Hazám Miként a gyermek, anyja szép szavát, s tejének édes életillatát, a-ként szeretlek, én magyar hazám, remélve szebb jövőt a rossz után. Te vagy nekem hitem, s a templomom, te vagy kiért, ha kell, feláldozom akár az életem – magyar hazám- remélve szebb jövőt, a rossz után. Te vagy, s maradsz egyetlen Istenem, hegyed, folyód, … Olvass tovább
Magyar kapitalizmus Egyenes háttal mosod aranyod. Nem Amerikában vagy. Rohansz, dolgod ezer, levegőt naponta egyszer veszel, mikor eszel, felszívod magad mint szegény ember fura kakasa. Ha tudsz, még gondolkodol! Lehet-e még több bőrt lehúzni, nyúzni-nyúzni-nyúzni s ily módon meggazdagodni. Kiittad a méregpoharat ! Agyad görcsben vonaglik, mint az epilepsziásnak, ha nem vigyázol, nem ébredsz fel … Olvass tovább
Orpheusz-kísértő Kungl Sándornak* Nagy, kék szív: tenger! Lánggolyó Nap! Láttam, ködcsordát terelt a virradat, kardként suhogó nádak vettek körül, fűzfák lopták el arcomat: Orpheuszt kísérteni szálltam tajtékzó vizekre. Sírnak a bokrok, rínak a fák amerre járok, lépteim halálba-lovagolt ősök csontjain harmatgyöngyös füveket tiport, mélyből jöttem nagyon, a lélek rettenetét hallgató mélyből, kövek konokszép szívét karcoltam, … Olvass tovább
A vers kezében hiába küzdök az egésszel ha szép szemeddel te nem nézel bennem a hiány útját járja hólyagos lesz a versek lába bár a költő szeret beszélni emberparcellán nehéz élni valaki letépett serényen virág vagyok a vers kezében Bíró László
Honfoglalás Hópuha léptű szarvas az őszben, libben avarban, nyomtalanul. Bősz kutyafalka orra a földön, – íj húrja csattan – indul vadul. Agancsa ágként rejti a fák közt, eltűnik ködként, szagtalanul. Rengeteg elfogy. – Lám milyen szép föld! – ‘Tegezből sóhaj felszabadul. Ős anya szülte, hét vezér küldte, két csüggedt alak, ifjú nomád, pej lovon ülve … Olvass tovább
A múlt… Ha szeretsz, Ne a múltam keresd. Az már elmúlt, Kifakult Voltak hibák, fájdalom, Szerelem, csalás. Bántalom. Hibáztam! Már jól tudom, Megfizettem, vállalom. Csaltak-csaltam, Hazudtam. Szívem-lelkem eladtam. Éltem léha életem, Nem értettem miért teszem. Csak játszottam az életem. Játék volt a szerelem, Sebzettek és sebzettem. Eldobtam, ha meguntam Mint rossz babát úgy kidobtam. Nem … Olvass tovább
Tomi a homlokát simogatta. Egy dudort érzett. A visszapillantó tükörben megnézte és vigyorgott egy nagyot: – Anyuci ehhez mit fog szólni? Na, lesz kapsz. Észre se vette, hogy elfelejtett sírni. Valahogy most minden olyan furcsa lett. Nagy csend vette körül. Csak valami buborékolást hallott a motorházból és egy madár trilláját a az útszéli nyárfáról. Meleg … Olvass tovább
A telefonhívásod óta megmagyarázhatatlan izgalom járja át a testemet. Remegő lábakkal indulok el a lakást rendbe szedni. A máskor unalomig ismert rutin új fényt kap. Azon gondolkodom, hogy ha belépsz, mi lesz a benyomásod. Rólam és a környezetemről. Igyekszem minden zugát a lakásnak a lehető legszebbé varázsolni. Friss virágokat helyezek mindenfelé a vázákba. Rózsák és … Olvass tovább
A nő kimászik az ágyból. Szörnyen fáj a feje. Fél hat van, de nem számít, dolgozni kell menni. Megmosakodik, fogat mos, fésülködik. Úgy, mint máskor. Elviselhetetlen ez a fejfájás! Gyógyszert nem talál. A kávéját sem issza meg. Lemegy a lépcsőn, a férj utána. – Hova mész? – kérdezi. Undorral fordul vissza. – Hova mennék szerinted … Olvass tovább
A kinn dúló, elemi erejű szél teljes összhangban állt a lelkében tomboló viharral. A rettenetes félelem a mellkasára telepedett, és nem mozdult. Nem tudta volna megmagyarázni, mi okozta ezt a hirtelen változást, de a fürdőszoba padlóján zokogva érezte, valami megváltozott. Valami véget ért. A megcsörrenő telefon újra felidézte benne a múlt képeit. Kérdések keringtek a … Olvass tovább
