Hontalan 56-ban akasztott vállára vándortarisznyát, Halkan köszönt el, nem tudta lesz-e viszlát. Itthon életét keresték, hogy halálra váltsák, Eltűnt, törölték magyar állampolgárságát. Kint sem várták határtalan szeretettel, Nem törődtek nagyon a jött-ment idegennel. Nem volt más választása, beállt az idegenlégióba, Fegyverrel kezében küldték a gyarmatokra. Néhány év után leszerelt, mondták maradjon, Vegyen feleségül egy nőt, … Olvass tovább
Mesél a szél… Messzi tájról fúj a szél, havasokról jéghegyekről. Tengerekről is mesél. medvékről és emberekről. Kik ott élnek valahol, őszt nem tudva nem ismerve, Jéggé fagyott hóhalmon, életüket így szeretve. Téli szél havat hordja. Hófehér lesz az avar, a zöld fenyő sipkát húz majd, Hogyha jő a hóvihar Kis emberek,kemény hideg, nagy pelyhekben hull … Olvass tovább
A hontalan Egy kurd vidéken látott napvilágot, pont olyan volt, mint minden más gyerek; ínségben nőtt föl, állatokkal játszott, körötte testvér, egy egész sereg. Apja és anyja régen munka nélkül, akár a többi falubeli nép; járt iskolába hébe-hóba, végül kivették, nem volt rávaló elég. Perzsa sosem volt, arab sem eléggé, szívében mindig csak egy kurd … Olvass tovább
Későn jöttem el Tőle. Nem értem miért maradtam… A kulcs nem nyitotta az ajtót, a zárban felejtette tökéletes mását. Izgatottan, hosszú ideig sürgettem a csengőt, hogy mihamarabb a karjaiba vethessem magam. Az ajtó lassan nyílt. Türelmetlenül nyújtottam be a gyorséttermi zacskót azzal, hogy „Összeütöttem egy kis vacsorát!”, majd vidáman a nyakába ugrottam és siettem a … Olvass tovább
álom dunnák parazsába rejtett kozmosz darabkák felfújt ködökbe gomolygó áhítat félárbocra eresztett hosszú sötét csodák barlangok mélyén veszteglő alkonyat csészék peremén túlcsorduló halk zuhatag eltört zenék andalító éjféli dala elmékbe szőtt táncos vásári forgatag csillagszórós részegek bódító itala pelyhes melegben átsiklik véred lantjain lehántja kérgét a vajúdó időnek hárfák feszes húrján áttetsző hangjain lépcsőt épít … Olvass tovább
Mert nem figyeltél.. Mert nem figyeltél – máris kész a csapda, bezsúfoltak a nagy közös kalapba, ha szerencséd lesz, kihúzzák a neved, de rossz esetben csak a békát nyeled. Mert nem figyeltél – másnál van a labda, kerül a siker, sosem járhatsz arra, hol szép az élet, csillognak a sztárok, ne vedd zokon, én púdert … Olvass tovább
KICSI BELLE ÉLETE Mikor tombol a szívben a fájdalom, Kínzó szenvedés tépi lelked nagyon, S már meghal a szívedben a remény, Azért ne feledd, mindig szerettelek én. S én ott leszek mikor veled van a fáj, fogom a kezed s vigyázok reád. Ha szemedből könny csorog, mint gyöngyöket össze szedem ott. Könny csordul már piros … Olvass tovább
… ha eljön… Egy fura világban fura lesz minden, keserves imának ura már nincsen. \’puszta is tele van fohásszal, szóval, az emberek arca könnyektől sóval. Bolyongva tántorogsz, a semmi vezet, nem találsz sehol egy segítő kezet, epe marja torkod, Te se leszel jámbor, idegeid tépik, a \’holnap rajta táncol. Barócsi Péter
Nem tudom eldönteni Filmként peregnek az események, Meg-megakad egy gondolatnál, S nem tudom eldönteni A kellemetlennél vagy a jónál. Minden emlék széppé válik, Az évek és az érett gondolatok, Festőként mázolják át Sötétről-színesre a gondolatot. Látom az évek finom ráncát, A kissé fáradt mosolyt az arcokon, Nem lepnek meg a lelassult mozdulatok, A kissé tompa … Olvass tovább
Anyja beteg, fekszik régen. Sajnos a sok mosás, lúgos víz, kikezdte tüdejét. De menni kellet nem volt pénzkereső. Apja ha néha betántorgott a vizes pince lakásba hol éltek, csak ordibált, felfalta még azt a kis ételt is, amit anyja haza hozott. Néha kapott az úrnőtől egy kis ételmaradékot. Azon osztoztak meg a gyerekek. Hárman voltak, … Olvass tovább
December 6-án tartjuk Szent Miklós püspök ünnepét. Alakját manapság egy piros ruhában járkáló, kedves öregemberével azonosítjuk, jóllehet a középkorban főként szentekre jellemző élete miatt csodálták. Nem mindennapi körülmények között lett Myra püspöke: elődje halála után új egyházi elöljárót akartak választani, a tanácskozók között volt egy nagy tekintélyű püspök, akinek a szava sokat számított. Ő egy … Olvass tovább
Kedves Nép! 🙂 Hajlott korom, rengeteg gyermekem és a nyári megfeszített munkám együttes következménye, hogy annyi nap bent maradt szabadságom van, mint jégen a csilis bab. Ennélfogva a jövő héten nem építem az imperializmust, hanem a szabadságomat fogyasztom gőzerővel. Tehát akiben buzog a nekem foganatosítandó emailhetnék, az péntek (XI.16.) délutántól már ne eme céges, hanem … Olvass tovább
(Happy End-es változat) Karácsony este egy didergő kislány rótta mezítláb a havas utcákat. Gyufát árult, de a közönyös emberek rá se hederítettek a portékájára. Napok óta nem evett és úgy érezte, hogy menten elájul. Már hazamenni sem volt ereje, mert a kis jégcsapos kunyhójuk, amelyben apjával, mostohaanyjával és annak tizenhárom lányával lakott, a város szélén … Olvass tovább
A kéz A kéz, mely arcom simogatta szerelmes éjszakán a kedvesé. A kéz, mely fiam simogatta születése napján az enyém. A kéz, mely lelkem simogatja metanoiám napján az Istené. Habos László
Körforgás Fáradt fák tövében, aszott, rőt levél, halálra ítélten, mégis úgy remél. Visszaring még álma, könnyű szél dalán, szerelem csodája, ősznek abroszán. Vágya, hogy maradna, egy parányi “bolt”, – szíve már szakadna – hát csak ennyi volt? Ilyen a természet, e szép Földtekén, – bár jő az enyészet – mégis van remény! S ha majd … Olvass tovább
Ködbe veszve Sűrűn szitál a köd, elvarázsolt a táj, a függönyt félrehúzom – odaát mi fáj? Gomolyog a pára, a legelőn juhnyáj, bundájába bújva megy a juhászbojtár, élükön iázva baktat egy bölcs szamár, a puli is ott kószál, de ő csak kontár. A háttérben sejlik egy régi-régi vár, előtte haptákban áll egy öreg lakáj. Megigézve … Olvass tovább
Beköszönő Közös vers Nem ismerem e helyet, üres vajon és hideg? Vár-e itt valaki vajon, van-e itt reám írt szerep? Le hova hajtsam, fejemet, lesz-e itt párna egy, nekem? Mondjátok, vár-e itt valaki? Nyújtsam-e vágyódó kezem? Kicsi veréb gyere be, várunk téged ide be. Szeretetbe nincs hiány, meglátod ha ide jársz. Fejed ide hajthatod, a … Olvass tovább
Harapós szelek Közös vers Künn fut a szél, tovalibben a felhő. Szunnyad a Nap, belesajdul a táj. Rőt csodaszőnyeg pergeti álmát, cifra jeges köd permete száll. Moccan a sajgó,csontívű ágon, bomlik a fénylő roskatag ősz. Tépdesi színes ,lenge ruháját fagy dühe szikra, homloka bősz Álomkabátba, őszapó tolla, betakarőzva, csendesen ring, száraz faágon, csüggeteg lábát, zúzmara … Olvass tovább
Vágyak Közös vers. Láng szava pattan,tűz fut az égen, szép éjnek csendjén, csak leng a világ. Csillagos éjen, kinn a sötétben, vad ölelésben ringnak a fák. Csendben alszik az éjszaka, szunnyad, álmodik az ember, pihen a táj. Az éjszakai élet csendjébe halkan néha beleszól ,egy-egy madár. Reszkető tájon, künn a határon, serkenő, pirkadó hajnal hasad. … Olvass tovább
A csábító Egy szomorú kis fekete cica elindult előttem a szűk járdán – mint ki anyátlan, keserűn, árván és egyáltalán nem nézett vissza. Figyeltem mögötte óvatosan hátha nem is tudja hová menjen – lelassultam, hogy kedvét ne szegjem leskelődőn vártam, hogyan torpan. Szerettem volna kezembe venni cirógatván testem melegével – kezemben szerető gyengédséggel útját babusgatva … Olvass tovább