Betekintés hétköznapjaimba!!!

Sokszor gondoltam hogy napló írásra adom fejem… de valami miatt mindig meggondoltam magam. Legjobban az befolyásol hogy napló íráshoz bizonyos rendszeresség s kellő nyugalom kell ami számomra nem megoldott. Életem kész káosz nincs bennem rendszeresség s a nyugalom is ritka vendég minálunk. De ma valamiért úgy döntöttem megpróbálom leírni gondolataimat s bemutatni hétköznapjaim egy részét. … Olvass tovább

A remete

Nem látta magát máshogy soha, mint vándorként. Amikor indulni készült mindig jöttek. Nem hívott senkit, talán éppen azért. Már az ajtón is alig mert kilépni, ha mégis megtette lopva körülnézett. Hallgatózott. Szerette az életteli csendet. A rikoltás károgás vijjogás mind a csendet erősítették, kiemelték nyugalmát. Az emberi beszéd mindezt megzavarta, mikor meghallotta szelíd arcán félelem … Olvass tovább

A pénz, vagy a tojás

A pénz, vagy a tojás ablakkal keretezem a tájat, a szemközti gesztenyéket, összebújnak előlem, inkább más nihilleket lessek, mint az őszi agónia vagy a hibernáló vegetálás vakolat emlékű téglaflekkek vonnak patyomkindíszletet, szagtalanító frontvonalat, szegénységünk elé, idegen szemünk elé, tömjénnel hol itt a köd, itt az alkony az ázott, a jéghideg szagú, mint nyirok között a … Olvass tovább

Vízbe kacsint a kék (egy képre)

Vízbe kacsint a kék (egy képre) Aranyló patakba bámulnak a fák hol apró hullámok vízzé ölelik a jeget, zúzmarás ágak akár a szempillák megrebbenve simogatják a szelet. Bújik a fehér és sárga aranyba ölel felhők felett vízbe kacsint a kék, vacogó parton állok Istenhez közel széncinege lelkem dalol :nyitni kék. Mednyánszky László: Aranyló fények téli … Olvass tovább

Különös állatbarátság

Kati a három kilométer biciklitekerés után, hazaérkezve letette járművét. Gyorsan átöltözött, kezdődhet a második műszak. Először a tyúkokat szokta ellátni élelemmel és friss vízzel. – Te jó ég, mit történt itt? – kiáltott fel önkéntelenül, ahogy meglátta, hogy a tyúkok egy társuk fejét véresre csipkedték. Áttette a sebesültet egy kisebb, üres ólba, keresett egy nagy … Olvass tovább

Világtalanul

Világtalanul Ősz aggastyán roskadtan ül, mintha ugyan vándorolna, keze botjára feszül. Béklyója láthatatlan, röghöz van kötve. A vakság az, ami összegömbölyödve kényszeríti ágyba, székbe. Otthona helyett Otthonban van, vendégségben. Hiszen idegen a szoba, a szó, az étel, egyformán fekete a nappal és az éjjel. Kilencven nyarat, telet látott. Retinába égett emlékek molyrágott képei elevenednek sorra: … Olvass tovább

Édesanyám trilógiája

A titokzatos látogató A kórterem csendjét csak Édesanyám gyötrelmes légzésének ütemes sípolása törte meg. A másik öt beteg türelmesen pihent, nyitott, vagy csukott szemmel feküdt ágyában. Még Éva néni is ledőlt egy kicsit, ami ritkaságnak számított. Őt az éltette, hogy segített betegtársainak, kinek vizet vitt az ágyához, kit megetetett, hiszen az ápolónő sokszor nem győzte … Olvass tovább

Félelem!

Félelem! Csillagom, csillagom drága őrangyalom, kérlek vezess rögös utamon. vigyázz rám mert néha félek, hatalmukba kerítenek rossz érzések. Átjárja testemet a fájdalom, hogy leterítsenek nem hagyhatom. Küzdök harcolok mindez ellen, remélem segítségemre leszel küzdelmemben. Mindig állítanak elém akadályokat, de amint lehet megoldom dolgokat. Sokszor óvtál már s vigyáztál rám, most se hagyj kérlek árván. Nagy … Olvass tovább

Ha az életemet elölről kezdhetném

HA AZ ÉLETEMET ELÖLRŐL KEZDHETNÉM Ha az életemet elölről kezdhetném Halálos ágyamat virággal bevetném S ott pihentetném meg elfáradt testemet Fekete ruhámat előkészíteném Búcsúznék tőletek, akikben hittem még S éjsötét szemfedél takarná szememet. Arcomra rálehel egy csókot a halál Aprópénz amely az életből visszajár Egy ócska szánalmas utolsó ajándék Az élet elmúlik csodákra várni kár … Olvass tovább

Szívrózsáim

Szívrózsáim Szívem rózsákkal teli ültetvény-ágy, melynek hozzá nem értő kertész gyomlálta meg sorát – koszlott talaján égő-piros bársony-pelyhek, míg bús lélek-dal zengi a fáradt kupolát. Szívem rózsákkal teli ültetvény-ágy, kertem hallgatag függönyét tekintetek sem bontják – s rést alig találni, hol parányi fény serken, így túlnéznek, feledve fulladt lelkem gondját. Szívem rózsákkal teli ültetvény-ágy, hajlong … Olvass tovább

Miért?

Miért? Miért hogy pillanatokért adni kellett oly sok szomorú évet? Miért? Hogy minden ami volt, puszta emlék lesz. Miért? Hogy felzokog gyakran lelkünk, s szívünk rá fájdalmasan dobban. Kártyavár életünk olykor bizony állhat… Összedőlve… romokban. Miért? Hogy véres kézzel kaparjuk ki mi emberek örökkön magunknak az úgymond gesztenyét. Miért? Hogy eladjuk magunk, olyan gyakran fillérekért. … Olvass tovább

Lelkemben habzol

Lelkemben habzol házam elé jön egy angyal kínálgatom tiszta aggyal s hogy ne legyen snassz a mondat szeletelek neki holdat megengedünk minden csapot kettőnktől a sors is ragyog habzik lelkemben szép tested mossa lényed a szeretet fény-jegyeid bennem járnak véremben lüktet a bájad szívem vad hőség szegi be nem vágytam nőt még ennyire mikor a … Olvass tovább

Öreg fát átültetni

Özvegy asszony volt, már fiatal kora óta. Valami nyavalya elvitte az urát az I. világháború után, úgyhogy magára maradt a kicsi fiával. Volt nagy háza, hatalmas kertje szőlővel, gyümölcsössel, meg volt hely bőséggel, a konyhakerti veteményeknek is. Hordta a piacra a zöldséget, gyümölcsöt, dolgozott a szőlőben. Ebből éltek. Egyedül, egymaga művelte azt a hatalmas kertet. … Olvass tovább

Hajnal a tó felett

Hajnal a tó felett Hajnal van, a tó felett ködpára imbolyog, tegnap tűzött a nap, ide délibáb szökött; tápászkodik már keleten az izzó napkorong, sugarai álmosan remegnek a tó fölött… nyújtóznak az égi sugarak, gyomruk korog, Szinte pillanatok alatt felfalják a ködöt. 2012. augusztus Kőműves Ida

Kísért a szemed

Kísért a szemed Felszín alól ragyog. Mióta? Meddig? Elsüllyedt csillag? Küldi sugarait, kísért a szemed. Kék, ugye, kék? Gonosz képeken bánatot felékszerez. Múlt és jövő. Jelene kié? Kísért. Súg, sugall: légy szabad, mondd a tartalmat, hadd a forma kényszerét! Azúrkék? Tengerkék? Csupán tűz, lendület legyen s erő! Csillagok közé felkísér. Űri éj. Dermesztő magányból kivágyó … Olvass tovább

Mindenhol Te vagy

Mindenhol Te vagy Ott vagy a szóban, mit kimondok, a levélben mit kibontok, lelkem tükrén mint párás lehelet, az esti álomban, mely lassan betemet. Ott vagy a dalban, mely lágyan szól, halkan, a szikrázó fényben, ha rám ragyog éppen, sóhajom hangjában, mint dobbanó szívverés, minden sejtemben, mint csodás remegés. Ott vagy a felhőben, ha gomolyog, … Olvass tovább

Egy suhanás

Egy suhanás Az élet egy suhanás, Sírás, kacaj, csusszanás, Fehér és fekete, Meg tarka világ, Álombeli szerelem, Köpködő gyűlölet, Sercegő forróság, Reccsenő hideg, Hazugság és Pöre igazság, Rügyező fák, Hulló levelek, Magasan ívelő sasok, A föld párája, melege, A sziklák hideg csúcsa, A betűk feketéje, A rajzok színessége, Lelkek boldogsága, Szavak simogatása, Gyalázása, bíztatása, Fehér … Olvass tovább

Sándor Ferenc 3/2. rész

Másnap Zsolt este a színházba ment világosítani, mivel a Nyomorultakat adják elő. Sándor Ferenc ismét magára maradt. Komoly sajtkukac volt a vérében, nem bírt otthon ülni. Leszaladt a sarki boltba két üveg borért. Pedig tudta, hogy nem szabad innia. Ivás közben komolyzenét hallgatott. Hogy a fejében mit forgatott – hát az magáért beszélt. Szerencsétlen fickó … Olvass tovább

Felemel egy kéz

Felemel egy kéz Állok mély szakadék szélén, nincs út, mi átvezet rajta. A kék ég messzeségbe vész, hogy jutok át a túlpartra? Önbizalmam reccsenő ág, nem képes tartani engem.. görcsösen kapaszkodom bár, zuhanok, s a mélybe esem Ketrecbe zár vasakaratom, nem enged felfelé néznem. Nem látok túl a homályon, botlok ütközés kövében. Botlás megnyitja látásom, … Olvass tovább