Tükörképem és én!!!

Tükörképem és én!!! Tükröm-tükröm mondd meg nékem, miért ily csúf az én tükörképem? Mikor én belülről oly csodás vagyok, a nap fényében igaz nem csillogok. Tükörképemet láttam a víz tükrében, mikor ma egy pocsolyába néztem, Elmosódott csúfság,mit benne láttam, szépség mondd mit jelent e világban? Aki szép bátran tükrödbe néz naponta, ki csúf minden tükröt,végleg … Olvass tovább

Surranó surmanó – 1. Mókus Máté, Sün Sanyó és az almacsutka hajító verseny

Surranó Surmanó Volt egy erdő barlangos, ott lakott az aranyos felhőn járó, felhőn ugró zöld sapkás és rőt szakállas kismanó, kinek neve Surranó Surmanó. Ez a manó roppant kényes, tisztaságra, jó modorra igényes. Nem szereti ha a lurkó csintalan erdei nebuló nem tartja be a rendet, a barlangos erdei fegyelmet. Kíváncsiak vagytok, hogyan tartott rendet … Olvass tovább

Várnak az angyalok

Várnak az angyalok Mennek az évek, Így leszek vénebb. Lelkemben fények Üzen az égnek. Az égbe felmegy, Ott lesz csak rendben. Elmegyek csendben, De ha ez nem megy, Megyek én zajjal, Egy egész rajjal. Hogyha így meghalok, S az Égben fenn vagyok, Jönnek az angyalok. Azt mondják: menj vissza! Az Ég még nem tiszta. Nem … Olvass tovább

Sorsidill

SORSIDILL Magyarnak lenni? – állni egy fa lombja alatt, körötte sok aratni való búzamező, szőlőskert – srégen kinézni a kék égboltozat felé, s közben kenyeret szelni, országformájú szeletet. Munkavégeztével családhoz térni, serényen végezni tovább s könyvekkel kiművelni a gyerekcsodát. Legyek csak annyira méltó, mint mit őseim megcselekedtek, s vinni-adni a biológiai láncot. Becsülni, ami élet … Olvass tovább

Gabriela Bredehorn: Fagy úr és Tél anyóka

Gabriela Bredehorn: Herr Frost und die Frau Winter Herr Frost und die Frau Winter, sind längst ein Liebespaar. Noch keiner kam dahinter, seit wann, in welchem Jahr. Sie scheinen unzertrennlich, in ihrem Weißgewand. Und streifen überschwänglich, vereint durch\’s ganze Land. Sie pudern grüne Wipfel und löschen Farben aus. Und selbst am höchsten Gipfel, fühlt sich … Olvass tovább

A gyarló szó

A gyarló szó A gyarló szó, csak sekély sírja a tettnek, ne bánd ha ezért a balgák kinevetnek, mert mindegy, bár elemésztve rágja be magát a létbe, vagy üvölti az égbe… Mi van e száraz szóban, mit az első csókban fel nem oldhat a lét, s ezernyi embriókban nőhet, virágozhat dúsan termő fává, a lelkünk … Olvass tovább

A Hold arca

A Hold arca Leszállt az este, csönd borult a tájra. Erdőt, mezőt, átölel a homály fátyla. Ezüstfényben sok ezer csillag ragyog, Égi bársonyán ring az elsápadt hold. Lágy éji szellő játszik a bokrok közt, Szürke felhő az égboltot ébenbe ölt. Félhomályban röpköd egy bús gerlice, Keservesen honát keresi este. Messzire hallik a fájdalmas dala, A … Olvass tovább

A fa búcsúja

A nagy erejű nyári vihar váratlanul jött. Hirtelen egy villám csapott le az öreg fára, kettéhasítva vastag korhadó törzsét, megégetve elszáradt ágait. Alig tudott megkapaszkodni gyökereivel a földben, kétségbeesve dőlt el. Társai nem tudtak segíteni rajta. Nem háborgott, sőt megnyugtatta, hogy a fiatalabbaknak nem esett baja. A gyökerek még egy ideig táplálták a kétfelé szakadt … Olvass tovább

Ha feletted felhők gyülekeznek

Ha feletted felhők gyülekeznek Ha feletted felhők gyülekeznek, és úgy érzed, elhagyott az Isten, Orcáját előled elrejtette, ne rendüljön meg akkor sem hited! Összeomolhatnak halmok s hegyek, az Ő hűsége rendíthetetlen. Csak szemvillanásnyi rejtőzése, veled van akkor is kegyelmesen. A világ nem forog körülötted, szabadságot Istenben nyer szíved, s valós látást életszemléleted, hogy Jézusban, hozzád … Olvass tovább

Az éj sötétje.

