A Víz és Napfény szeretete Miben különbözik a kettő? Mind bársonyhoz illő, Selymes „hatása”, érintése, S mind egyformán éltet; Nélküle fáznánk, koszosak volnánk, Hisz a Föld nyolcvan százalékát, Víz öleli körbe, s ez nem ábránd! Belül lepi el Magzatunk Burkát, Mi magunk is az evolúció folyamán, A Vízből fejlődtünk emberré át; A Napfény nemcsak UV … Olvass tovább
Álomlátó Álomlátó, szélkiáltó, Felhő szélén angyalszálló. Az angyalok odagyűlnek, Öltözködnek, készülődnek. Angyalhajat megfésülik, Szárnyaikat fényesítik. Előveszik kosarukat, Tesznek bele szép álmokat. Színeseket, sok gömbölyűt, Keser-édest, meg gyönyörűt, Kis feketét, ott fehéret, Szívnek kedves keveréket. És mikorra az est leszáll, Minden angyal készen áll, Holdezüsttel felröppennek, Csillagfénnyel megérkeznek. Kinyitják a kosarakat, S szétosztják az álmaikat, Amikből … Olvass tovább
Elment a Papi! Elment az én drága Párom, Életutam magam járom. Magányomban elképzelem, hamarosan ő itt terem… Fogom drága fáradt kezét, nézem a szomorú szemét… boldog békesség szívemben amikor Ő jut az eszembe. De, csak álom rövid álom… hogy elhittem meg is bánom. Az asztalnál üres helye, nem beszélgethetek vele. Meglopott az élet engem… bánatom … Olvass tovább
NAGYANYÓ… Kert végében, fa tövében. Ül nagyanyó nádszékében. Válla görnyedt, háta hajlott, Évek súlya rajta látszott Munkától fáradt keze, Ráncokkal van tele. Néha-néha megremeg, Ölében valamit keress. Nem pihent-e kéz soha, Dolgozott, hát nem csoda. E kéz alatt nőt nemzedék, Főtt étel, sült kenyér. Fehér haján csillan a fény, Mi levelek közt néha benéz. Feje … Olvass tovább
ORGONAVIRÁG A vázában orgona. Minden fürtje kész csoda. Illatos, szép orgona Gyermekkorom mosolya. Kertünkben volt sok virág, Liliomok, dáliák Zöld fű között pipacsok Rózsa virult, pompázott. Aki betért mihozzánk, Csodálta az orgonát. Bordó, lila, fehér, kék, A szépségük megigéz. A virág súlya húzta ágat, Alig bírva a fürtcsodákat. Tovaszálló gyermekévek Orgonafát felidéznek. Nem áll a … Olvass tovább
Hol a segedelem? Földi kórházban gyötrődünk, Halálos, betegen, Kérő kezek, nyújtózkodnak, Hol a segedelem? Jézus! Tekints a világra! Ide vagyunk zárva, Megváltó gyógyulást hozz el, Várja, a sok árva. Aki itt lenn, segíthetne, Méri drága áron, Gyógyszerükért sok pénzt kérnek, Gazdagodnak máson. Mi, a szegény nincstelenek, Csak Benned bízhatunk, Tekints le ránk, ínségünkben, Hogy, bele … Olvass tovább
HOL RONTOTTAD EL? Mosod a gatyáját. De minek? Széllel távozott az ihlet. Büdös zoknitól a szennyes tartó már szédeleg. Te meg? Még- e sok rossz után is dédelgeted? Tyúk udvar esőtől bűzölög. De Ő, a nappaliban szaros cipőben pörög. Agyad? – a bosszútól mennydörög. „Mert Kedvesed”, szaros cipőjét nem távolítja el. S Te ebben még … Olvass tovább
HURRÁ NYARALUNK Vége a sulinak, Itt a nyár. Nyaralna már a család. Van valahol egy nagy tó, Balatonnak mondható. Szívünk ,lelkünk ide vágy, Meg ígérte apukánk. Anyu persze,oszt,szoroz, De a vége mindig rossz. Elő zsebpénz,kis malac, Össze tört egy perc alatt Szaporodott a forint, Talán össze jön megint. Elő bőrönd,sok ruha, Visít a kis hugica. … Olvass tovább
