Aaron Spelling 1998-ban indult misztikus családi sorozata nézők millióinak szívét hódította meg. A rajongók most örülhetnek, hiszen kedvenceik túlnőtték magukat a képernyőn, hogy könyv alakban is elkísérjék őket. A Bűbájos boszorkák könyvszéria kezdő kötete mi máson is alapulhatna, mint a sorozat bevezető részén. Hiszen itt veszi kezdetét a fél világot magával rántó varázslat… A két … Olvass tovább
Hajsza „Nem akarok sülni roston! Ha ezek a kannibálok – – szól és inal Blicc Ágoston – Gyorsak, akkor táppá válok!” Vadul pörög mindkét lába, Százon repeszt kilenc-hetet! Űzik bár, de mindhiába… „Jó, hogy edzőm gyíkkal etet!” Hőköl emberevők hada, Midőn más kapja őt biz el: „Hű, a könyörtelen WADA*!!!” S hősünk lemondóan vizel… *World … Olvass tovább
Álmaim tükre Álmaim tükrébe ragyogó a szerelem. Keresni Őt fájdalmas, meg nem szűnt küzdelem. Emlékek sugara tündöklően parázslik. Selymes hangja, gyémánt mosolya hiányzik. Szivárvány fényben érzem lépte suhanását. Fájdalom egén látom arca ragyogását. Égő szívem repdeső gondolata csillan. A messzeségben bársonyos mosolya villan Keresem csillogó szemének pillantását. Bódító szerelem virágának illatát. Most is vártalak a … Olvass tovább
Dóri unokámnak és Andrásnak, valamint a 7 hónapos Emilinek Nézem a képeket, pár hónapos csöppség, Vidáman mosolyog, egészséges szépség, Boldog fiatal pár, legnagyobb öröme, Mikor megszületik, az első gyermeke. Szeretik, becézik, óvón babusgatják, Egymástól gyönyörű, ez az egész világ, Földi mennyországban, érezhetik maguk, Isten szeretete, s kegyelme van rajtuk. Ó, ha ez maradna, végestelen, végig, … Olvass tovább
Közreadja: Farkas Viola A szférákon vannak olyan szellemek is, akik még nem éltek a földön, csak úgy kerültek a föld szféráiba, hogy ők egykor a földnél magasabb rendű bolygók lakói voltak, s bizonyos bűnök levezeklése céljából jutottak a Föld légkörébe. Az a bolygó ugyan, ahonnan idekerültek, őket már kitette, de a Földnek még igen jók … Olvass tovább
TALÁN… Gondolkodom rengeteget mi értelme az életnek, bevillannak pillanatok, de csak tűnő boldogságok. Szenvedés az élet java, kegyetlen a borsa – sava, talán lesz még holnap házad, vagy a foglaló jár nálad? Most már csak a mának élhetsz, mehetsz elfásult cselédnek. Nagy Rozália
Képzelet szárnyán Maradj most velem Ki lesz ki énekel, Hadd fogjam kezed Visszaadtad életem, Újból felsírok neked Te boldogan felnevetsz Hadd szálljon a képzelet, Őrangyalom, vezérem Vezess a végtelenbe Ott ahol mindennap Újból megszületek Mindig újra teremtek, S ki hallja éneked Megváltást is kap S ő is újra éled veled Áldást sugároz a nap Az … Olvass tovább
Szerelembe szerettem Egy késő őszi este, mikor mindenki aludni tért. Nyugágyamon eltöprengtem én A hold mint lámpás világított, az égen ezer csillag ragyogott. Van a férfi és a nő, Mit is akarhat e kettő? Férfi a nőt, nő meg biz őt. Meglátni és már szeretni? Így van ez? Vagy a vágyak játsszák ezt el csak … Olvass tovább
KESERÉDES VERS /2012. augusztus 20/ Ma ünnepel Magyarország. Aki itt él, és aki távol Mindannyian honfitársunk. Szél lengeti háromszínű zászlaját, A piros szívünk dobbanása, A fehér tiszta hó hullása, A zöld örök remények forrása. Nem feledjük István királyt, Ki államot alapított A Hazáért és a hitért harcba indult, Nem kímélve a lázadó testvért, rokont. Ki … Olvass tovább
Hetven Negyvenkettőben születtél, kicsi rátóti házban negyedik gyermeke voltál a nagymamámnak. Három testvéreddel együtt nőttél, növögettél de Édesapádat tőled, korán elvette az ég. Még csak két éves voltál mikor eltemették, utána anyukád s testvéreid szeme fénye lettél. Rátóton a kis faludban csinos lánnyá serdültél s jöttek is a legények és szép kezedet kérték. Mégis sokáig … Olvass tovább
