Hónap: 2012 szeptember

Fűnyíró Tudományos Feltaláló Urakat megkérem, Változtassanak valamit A fűnyíró gépen. Ma-holnap a bolygók között Fogunk szálldogálni, De e földi passziótól, Meg fogok őrülni! Minden fiatal kedveli, Az erős hangzavart, De sajnos, az idősebbje, Nem viseli e zajt. Ezt a lármát nem állhatja A szomszéd kutya sem, Teljes torokkal ugatja, Nem-nem, és neki sem! Mégis legyek … Olvass tovább

Hallod–e Hold a csöndet? Csipkés hegyek atom magányában, hol moha, Dudva, zuzmó piheg, ott lebeg a nagy vizek Felett a Hold árnyéka, mely olybá tűnik, akár Egy széndarab. Két vonulat között egy tó csillan Fel a magas égre, hunyorogva veszi tudomásul, Hogy nevetgélnek benne a hullámok. S mintha Szívemből folyt volna vize, remegve rajta lomha … Olvass tovább

Gyerekként….. Gyerekként, sárba írt bizonytalan kezem, a folyó mellett szaladó, pocsolyás lapon. Nem volt se bú, se méla holnap, de azóta is, csak magamat rajzolom. Újszülött gondolatok vesztek a sárba oda, a Nap cseréppé sütötte, mint bőrömet. Pedig már akkor, feszülő vitorlát daloltam s lassan vonagló kékre festettem az eget. Szikrát rúgattam a kis út … Olvass tovább

V á r j! Tested érintése, számomra csodás dolog. Büszke vagyok, és boldog, hogy ismerhetlek, és gyönyörű testedet megérinthetem. Csodás Nő vagy. Legszebb a Nők közül. Téged ismerni egy különleges élmény. Még mindig szép vagy nekem. Minél jobban ismerlek annál szebb vagy. Ujjamat végig simítom a testeden, arany szőreid az égnek merevednek. Szép látvány, a … Olvass tovább

NEHÉZ VOLT (Kislányomnak) Nehéz volt az elmúlt hetem, kibámulok az ablakon, készültem rá – mérget eszem, vagy eret vágok magamon. Felzokogtam, balga szívem, mint kivert kutya nyüszített, nem nevettem örömhíren, már langy eső sem hűsített. Itt a beszéd mindhiába, bambán nézem a kék eget, elhervadt a nyár virága, az álmaim mind rémesek. Kérlek, őrült-eszelősen, siess, … Olvass tovább

Beadlak magamnak erősen mar a csönd a magány ugyancsak de ellenszérumként beadlak magamnak érzem hogy rám gondolsz távolságunk fúrod e parányi résen bámulom a blúzod szerelemben nincsen határa a vágynak szívem fuvallatként érinti a lábad ma este ajkadból formálok felleget s belőle lényemre forró csókod csepeg Bíró László

Égő vörös Langyos őszi Nap simogat, Csendes, nyugodt minden, Egy-egy falevél libben le, Társaihoz bújik szelíden. Nyugodt színekbe öltözött a táj, Szél úrfi sem fütyörész, hallgat, Nem zavarja az álmos tájat, Nem mozdítja a kopasz ágat. Fáradt lelkem megnyugszik, Ősz hajam összeolvad a tájjal, Szemem kíséri a látóhatárt, Az ég kékje megkopott. Még feszül a … Olvass tovább

Alzheimer kór napja alkalmából Alzheimer kór egy fene, a franc állna már bele. Mi tegnap még tiszta volt, mára meg már elborult. Azt hiszem, hogy jól tudom, pedig csak én akarom. Keresem az eszemet, de hiába nem lelem. Hol a kulcs a szemüveg? nem mondja meg senki sem. Keresem hát kutatom, de elfelejtem felhagyom. Régi … Olvass tovább

Tyúkfigaró Tyúkfigaró nyír két Kócos tollú csirkét. Hullanak a tollak, Nagy tollpárna jóllak. Magos tyúk, a kender, Ledől s lenne szender, Ám bőg kerti IQ- -fighter: „Kukurikú!” Hangszerszakos had tan Kettesért húr pattan, S balalajka, ki nyír, Hamis kakast kinyír. Pengés tyúkfigaró Röhög: „Höhö! Baró!” http://fradyendre.blogspot.hu/2012/09/tyukfigaro.html +BÓNUSZ TREKK No.1.: Valaki – szokás szerint – idén … Olvass tovább

Megváltozott világ Nézem az ablakomon át hogy megváltozott a világ. Tegnap még zöld hegyek, ma kopár rengeteg. Esti szellő Suhan a bokrokon mesél a lombokon. Most vihar tép csupasz ágakon, nem rég még suttogtak a fák. Most sír zokog minden ág, hol száz madár dalolt,csend honol. A fű fa haldokol, a nap fénye halovány. Mint … Olvass tovább

Lányok a gáton Alzheimer-Kór Világnapjára Megvolt a reggeli torna. Anyóskám öt nagy szatyorba beledobált ringyet-rongyot, meg amit csak összehordott s elindult a buszmegállóba. Korán volt még reggel hat óra. Megállóig sem vitte piciny lába, visszafordult reggel hat órára. Körültekintgetve figyelte, nézte ki az aki látja, megerősítve magába izomba rejlik az erő, de az én szemem … Olvass tovább

Gyűlölet és szerelem…. Becsaptál, hazudtál, átvertél pedig valahol szerettél. Titkok és síri csend most tudom mit jelent… Fájnak a szavaid, átadtad könyveim… ennyire értetted mit érzek, éreztem? Eldobtál engem el… mások is hagytak el, a magány majd visszaüt leszel még egyedül: becsapva, átverve könnyektől gyötörten. szenvedés, szenvedély két szó mely bennem él hisz tőled ezt … Olvass tovább

Kávét Csigolyáim meszes házán sétálgat a fájdalom, ágyam száműz, hajnalodik, pihenésem eldobom. Papucs nyüszít talpam alatt, a konyhába elcipel, kávéfőzőt zsigerelek, fejemben száz decibel. És a doboz, az átkozott? Semmit árul kacagva, mosogatón Zacc az öreg régi helyét siratja. Vérnyomásom tovatűnik, zsibbadás ül helyére, nézegetem életemet, miért vesz engem hülyére. Felöltözöm félig-meddig, Micimackó-szerelés, elindulok koffeinért, … Olvass tovább

Tanulság A vég, – közeleg -, látom én! Nem néz szemembe, csak érintés, mellyel közelít felém! Az élet illúzió: egy vágy, körültekintés, tenniakarás. Ám, majd átlépek egy más világba, hol talán égmadarai tudják: daloltam, dalom jóakaratként hullt a világra, akkor már nem éltem hiába. Kozma Zsuzsanna

LÉNYEGÍTÉS Jó lenne egy alkonyon mindent helyén találni. Úgy hajtani le fejem, hogy az álom elrendeljen s a hajnalt azzal kezdjem, hogy a nap másodfelét úgy fejezne be a dolgos munkák végén, egyszerű óhaj: Jó volt lenni! Ojtani kedvet nőbe, gyerekbe, odaszánni időt alkotásra, magamnak sose hazudni… Úgy volna lenni jó halottnak, hogy talán úgy … Olvass tovább