Az álom Könnyed lebegés az álom a mindenség tenyerén, beláthatatlan távokon, néha mélység peremén. Máskor fenn a magaslaton repít álom- szárnyakon, járva idegen tájakon, ismeretlen utakon. Felcsillanó, szép reménység, mint délibáb tünemény, mire eljön az ébredés, emléke semmibe vész. Schvalm Rózsa
Az erdő titka I A város határán még csak pár bokor, fa. Aztán sűrűsödik befelé haladva. Sokasodnak a fák, az ösvények fogynak, Biztonságot nyújtanak az itt lakóknak. A világot számos nagy erdő borítja. Mindegyiknek akad története, titka. Ennek az erdőnek is van története, Olyan mint egy mese. Nosza vágjunk bele. Azt beszélik, ahol legsűrűbbek a … Olvass tovább
VAKÁCIÓ Elballagtak a diákok Iskolakapu bezárult. Búcsúzunk, de nem örökre Vágyúnk nyári pihenőre. Csend honol az iskolákban Álmodik a kréta, tábla Sarokban egy hátitáska Szomorkodik egymagába Szeptemberben örömében Átöleli kis gazdája. Osztályterem nyitva tárva Beszökik a napsugárka Hiányzik a gyermeksereg, A nevetés, hancúrozás, Focipályán a focizás. Mikor a fák levele színes A gyerekek visszajönnek. Rátalálnak … Olvass tovább
Hétfői hőguta Hője van e nyári hétfőnek, Agyamban atomok szétfőnek. Arcomon szénorr és hamuszáj, Well done-ra átsülök, ha muszáj. Higanyszál meglódul – hegymenet! – S könnyedén viszi a negyvenet. Ötvenet délután, ha veri, Hangulat nem lesz túl haveri. Vashíd is izzad majd reve-lét, S átélhető lesz a teve lét. Ó, bárcsak állhatnék jégesőn, S mondhatnám … Olvass tovább
Szeretném… Úgy szeretném, ha szeretnének Örömöm kiáltanám a szélbe Vigye! Tudja meg mindenki Engem is szeret valaki! Bánatosan lesem szemedben a fényt Melyet, én már nem gyújthatok Sok, sok év mögénk szállt Ezt látják a csillagok. Csillagok fénye, hol pislákol, Hol fényesen ragyog Fent az égen Az enyém csak hunyorog De a nap virrad, ő … Olvass tovább
Szójáték Szerelem szeretete mond most üzenetet, Szeretet érzése játszik így veled, Szerelemből fakad a lélek, A lélek érzi a szerelmet, Testtel együtt születik lélek, S a lélek halhatatlan. Zabáláshoz A kajám fő a szenvedélyem, Az életem egy megérdemelt szenvedés, Tömöm, majszolok, élvezetet túlhajszolva, Testemet a hiénák még frissen otthagynak, Úgy zabálok, mint még senki soha, … Olvass tovább
Tíz éve Lelkesedés, buzgóság Hittem: figyel a világ! Túlfűtötten, szárnyaló, Sikerekben, tomboló! Mint a vulkán, kitörtem, Duzzadva hömpölyögtem, Nem volt számomra megállj, Erőm, mindent lekaszált! Tíz év telt el mindössze, Állok hitetlenkedve, Énem, most kezd nyugodni, Sebességem, lassulni! Hátam mögött, nagy idő, Munka benne, szédítő, Nem csoda a fáradás, Jöhet már a leállás! Van-e tovább? … Olvass tovább
HÍV A SÖTÉTSÉG… Miért születtem erre a világra? Tán anyám volt a gonosz élet társa. Ereimben fekete vér csordogál, sápadt fölöttem a holdsugár. Lelkemet fedi gyász-színű ködfátyol. Viaszba borult szívem a haldokló gyertyától. Haldoklik a vidámság de megpihen még arcomon mit mutat gyilkos fájdalom. S bevallani magamnak- ki is vagyok? …nem tudom. valójában fekete lepellel … Olvass tovább
Szeresd Őt! Azt hiszed megvan mindened; Akkor is, ha fogják a kezed? Szeretnek Téged, megadnak mindent Amit kérsz, Ő mindent előteremt… Még egészségét is feláldozza érted, Pedig Te óvod, szereted, félted… De hiába adja neked mindenét, Ha Te nem tudod meghosszabbítani éltét.. De jó lenne, ha sokáig veled lenne, Kezedet kezébe venne… Megsimogatná kócos fejed, … Olvass tovább
Theodor Storm: Junge Liebe Ihr Aug ist blau, nachtbraun ihr lockicht Haar, Ein Schelmenmund, wie jemals einer war, Ein launisch Kind; doch all ihr Widerstreben Bezwingt ihr Herz, das mir so ganz ergeben. Schon lange sitzt sie vor mir, träumerisch Mit ihren Beinchen baumelnd, auf dem Tisch; Nun springt sie auf; an meines Stuhles Lehne … Olvass tovább
