Hónap: 2012 május

Stressz csipkézi a világot a pirkadat rám nyit bátran korán keltem de te előbb ágyam helyett bent a számban hangsúly gyűri a lepedőt nyelvtanban tocsog az ember hangszálból alany szivárog a gondzápor mindent elver stressz csipkézi a világot nehezen fakad az igaz hiába öntözzük ténnyel csak kevesen látják mindazt amit a verspupilla észlel a jaj … Olvass tovább

Mindennapi valóság bujkál bennem jó pár szenvedés minden ráncom idő verte rés szembejön velem ki nem köszön így betűim másnak pörkölöm ez a jaj nem fut már senkiben a fájdalom bennem megpihen s összenőtt gondom az asztalon sikerül-e szétválasztanom Bíró László

békét a földemnek! micsoda látomás, ha látom, a vakond ás! vagy túr mint a disznó? (nincs ide jobb szó) konnektororr töri a földet szuszogva, míg vakondom manccsal, lapátol dohogva. nem közös a földünk, és én arra kérem: ne nálam műveljék, hanem kinn a réten! mifelénk így járja régóta egy mondás: elbitangolt disznót megcsapja a kondás. … Olvass tovább

Valami Valami ború, Valami szürkeség, Valami törékeny érintés. Valami fájón hajlik árnyékomba, valami belevág husomba, ne, kérlek ne még! Hol vannak – reménynek, vágynak – fátylába kupacolt rojtjának szálai? Tündöklő fényéből hiányzik Valami, fürtöske hajlása, szíve dobbanása, bubám hangjának hallása, Valami tündérfény lidérces álomba, Valami, szívem simítója. Valamit adj innom,kérlek, ha lehet, hisz vágyszomjam nem … Olvass tovább

LEVÉL MELLÉKLET Imádom a Napot, mely csodafényt ver vissza rólad, Élet-ereje van minden, szádból ömlő gyöngyszónak. Érett őszibarackhoz hasonlít a tested, Befalom a húsodat és minden finom nedved. Szemed villanása, szikra bennem a tűzhöz, Hozzád tartozom, mint patakpart a Fűzhöz. Egy-egy mozdulatod a múltunkat idézi, Páratlan férfid ezt rajongással nézi. Jelzők, hasonlatok és nyelvünk minden … Olvass tovább

Via/dal Az arenerók ma korán a porba köptek – feszül az aréna bikaszűrös hajnalok emlékeit felhasítva, költve pengetnek már odalent az utcán: ríva ropog a pasodoble, s néhány vérszemet kapott turista lóg le a közeli bárpultnál megvadulva. Stószt veszek a mámorból én is, ahogy gyullad fel a városon átoszló indulat – rábukom egy szervedzára félig, … Olvass tovább

Érted és mindenkiért Nézd a tiszta kék eget, zöld mezőket, réteket, a napot, mely rád nevet, mind érted teremtetett. Érted és mindenkiért, aki él a föld színén. Gondoskodó szeretet kíséri életedet. Teremtődre tekints fel, igaz hittel, reménnyel! ne legyen más istened, ki tévútra vezényel! Belé helyezd bizalmad, Ki új szívet, s lelket ad! Forrása kristálytiszta, … Olvass tovább

ÖRZSE NÉNE LÁNYA Mikor Örzse kiment a legelőre, Barna szeme tapadt rá a Dezsőre. Kosárral kezében ott állt serényen, Kósza gondolatok voltak fejében. A juhász legényke megtetszett néki, Úgy döntött Ödönt, rögvest cseréli. Csípője tekergett, popsija rengett, Közben a juhásznak gitárja pengett. Romantikázni nem volt már kedve, Nem mai csirke már őkegyelme. Megette már a … Olvass tovább

Gyümölcsöző szerelem Felnézek néha Rád, Érleljük a friss szilvát, Csonthéjas termése, Még nagyban zöld ám, Lassan közeleg az ősz, De ő még csak csüng, Még nem zörren ő, Levéltelen már minden ág, Marad amilyen ízre savanykás, Lassan közeleg a tél, De a ritka gyümölcsöt, Madarak sem figyelték, Mígnem a téli dér, Melytől keményebb lesz, S … Olvass tovább

Gyermek A jövendő nagy reménye, Szüleinek szemefénye, Értelmet ad minden napnak, Szeretetet adnak, kapnak. Ahol gyermek, ott a család, Akard ezt a földi csodát! Otthon várnak, mindig várnak, Szerető karjukba zárnak. Veled sírnak és nevetnek, Önzetlenül szeretnek. Van testvéred? Ó, de csodás! Nem is nagyon kell ide más. Bárhol vagy is haza sietsz, Az otthonod … Olvass tovább

Szonett – XVI. mondd még mit ígérjek fent a csillagos égnek, hogy azon is túl … létezik – ezeregy út ha most, amin járunk sehova nem találunk nincs vége sehol… keressük hát máshol a remény az mindig él a mi célunk tovább vezet semmitől se félj minket a sors vezet lüktet ereinkben a vér bejárni … Olvass tovább

Felhőfény És perlekedtem mindig magammal, szenvedéllyel, hittel, haraggal, reménytelen is roppant szerelemmel, nem, én sohasem alkudtam a csenddel! Nem hallva hangot, az emberi szót, gondolat szülte a gondolatot, ahogy az órák mutatója jár, időt kimérő, körkörös határ. Hányszor éreztem, mindig-vesztő jóság vagyok, ha kínzott fényt-vesztett valóság! Menekültem, mint sűrű vadonba, riadt őzekül futva, osonva sebeket … Olvass tovább

ÍRÁSRA KÉSZTET Írásra késztet a csend. Fejemben szavak, rímek keringenek. Peregnek, forogva táncra kelnek Késztetnek papírra vessem őket… Ha írni kezdek kizárom a zajt. Csendfátyol vesz körül, mint Vattából készült fal, így A tompa zaj már nem zavar. Gyorsan írok kergetnek a szavak Úgy érzem ha lassítok elszaladnak. Az idő múlását észre sem veszem Az … Olvass tovább

Hála Isten, kész a munka! Az én földi Mennyországom, Csipke-házam, mint egy álom, Nem rég tudtam meg másoktól, Ily név derült ki házamról. Itt lakom huszonegy éve, Jót és rosszat, mind megélve, Használódás, kopás látszik, Mert az idő, bíz’ meglátszik. Évek óta készülődtem, Elkezdeni, nagyon féltem, Nagy munka ez, fontolgattam, Ahol tudtam, javítgattam. Elhatározás után … Olvass tovább

Élnem kell… Azt hitted az életed, Te tervezed,élheted. Voltál vidám kis gyerek, Fiatal és féktelen. Volt szerelem,csalódás, Így jött el a házasság. Boldog élet,gond, S csoda . Kisgyerekek,unoka. Szerelem lett szeretet, De boldog csak így lehetsz. Minden boldog ,minden szép. Ekkor jött a sötétség, Egy betegség Istenem, Ketté töri életem. Nem tudja azt senki sem, … Olvass tovább

Hurrá, itt a nyár! Újra nyár van, vagy mi a szösz! A hőmérő tíz fokra is felszökött! Napok óta szakad, a fene ette, A Nap is elment, a kalapját vette! Ezernyi patakkal sír az égbolt, Mikor a Nap táncot járt, rég volt. Esőkabát, pulcsi, bakancs dívik, Virág helyett csak esernyő nyílik. A tépett fákat vad … Olvass tovább