Szimat nyomozóiroda Az iroda ajtaját belöki egy férfi: – Ugye segít rajtam? – keseregve kérdi. – Miben segíthetek? – fordul felé Szimat: – Átverés, hazugság? – Hát tudja a múltamat? – Én azt nem tudhatom – mosolyog a mester -, – de ha önnek fekszik, segíthetek egyszer. Munkatársaim a Gyanú és a Kétely, Biztosíthatom: nem … Olvass tovább
Akit a varjú hozott A szomszéd ház előtt tizenéves gyerekek lányok, fiúk vegyesen beszélgettek, nevetgéltek. Odament hozzájuk az ötéves szöszi kislány. Köszönés után megállt előttük. – Tudod, hogyan születik a gyerek? – kérdezte a legidősebb, 12 éves fiú. – Persze, hát a gólya hozza. Anyám nekem így mondta, mikor megkérdeztem, hogyan születtem. – Melyik hónapban … Olvass tovább
Ezerszínű Magamba nézek: mély ez a kút, zuhan sebesen a gondolat, hanyagul dobta belém a kíváncsi öntudat. Kérdőjellé görbül, ahogy egyre mélyebbre ér a szívembe, ami itt benn dobog monoton, mint váltók a döcögő vonaton, egy hosszú úton, hol könyököl az unalom. …és nézem, egyre bámulom magam, igen, a gondolat már-már rohan bennem, a kútba, … Olvass tovább
Blúzt cserélsz bennem a perc formásan izgató tested íve a pillanat az éj bőrödre írható a versütem most nem harap lejt a lelkünk néhány fokban a fél sötét itt haknikék kettőnkben a gyönyört hosszan próbálom majszolgatni még bújok közelebb a széphez megölellek újra s újra mámorító édesség ez olvad számban kebled cukra tudom a múlt … Olvass tovább
Románc Varjak kavarognak. Lemenő Nap fénye vért mintha csorgatna fűre, jegenyére. Jegenyesor végén kökényszeműm háza. Kísértő alkonyat lelkem ablakában. Varjak, értem szálltok kedvesem szemére, mikorra csillagok gyúlnak jegenyére. Dudás Sándor
Hívó szó A hosszú téli éjszakában Sejtelmes árnyak Kúsznak a félhomályban Csontot fagyasztó hidegben Csak az ordasok hangját hallod, Nyugodni nem enged, Hív ősi ösztönöd, bensőd remeg, Felkelsz, menned kell. Orkánként kap el a jeges szél Orrcimpáid összeragadnak Mellbe vág a hideg, Kátrányos tüdőd levegőért kapkod, Bordáidra tapad, Szó nem hagyja el ajkad. Mind közelebb … Olvass tovább
Egy téma több megközelítésben Romantikus Az égen, mint sárga sajtkorong mosolyog a csendes Hold. Kevéske fényével simogatja a megfáradt, lombját elhullatott kopasz fákat. Cirógatja kérges testüket, mintha vigasztalná őket: „Lesz még újra tavasz és lesznek új levelek.” Az avarban tücskök siratják a nyarat, búcsúznak a meleg napoktól, lágy szellők édes illatától. Csendes-bús daluk a kis … Olvass tovább
/Levél/ Drága Barátom! Kísértetet láttál? Futottál utána, rohantál előle, feltűnt és egyszer csak eltűnt? Nem lehetett kellemes érzés. Hányszor hallani efféle történeteket. Sejtelmes és rejtelmes neszek a lakásban, árnyak fák lombjai közt, melyből arckép rajzolódik ki. Igen én is éltem át már ilyen dolgokat. S nem tudtam elmém űz-e velem tréfát, vagy valós a jelenés, … Olvass tovább
Nagy meglepetésére a légierőkhöz sorozták be. Nem bánta, csak azt, hogy az ősszel elkezdett technikumi tanulmányait abba kel hagyja, ha leszerelt majd folytatja, határozta el. Rövidre nyírták a haját, kifűthetetlen teremben, emeletes ágyakon kaptak elhelyezést. Hideg volt a tél. A zuhanyozókban a csaptelepre fagyott a víz. Volt még falubeli, osztálytársa is a seregben ide sorozták. … Olvass tovább
Röpke gondolat. Álmok kísérik utam… Füst, korom, S némi napfény. Ez az élet, szűken, tömören. Szabadszállás; 1985. Március 10. Menekült. Ki tudja merre. Futott a szerelmes leány. Boldog mosollyal arcán, az erdő fái közé: Menekült. Hogy e csodás mesét, melyben létezik: Senkinek szavai s irigyek, tönkre ne tegyék. Menekült. Csókkal ajkán, egy szerepre vágyó testtel. … Olvass tovább