Úgy gondoltam, ha szépen megkérem a társkeresőt megengedi, hogy írjak szépszemű Istvánnak, vagy legalább jelezzek addig is, amíg meg nem kapom a nyugdíjam, amely időtől helyre áll az anyagi helyzetem és a tagdíjat is megfizethetem. Végül is a jó hírnevük és a további létük is ezt kívánja meg, gondoltam én, aki marketing-pénzügyből diplomáztam. Hát ők … Olvass tovább
2012. június 9-én szombaton a XIX. kerületi Könyvtár előtt ismerős és még ismeretlen arcok vártak, amikor megérkeztem. Kíváncsi, fürkésző tekintetek, kézfogások, bemutatkozások. Új ismeretségek köttettek. Ismét eltelt egy év és újra együtt voltunk. Sokan eljöttek, vártuk már ezt a napot. Berendezkedtünk a teremben és kezdetét vette egy nagyon jó szombat délután. Dögei Éva és Holl … Olvass tovább
A VÉGTELENBEN Az idő egy nagy, egyirányú utca, a sok kis élet mind-mind arra vár, együtt mehessen rajta pár saroknyit, bár szinte ellep mindent itt a sár. Téged elvitt a párhuzamos utca, én még megértem azóta egy s mást. Talán találkozunk a végtelenben. Megismerjük-e majd akkor egymást? Mi lett volna, ha … ? Válasz erre … Olvass tovább
Furulyaszót hallok furulyaszó hallik messzi távolban tengerkék felhő bucka sora mögött rég-volt kedves zenél égi sátorban hangja erősödvén könnyekkel szövött kérdezem magamtól földi jászolban miért nincs kapcsolat lelkeink között hol a fonál, mely kötözne mámorban hozzád, ki tőlem oly fentre költözött futnék repesőn ölelő karodba várom, egyre várom gyöngéd hívásod szódra szívem lehelném tavaszodba és … Olvass tovább
MOTTÓ: “Sose becsüld le a gyengébbet, mert lehet, hogy van amiben sokkal jobb nálad.” Ó, azok a varázslatos házibuli esték. Amikor valamelyik heverunknál, vagy nálunk összegyűltünk. Volt, hogy születésnap, névnap okán, de olyan is előfordult, hogy csak úgy. Természetesen étel, ital mindig akadt a háznál, ha nem, akkor vittünk magunkkal. Diszkrét zene, csevej, aztán ha … Olvass tovább
Fagyos Szentek idején Lelkem fagy… Uram Megfagyok! Nem szeretve lenni gyermekedtől Mily kin, keserv! Uram miért, hogy még élek? Uram igaz nem vagyok jó, nem vagyok tökéletes Sőt! Megnyomorodott testemben mégis úgy éreztem ép lélek lakozik. Miért, hogy emberek kedvelnek, sokan szeretnek is. Gyermekem Ó! Jaj!Ó Jaj Istenem! Kérlek szabadíts meg! Szabadíts meg! Kérlek uram, … Olvass tovább
A múlt csillagkoronája Emléked ég, tündököl a messzeségben. Ábrándos álom lett a holdas, csöndes éjben. Bánattól lett csillagpatak, szemem fénye. Mint fényes selyem, úgy suhog régi éke. Riadt csalogány suttog a néma éjben, Feledés tüskebokra fájása a szívben. Homályos már a múlt csillagkoronája, Rengő hab lett az emlékezet hulláma. Kék köd vihara zeng, merengőn viharzik. … Olvass tovább
Az út Ki tudná megszámlálni hányadszor teszem meg ugyanazt az utat, csak figyelek, úgy ösztönösen, hogy megvédjem magam. A megszokott helyen burjánzik az árva almafa, itt, ott már raja élősködik a medveszövő eltüntetve, levelet, gyümölcsöt, és én semmit sem teszek, megyek tovább. Mindenki védje meg magát ugyan azon az úton, amelyen nap, mint nap kitartóan … Olvass tovább
REQUIEM (SZ. Z. emlékére) Fellegek az égen, sötét felhő száll lassan eljön értem a kegyes halál lelkem tiszta s nyugodt, most már nem félek fájdalmam óriási – de még élek. „Akarom hogy tudjad, akarom hogy lásd akarom hogy érezd ami nekem fáj” szavai átjárnak szívem döfték meg hűvös nyugalmat érzek – de még élek. Senki … Olvass tovább
Néhány perccel múlt dél, amikor kiléptem a házból és utamat a közeli virágbolt felé vettem. Habár az időjárás a kegyeibe fogadott, hangulatomra rátelepedett a rám váró kegyetlen, emberpróbáló feladat végrehajtásának szörnyű tudata. A szívemben tomboló fájdalom és elkeseredés, valamint az igazságtalanság miatt érzett olthatatlan és tehetetlen düh elborította az agyamat s gondolataim kúszó indaként tekeredtek … Olvass tovább