Hurrá nyaralunk! Csörög az óra, kelés, ajtócsapkodás. Mondja már meg valaki Hova ez a nagy rohanás? Mi ez a sok táska, bőrönd meg szatyor? Apa miért morcos? Anya ennyi ruhát miért pakol? Ebben a káoszban az öcsikém is furcsa, Úszógumival a derekán rohan Egy gumikacsát maga után húzva. Aztán hirtelen, mint egy villámcsapás Nyaralni megyünk! … Olvass tovább
Сергей Есенин: ГОДЫ МОЛОДЫЕ … Годы молодые с забубенной славой, Отравил я сам вас горькою отравой. Я не знаю: мой конец близок ли, далек ли, Были синие глаза, да теперь поблекли. Где ты, радость? Темь и жуть, грустно и обидно. В поле, что ли? В кабаке? Ничего не видно. Руки вытяну — и вот слушаю … Olvass tovább
Két lány halad az iskola folyosóján. Az elől lévő izgatottan sietve lépdel, de gyakran meg-megállt, hogy bevárja a másikat, aki unottan ásítozva csoszog utána. Megállnak a lánymosdó előtt. – Na, készen állsz? – Remélem Sara megérte ezért ilyen korán bejönni a suliba –felelte álmosan a másik. Sara csak mosolyogva bólintott és eltekerte a kilincset. Reménykedett … Olvass tovább
A hold és a tó A hold gyémánt csókot lehelt lágyan a tó vizére bár ajka szerelme hűs ajkát el soha nem érte. Irigykedve hunyorogtak távolból a csillagok s némelyikük a víztükörre félénk csókot lopott. A hold feldühödött, bánatában elsírta magát, s a hajnal a világra színarany könnyeket szitált. Szála Gabriella 2012. január 31.
Tudnod kell, mennyire… Ha tudnád, mennyire szeretlek, Szemedben titokban könny remegne, De ismerve Téged lehet, hogy kínodban, Ajkad csak gúnyos szavakkal illetne. Együtt jöttünk erre a világra, Mert vigyázni akartunk egymásra. Itt vagy karnyújtásnyira tőlem, De magányod elszigeteltségében. Ha tudnád, mennyire szeretlek, Éreznéd, lélekben mindig ott vagyok melletted. Büszke vagyok Rád, ha rosszat is teszel, … Olvass tovább
Nekem az írás… Nekem, te olyan vagy írás, mint másnak a kenyér. Szavak, betűk nélkül sok ember megél, de nékem te vagy a mindenem, s ha nem írok, kő van a szívemen. A minden – nem jelent itt mást, – tollat óvó tenyér, hófehér papírra meséket regél, vagy, bármit, ha úgy van ingerem, s a … Olvass tovább
Tű a szénakazalban Képzeljünk el egy csinos kis házat. Ablakaiban muskátlis váza. Épp otthon van most az egész család. Nagyszülők, szülők és az unokák. Az udvaron jó nagy szénaboglya, Az állatoknak hideg napokra. Szépen felrakott szénaboglya vár, Melyre versemben fontos szerep vár. Szokásos hétvégi nyugalom van Benn a házban és kinn az ólban. Hosszú hét … Olvass tovább
Auróra Szikrázó vadvirágok közt harmatléptű hajnali lány szétomlik a kristálypázsit, ragyog minden csillámló lábnyomán párolgó férfi óriás fák között fut, suhan a hajnali lány mélytüzű karbunkulus lángol ágyéka szentelt hajlatán Botos Ferenc
Nagyon sokat… Nagyon sokat gondolok a halálra, Az elmúló meleg nyárra. Olyan vagyok mint a virág, Melyet gyilkos féreg rág. Olyan vagyok mint a gyertya, Melyből fogy a gyanta; De a lángom ég még! Míg a kanóc el nem ég! B. Kis János
Ölelés Másztál-e már égig érő fára, néztél-e már magasból a tájra, csodáltál-e madarat az égen? Nézz fel bátran, csak, úgy ahogy régen. Mint a hangyák, kint a selymes réten, tűnnek el a repülők a fényben, látóhatárt nem csak szemed szabja, képzeleted száguldhat a napra. Űrhajóra ültetheted vágyad, míg balzsammal simogat az ágyad, szerelmed, mint képzelet, … Olvass tovább