Az éj sötétje. Az éj sötétje, lassan ránk köszönt. S látod odafent az égen, a csillagözönt? Jer közelébb, had adjak egy csókot. S kérlek fogadd mosolyogva a bókot; Mellyel szépséged dicsérem… Igy karcsú derekad ölelve, most ragyogó szemeidbe nézek. S előjönnek a múltból egymást követve, a régi-szép emlékek… Még mindig szeretlek. Éppen úgy mint mikor … Olvass tovább

Csak egy svájci sapka…

CSAK EGY SVÁJCI SAPKA… Lelke van annak a rongynak, mellyel szennyet mosnak majd kegyetlenül kukába dobnak. Most én is a rongy helyében állok, segítségért kiálltok, – Héj a kuka teteje! Hát rám csukjátok? ..majd a büdös szemetet rám hajigáljátok. Én meg csak várok, várok, higgyétek el szívem mélyén számítottam pedig rátok. Egykor erős és bátor … Olvass tovább

A kreativitás! – Múlt, jelen,jövő!

A kreativitás! Süti süti sütemény, pocakomba mind be fér. De mivel már így is gurulok, süteményeket nem habzsolok. De sütni bármikor sütök, ha rendelés jön annak örülök. Tortát sütit hetente készítek, én megsütöm ti meg megeszitek. Így a hobbimnak hódolok, de hízni mégsem én fogok. ti híztok hát helyettem jó sokat, én meg büszkén nézegetem … Olvass tovább

Örökre

(A Pál utcai fiúk című filmről) A családja körében ünnepelte a születésnapját. Elég jó idő volt ahhoz, hogy a kerti bútorokat kivigyék a szabadba, a diófa alá, aminek zsenge levele még nem adott elég árnyat, ami ebben a kora májusi évszakban kifejezetten előnynek számított. Élvezték az erőtlen nap lágyságát. Festői képet mutatott a szendvicsekkel megrakott … Olvass tovább

Szoknyád terítem az éj elé

Szoknyád terítem az éj elé itt a nyári táj hő-vénáján hol mindig te tartod a vattát pár dallamot vet a szivárvány s engem a szép ritmusa hat át lázasan bújik hozzám bájad a vers szíve egyre hevesebb a szókamera mindent láttat rímek sugározzák testedet kivágott blúzodból szivárog a káprázat mely mindig földi s mert velem … Olvass tovább

Lelkem teraszán

Lelkem teraszán Lelkem teraszának főhelyén Kedvem picit babrál szőttesén – leplezné rongy-kopott zászlóját csend veri lepergő zárszóját. Egyengeti útját másoknak kötözne sebet, mik fájóak – istápol szenvedő szíveket nékik fest életet, színeset. Temetne engem, kit feledett szerintem kevésbé szerethet – lógatja lábát a mélybe le tűnődik mit tegyen énvelem. Nyavalyás létem levitézlett velem elhitette, már … Olvass tovább

Mennék veled

Mennék veled Egész életemben, mindig csak az őszt szerettem, mely olyan mint a lelkem. Levél sárgul, szára – szárad, elhervad kinn a hűvös, hideg éjszakában, mint ahogy a csipkebokor termése is beérik a holdsugárban, s dér lepi be a felkelő napsugárban. Asszonyok szedik virágos szoknyákban, majd befőzik hecsedlinek s elrakják a spájzban. Széllel szalad még … Olvass tovább

A következő élet álma

„Nem akkor kezdődtem, amikor megszülettem, sem akkor, amikor megfogantam. Folyamatosan növök, fejlődöm megszámlálhatatlan milliárdnyi ezredéven keresztül… az összes, előző énemnek megvan a hangja, visszhangja és súgása bennem… óh megszámlálhatatlanszor fogok még újraszületni.” Jack London Öregasszony nehézkesen elcsoszogott a terasz végében álló kutyaólhoz, lehajolt és beleöntötte a kutyatálba, a lelkesen ugráló kutya vacsoráját. Megsimogatta a boldogan … Olvass tovább

„Megakoszt”

„Megakoszt” Űzte a méhet a vágy, a virágnak a kelyhe a cél, hitte, hogy adhat a nyár, ahogy eddig is enni adott. Fújta a méh szekerét a kehelybe segítve a szél, száraz a nyári világnak a vége – a semmi van ott. Ősz zörög itt az idő, szekerére a bú szele száll, – csurran a … Olvass tovább

Madártávlatból

Madártávlatból Édesanyám hova tünt a mi kis röpterünk? A mienk volt a legmagasabb akácfa, girbe-gurba, göcsörtös, kiugró elágazó ága. Itt mutattad meg, amikor a hajnal bele lopódzik az éjszakába szép lassan lesöpri a sötét színeket. Ettől még szebb árnyalatot soha nem láttam. Miért kellett kivágni a mi kis akácfánkat? Fehérvári Zsófia