Mihály bátyám lehorgasztott fejjel ült a szobában az asztal mellett. Mindenki láthatta, akinek egy picike szeme is van, hogy most mérges. Valahogy kudarcot vallott. Elszámította magát a reggeli újfalui piacon. Régen a kupecség, már, mint a lókupecség, jól ment, mindig sikeres volt, de most a tyúkos kofaság, az nem neki való. Mert ugye, ha belegondol, … Olvass tovább
Kevés ember van az ismeretségi körömben olyan, mint Kovács József. Nem csak avval tűnik ki a többi ismerősöm közül, hogy, ahogy idősödök úgy lesz egyre helyesebb, elegánsabb, de avval is, hogy minden nap alig várva a munkaidő végét siet haza a családjához. A feleségéhez, a három fiához, a menyéhez és az imádott csillagszemű unokájához. Sokáig … Olvass tovább
Dr. Paul Large nyugalmazott bíró, remegő kézzel tette az íróasztalfiókjába a Közjegyző által hitelesített végrendeletet. – Bevégeztetett! – motyogta magában – és leült az öblös, mélybarna színű bőrfotelbe. Homályos tekintete a falon függő sötétkeretbe foglalt elsárgult diplomájára tévedt. – Éppen ötvenöt éve – gondolta. Emlékeiben még mindig olyan frissen élt a diplomaosztó, mintha tegnap történt … Olvass tovább
/Pap Szilviának sok szeretettel/ Ott állt a Mágus a világhír kellős közepén, miközben reflektorok pásztázták végig tetőtől- talpig. A tapsvihar úgy tűnt, mint ha véget sem akarna érni, az ováció hangorkánként söpört végig a színházteremben, keresztül- kasul bejárva minden zegzugot. A Mágus csak állt egy helyben, halvány mosollyal arcán. Testtartásában és megjelenésében egyaránt jelen volt … Olvass tovább
Egyszer volt, hol nem volt, volt egy kicsi házikó. Abban lakott sok kis törpe, szüleikkel nagy örömben. A gyerekek bújócskáztak, málnát szedtek, vidám daluk messze zengett. Ám egy napos délután barna medve kopogtatott a házikó ajtaján. A gyerekek megijedtek, kicsi szívük csak remegett. Törpe papa rögtön kiszólt: – Ki az, ki ajtómon kopog?” Kicsi vagyok, … Olvass tovább
Aranyos asszony, nekem elhihetik. Óvó néni, és büszke pozitív gondolkodására. Most is, hogy megkezdődött az új tanév, és megteltek az ovik, jóleső érzéssel, meleg szeretettel mesél arról, hogy hármas ikreket kapott. És mennyi mosolyogtató érdekességet ezzel a három lurkóval! Közülük kettő egypetéjű, a harmadik viszont nem. Ő a vezér! Az első napon csak szoktatásképpen, egy-egy … Olvass tovább
Indulás előtt még utoljára kettesben tudtak tölteni néhány percet az ezredes irodájában. Tanár és tanítvány. Mindketten tisztában voltak érzéseikkel, mégsem lépték át sohasem azt a határt, ami a szolgálati fegyelmet sértette volna. A földi kiképzést Robin ezredes irányításával sajátították el az űrállomásra kijelölt, több országból származó, saját területükön kimagasló érdemeket szerzett fiatalok. Ingrid és Robin … Olvass tovább
Estefelé a vasárnap délutáni csendes pihenő után az emberek ünneplőbe öltöztek, fogták a kis széket, és kiültek beszélgetni. Volt olyan ház, ahol 8-10 fős csoport is összegyűlt, elmesélték a régmúlt idők történéseit, és a legújabb eseményeket. A fiatalok a falu szélén lévő dombon találkoztak, ott beszélgettek. A lányok nagyon szerettek énekelni, kezüket összefogva, ritmusra körben … Olvass tovább
A fotelban ülve nézte kiságyban alvó kislányát, s közben megint azon gondolkozott, mikor nyílt ki az ajtó végérvényesen? Ez itt a szobájukon, amit egy keskeny folyosó választ csak el anyósa rezidenciájától. A másik, a képzeletbeli ajtó lassan, módszeresen tárult ki, aminek küszöbéről férje édesanyja folyamatosan ellenőrizte minden pillanatukat. Úgy érezte lassan megőrül ebben a kilátástalan … Olvass tovább
„Itt a Tavasz, szép szerelem, Ki nem hiszi, beperelem!” – dúdolgatta Dr. Duhajcsoki Rögénc válóperes ügyvéd és elégedetten számolgatta a legutóbbi sikeres ügy zokogó nyertesétől kapott honoráriumát. – Mondja csak kedveském – fordult a dekoltázsig könnyes ex-Csományiné született Dinnyei Franciskához – hozzám jönne feleségül? – Mi? – Igen mi. Mi ketten szép pár lennénk. – … Olvass tovább