Lomha éj Ha tétován zizzen a lombon a szellő és sárga sziromban árva a Hold. A füst hajú alkony árnyai lengnek s tompa zenében vágyakat old. Hullik a fény, tovaillan nappal, elhal a fészek csacska zaja. Utolsót bodroz és átleng az erdőn a lassú sötétség szürke haja. Zajtalan alszik s kormosat sóhajt, fodrokat rezdül az … Olvass tovább
Szerelmes fuldoklások Szerelmesen nézni, szerelmeset írni szerelmes lélekkel szerelemmel sírni – kút-mélyű érzelem szív-nyomat színével megpörkölt lelkünket hűteni vizével. Forrásként buzog fel nappalban, éjjelben hatalmas erőkkel tombol a mélységben – útját nem állhatja élőlény, sem halott egyetlen járás van, a többi befagyott. Kitörni felszínre, kitörő örömmel törődött kedvessel törődni gyönyörrel – gátakat szakít szét a … Olvass tovább
Ima Annácskáért Édes Anna, kicsi Anna, Csicsíja-bubája, gólyaszárnyam reptollába, belebabusgatlak. Szeretet szálával szövök neked bölcsőt, szememmel simítom szemedből a felhőt. Rózsaszirom ágyba kis tested ringatom, madárdal énekkel álomba dúdolom. Harmatcsepp, könnyekkel siratom bánatod, szomorú szemedbe kacajt csalogatok. Csicsíja-bubája Isten Annácskája, – Jön Anya! Várj csak -, lelkem virágszála! Istenem kérlek, vedd tenyeredbe, emeld szívedhez, megsebzett … Olvass tovább
1348 hideg februárjában Pestis járvány tört ki Toscana vidékén, az emberek bezárkóztak a házaikba és szidták a zarándokokat, utazókat, mert szerintük ők hozták magukkal Frankhonból a szörnyű vészt. Mások szerint a sok bűn miatt van az istenbüntetés. Siena városa felett sűrű füst gomolygott, az utcai tüzeket éjjel nappal táplálták, hogy a füstjével megtisztítsák a várost … Olvass tovább
KÖSZÖNET Sajgó szívvel térdelek le eléd fáradt karomat kinyújtom feléd csillogó tekintettel nézek rád s kezedet csókolom drága anyám. Hogyan hálálhatnám meg a sok jót azt a rengeteg szép és okos szót amivel elkényeztettél engem és tápláltad beteges rút lelkem? Érzem nagyot vétettem ellened Engedd, hogy feltépjem minden sebed hogy megtudjam az összes vétkemet és … Olvass tovább
Ne add fel Küzdesz erő felett, beléd rúg az élet, nem bántottál senkit, mivel érdemelted? Úgy érzed feladod, nem bírod már tovább, erőd is elhagyott, összevered bokád, csak még pár lépés, összerogysz és elnyúlsz; megbékélsz a sorssal, felkelsz, s tovább indulsz. Felkelsz, tovább indulsz már-már lelkesedve… elaléltan rogysz le egy út menti kőre, bámulod az … Olvass tovább
Mondd szűz barackvirág Mondd szűz barackvirág, mért vagy oly szomorú, – ne hidd azt, hogy örök a ború – mi rágja szívedet, mondd mi bánt? Bár elfut a tavasz, de jön meglásd a nyár, – csókját itt hagyja örökre már – s benned gyümölcsös élet fakad. Az ősz érlel, begyűjt, – a gyönyör cseppjeit – … Olvass tovább
Napok óta sűrű, hideg, nyálkáseső esik. A patakok megduzzadtak, csúszós, agyagos sárrá váltak az ösvények. Késő októberi este indulunk haza az iskolából, színdarabpróbáról. Nem világít a Hold, a csillagokat is takarják a súlyos felhők. Sötétek a házak szemei, lámpavilág sehonnan nem szűrődik ki. Elbúcsúzom a kollegáktól, ösvényemre lépek mely lakhelyem felé vezet. Pár lépés után … Olvass tovább
Üzenet Londonba A világ most újra megmérettetik, hogy ki lesz az első, az eldöntetik! Nem karddal, hadakkal, tűzzel viaskodnak, de most nemes módon áldoznak a sportnak. Atléták és úszók, hajók versenyeznek, több tucatnyi sportág versenyzői mennek, és mindben mindenki tör a győzelemre, ha meg nem az első, nem megy el a kedve! Mily öröm, s … Olvass tovább
Ványadt madár Ványadt madár szállt fel, Fel a kerítésre, Pirkadatot jelezné, Igaz már csak késve. Lassan delet ütnek, Mikor ő már szólna, De berekedt szegényke, S csak karcos hangot szórna. Unja már a gazda, Ványadt madár énekét, Élezi már a nagykését, Nem sajnálja életét. Közeledik is felé, Kékén napfény csillan, A madár a kerítésről Menten … Olvass tovább