CSEH TAMÁS FEJFÁJA Előre vitte az útja, a holtak völgyébe zárta, száll a síri csend felette, itt-ott felhangzik éneke, mert a magyar fül nem feledte s a lemezkorong forog tovább. Örökérvényű, égi dalnok, örökérvényű színész, Bereményi és sokak lelki társa, hát a sátrát a magasba tette át, onnan szórja magyar tájra hant alá szállt gitárdallamát. … Olvass tovább
Hinta Viharban vetett szelek mezején időrabló bűnös szellő vagyok én, ázott ürgeként hóban fürödnék, pokolnak tűzében megtisztulnék. Némán lélegzem egy gondolattal, míg hintázik velem egy gondolat. Fényt régen látott rácsos ablakok őrködnek felettem. Relaxálok. A pislákoló fényt is becsülöm, zöme rész adósságom leülöm. Széjjel osztanám a szeretetem, sóhajtok nagyot a kereveten. Törékeny csend és sötét … Olvass tovább
Hétfő csikorog a kapu, ahogy a fogad, mikor a főnököd magyaráz megnyergelnél egy lovat, de inkább a sárga villamos ráz csak bámulsz ki a párás ablakon ezernyi színes esernyő libeg eszedbe jut, reggel a paplanon nem rázott ki az átkozott hideg az ajtók nyílódnak lassan hömpölyög veled a tömeg gúnyád, kedved is vasalatlan nehéz nap … Olvass tovább
Könnycsepp Csukott szemem mögé zárva cseppnyi múlt köde feszül, s árva könnycseppé gömbölyödve, szemhéjamhoz símulva vár. Azon töpreng: kiért hulljon? Földre cseppenve, semmivé válva miért induljon a nagyvilágba? Így csak ül és láthatatlan gyenge karjaival szorítja a falak mögé bezárt, megfakult emlék képeket. Bakos József
Álmaim, dalaim… Álmaimban mindig virágok közt járok, bármerre fordulok, virágot találok, vannak sárgák is, meg pirosak fehérek, dallal hívlak téged, messze száll az ének. Üzentem már érted suttogó szellővel, száguldó felhővel, sárgult falevéllel, éjjel a pislogó csillagok fényével, szívemnek minden sajgó reményével. Hajamba már virágkoszorút is fontam, karjaim színpompás csokrokkal megraktam; feltűnik alakod, amott a … Olvass tovább
Nagyanyám szép szava Nagyanyám szép szava átölelt, szíve is muzsikált úgy felelt. Két szeme szelíd és tiszta volt, ruhája jóságot illatolt. Énnekem ő volt a mindenem, osztoztam véle a kincseken, szerettem, s akartam mindig őt, néztem, hogy fűzi a kiscipőt. Amikor szóltam és rám figyelt, mennyben az angyal is irigyelt, én voltam néki a mindene, … Olvass tovább
Munkahelyi közjáték Én: – Szervusz kedves probléma-megoldó ember. Kolléga: – Ajaj, ez rosszul kezdődik. Szia. Én: – Miért mondod, hogy rosszul kezdődik? Békés szándékkal jöttem. Kolléga: – O.K. És azon kívül miért is? Én: – Köszönöm kedves érdeklődésedet, piszkosul nagy szükségem lenne egy targonca és egy targoncás segítségére. Kérlek, adj nekem egy segítőkész párost. Kolléga: … Olvass tovább
Ugarország Gyökeret eresztett a nyomor, E hajdan dolgos hazába’, S ma csak a gaz szökik szárba, Míg falatért reszket a gyomor. S ha kikapálod az egyik gyomot, Újabb gaz üti fel a fejét, Az meghajolva adja át a helyét, S szinte nem is hagy nyomot. A nyomor csak nyomort szül, Mert a dudva mindent elnyom, … Olvass tovább
Fekete szem. Üvegtesteden keresztül lesed az akadályokat hogyan veszem? Lásd! Nézd, hogyan törik össze lelkem, hogyan cserélődik értékítéletem! Építek magamnak fészket. Minden erőm gúzsba köti egy ígéret, nem lehet hiteles,ha már nem kell senkinek. Magam vagyok és még te is kísértesz? Fehérvári Zsófia
Csodás délelőtt következett, a nyár igencsak kényeztette a várost, és lakóit. Kellemes az idő, virágok, fák, és lenyírt fű illata érződött a friss levegőben, amely állt, egy apró kis szellő sem zavarta a nyári délelőttöt. A meteorológusok még ettől is szebb délutánt jósoltak, egy vékony fátyolfelhő sem fogja csúfítani a tiszta, kék eget, igazi, évszaknak … Olvass tovább
