A kommandós

Kora reggel volt még, odakint fel sem kelt a Nap. Ő azonban már ébredezett. Szemei a plafont figyelték, ahonnan kisebb-nagyobb darabokban hullott a festék. Szinte minden reggelt talált néhány cafatot az ágyneműjén. Pénze nem volt arra, hogy tatarozzon, így már nem foglalkozott vele. Sokáig bántotta, de mára már megbékélt azzal a gondolattal, hogy ha egy … Olvass tovább

Néha…

Néha… Néha, felszakadnak Lelkem gyógyuló sebei Megrohamoznak az emlékek S hagyom sebeimet vérezni. Ahogy véreznek sebeim, Úgy tisztulnak emlékeim S bármi nagy a seb, Az emlékek megszépülnek.. A jelek melyeket rejt a lélek, Mosolyogva visszatérnek, Balzsammal fedik sebeimet. Lelkem húrjai, Annyi csend után, Újra kezdtek pengeni, pengeni… Balázsi-Pál Etel

Újszülött

Barátom, Gubanc volt, aki nem hagyott nyugodni. Sarkalt, buzdított. Buzdítása, nem volt hiábavaló. Így került nyilvánosságra, így született meg. Kezemben tartom, simogatom, forgatom. Nekem Ő az első. Aggódó szemekkel figyelem minden oldalát, minden szavát. