vágyakozó lelkem. Kértelek Téged, gyere velem hozzám haza, … Olvass tovább

A béke íve

A béke íve A béke íve ott van a szobámban, hittel, szeretettel, segítséggel alkottam. Zöld lián kúszik rajta fölfelé, új hajtással tör az ív csúcsa felé, ha rásüt a nap, ragyog, fénylik, az egész világnak hirdeti: legyen béke szívben, ebben a világban, ehhez nem kell gazdagság, ékkövek hada akikben van szemernyi szeretet, elhiszi k nekem, … Olvass tovább

A tantestület

Az iskolaévet saját erőnkből nem tudtuk volna elkezdeni, mert nem volt elég tanárunk. Ezért fordultunk a bácstopolyai iskolához, meg az általános iskolához kisegítő tanárokért. Így minden tantárgyat lefedtünk, bár volt egy két tantárgy, amit főiskolával rendelkező tanár vezetett. Fizikára beadta a kérvényt egy Preradovity Radivoj nevezetű szakember. Beszélgetésre hívattam, azzal, hogy megmagyarázzam neki, magyar nyelvű … Olvass tovább

A nagybetűs élet 5/3. rész

Újabb öt év telt el. Zsófit egy fodrász-kozmetika szalonban látjuk viszont. Ő a szalon vezetője, csak úgy ég a keze alatt a munka. Két fodrásznő, két kozmetikus (Zsófival együtt) és két tanulólány dolgozik a szalonban. Mindenki vidám, jókedvű. Zsófit mindenki szereti, jó főnök és rendkívül jól menedzseli az üzletet. Ezúttal Zsófinak könnyű dolga van. Mindhárom … Olvass tovább

Hó és mocsok

Hó és mocsok Baktatok fekete hóban csúnya, szennyes, koszos latyakban mennyi mocsok ebben a városban! Hol van a téli csodás fehérség a szűzi, tiszta reménység? Emlékezem valamikor régen időtlen idők előtti időben a hó a tisztaság jelképe volt ó szűzi éden ragyogó tisztaság borította a földet addig, hol az éggel összeérhet tiszta volt a szeretet … Olvass tovább

Csöpög a csap

Csöpög a csap Nálam mindig csöpög a csap, Jön szerelő, de csak holnap, Kivárom még azt az időt, Kánya vinné, a csöpögőt. Végre, itt a csap mestere, Máris készül és vetkeze, Mondja: neki fürdeni kell, Hirtelen, fürdőbe szelel. Lábam földbe gyökerezve, Szemem guvad, kimeredve, Egyszeriben megnémulok, Ész megáll, szóhoz sem jutok! Jutok bizony, csuda belé! … Olvass tovább

Titkolt könnyek

TITKOLT KÖNNYEK A titkolt könnyek Szívedre visszahullnak Nem hallja senki, hogy Néha fel-felsírnak… A titkolt könnyek, Akiért néha hullta, Ha újra visszatér, Szemedben felragyognak… Budapest. 2012. február 27. Györke Seres Klára