Este van, este van… Ki-ki nyugalomban… Ki meg nem. Ő például estére megint meghívta magához illuzionista barátait. A borosüveget, a gyógyszereket és néhány szál cigit. Ma igazán mulatni akar, mert felejtenie kell, FELEJTENI, máskülönben megőrül. Így hát papírt vesz elő és ceruzát ragad, ami valóban ragad, mert már előzőleg rálöttyent egy kis bor, és némi … Olvass tovább
Egy hét után vegyes érzelmek kavarogtak benne, de olyan keserű, rossz tapasztalatot nem szerzett, hogy feladná, és törölné regisztrációját. Nem görcsölt, nem keresgélt türelmetlenül, tudta, ezt a dolgot nem szabad erőltetni, mert egy esetleges rossz párválasztás miatt akár az egész életét tönkre teheti. De azért örült volna már, ha megtalálja az igazit, és lelke mélyén … Olvass tovább
Múzsámnak csókjára Múzsámnak csókjára ébredtem reggel, varázsa belengte hálószobám, mézízű, gyönyörben ringató tenger selymébe fonódva, ilyen korán. Levélen, gyöngyökké rezzenő harmat, – hajnalfény öltöztet aranyba fát – áhítat csendünk, most meghitten hallgat, s lélekhúr pengeti szívünk dalát. Gyengéd Nap, gyémántport szitál a tájra, szerelmem vigyázza, szerelmedet, s amíg kint szikkad, a lombok ruhája, szép szavak … Olvass tovább
Érzés Itt vagy előttem, de még nem mozdulok, mint száraz földben szomjazó virág olyan vagyok csak nézlek, szemem úgy issza be lényed miként esőcseppet a cserepes földkéreg csak állok, s ahogy csendes eső hatol a föld színéről mélyre az érzés szememből szívemig ér vágyom, bolondos szívemnek szíved legyen menedék. Mardi Miriam
Nyomot hagyni (születésnap táján, a túlon-túl) Miféle motor hajtja egyre tovább az embert? Miféle energia az, melytől nem állunk le? Nem a test lustulására kérdem az ellenszert hanem éppen az érdekel, amivel szállunk fel. Hiszen folyton épülget becsvágyunk házikója bizonyítjuk benne életre-valóságunkat tetteink érzelem-vezérelt kacskaringója messzi magaslatokba viszi csaló vágyunkat. Felhúztuk megfelelés-árbócunk vitorláját hiszen elismertetni … Olvass tovább
Reggel kilépsz a kertbe, a diófa alatti székbe ülsz. Érzed a levelek fanyar illatát. A kávéscsészét az asztalra teszed, amit harmat borít. Hátra dőlsz. Miközben a kávédat kevered, észreveszel egy virágot, egész közel a lábadhoz. Kesernyés édes ízzel a szádban reménység tölt el. Nem ujjongó, szertelen, hanem megfoghatatlan akár a virág, ami szolid egyszerűséggel éli … Olvass tovább
Minden reggel Minden reggel, egy percnyi csend: Hallgatom. Minden reggel, egy megszületés. Alkalom. Minden reggel, egy fénysugár átszűrődve: Alkalom. Minden reggel, édes ragyogás… Amikor ott pihentél: Vállamon. Minden reggel. Harmatcseppben. Harmatom. Minden reggel, emlékek közt… csókkal… Örökkön ajkadon. Minden reggel: Az vagy aki voltál… Reménycsillagom. Kiskőrös; 2004. Május 23. Vasárnap. Bakos Attila Péter
Kirándulás Nem ismertelek, mint már most. Jártam egy várost. Gyors rajzok mappáját lapozó, követtem képzelt alakod. Az igéző sejtések! Bőröd hűse, csókod íze, verejtéked illata, combjaid mohás deltája, s a rózsás mélyben kerted harmata! Észre sem vettem a társakat, akik velem – igaz, ők sem engem. Hangtalanság vastag üvege vont közénk falat. Beszéltek a város … Olvass tovább
Álmodban rímelek kedvesem szép térde versemig elérve ezer watton fénylik csöpögtetve mézem alakodat nézem te folysz rajtam végig szép asszonyi íved imádja e híved kebledtől a génig felőled jön e szél szíved velem beszél öltözünk örömnek bár kívánlak nagyon csókunk arrébb hagyom szüntelen gyötörnek alhasi ingerek álmodban rímelek s csókot adsz költődnek mikor a vágy … Olvass tovább