Hónapsoroló Január Fázós hidegek kurtítják a nappalt jégszikrán siklik a dermedt idő! Ropogó hópalást szendén fehérlik, terhétől roppan a piros tető. A Nap, hunyorítva későn ébred, szürkület csorog még az ágakon. Jeges tükörben fésüli sugarát és szikrázva tovasiklik a fagyott tavon. Február Cinkedal borzolja fehér ingét, de öltözni készül a fehér világ. Lebegnek még szende … Olvass tovább
Újságírók voltak mindketten, ugyanabban a szerkesztőségben dolgoztak, mindenki tudta róluk, hogy egy pár, mert valójában együtt is éltek, csak éppen nem voltak házasok. Marcell mindig gyűlölködve beszélt a házasságról. Minek az a hülye papír, szerződés, mintha anélkül nem élhetnének ugyanúgy együtt. Cilike viszont roppant vágyott arra a hülye szerződésre. Szerette volna, ha összekötik az életüket, … Olvass tovább
Szerelmed… szerelmed szívemben égő izzó vágy volt s az is marad mióta két szemedbe néztem de tudom ez is csak olyan lehet amit én meg nem érdemeltem mégis érzem és fogom amikor ismét ha néha még találkozom veled és nem nézhetek rád hisz elárulhatom – az érzéseimet… fáj nagyon e szív ami még ennyire szeretni … Olvass tovább
– Szeretettel köszöntelek a Sétapálca riportsorozatban. Kérlek, mutatkozz be pár szóval. Hogy hívnak, hol laksz? – Dr. Dunai József a becsületes polgári nevem, és Leo Leonardovics néven írok. Budapesten, Ratkó Anna évében és minisztersége alatt születtem – 1954 – amikor a lánynak dicsőség, asszonynak kötelesség volt a szülés. Apám kétszer is jól járt velem, egyszer … Olvass tovább
Úszunk Úszunk az árral, töretlen sodrával testünk már fáradtan fekszik a vízre – takargat lassan köpenye sötétnek torkig lettünk az élettel telítve. Feladni sosem, azt sohasem fogjuk kemények vagyunk, öröklét tán ránk vár – vagy ha netán mégsem bennünket szemléz makacsul hisszük, lehetünk ott császár. Generátorok, s fogódzók kellenek szív-liánok és lélek-csimpaszkodók – nélkülük halott … Olvass tovább
Ködfátyolos magány Rám telepszik könnyen ködfátyolos magány, rosszkedvem mélysége számomra is talány. Miféle hatalom uralkodik rajtam? Esztelen szeszéje játékává váltam. Hullámzó hangulat hajója dülöngél, bizonytalanságom fodrozza könnyű szél, kapaszkodó nélkül reményem elmerül, magamra maradtam, ólomsúly rám terül. 2102. 10. 25. Ligeti Éva
Néma szavak (Búcsúzás) Kút-mély a csend, kiáltanék, nincs vége még, nincs vége még! Lelkem ma egy romos halom gyötör a kín, csak azt tudom. Még bánt a hang, úgy fáj a szó, titkot tudó, csend forgató. Belém karmol a fájdalom, nem akarom, de fáj nagyon! Csordul a csend, bánat-patak, keserű könny, néma szavak. gyötör a … Olvass tovább
Múzsai ékesség csodámnak a keze versek lehelete múzsai ékesség a bűbájt bemérni érintést megélni blúzodban nézek szét mozgalmas ép testnél tornázgat két testvér s biztatom még tessék az ábránd kis hamis eltakar hajad is valamit nyakadon füledbe mondani hogy imád Magyari lesz rá sok alkalom hidd el már most láttam bent a szív kazánban égésed … Olvass tovább
Ő is meghalt Meghalt a gyász, már őt is temetik, Gyászruhát sokan már fel sem veszik. Ha felöltik fiatalok teszik, divat lett belőle hát ők viselik. A temetésen álszent, gaz dolog, mindenki feketében ácsorog. Hazaérve vissza a szekrénybe, „használatra, újabb temetésre!” Lelkünk mélyén vajon még gyászolunk? Vagy erre is már immunisok vagyunk? Mi történhetett, mi … Olvass tovább
Most és Régen. Most és régen, újra születünk. A vágyak nem változnak, csak az életünk. Mint a csillagok az égen, ragyogunk s létezünk: Minden csókra s könnyre, örökkön emlékezünk. Kisizsák; 1996. Június 1-2. Bakos Attila Péter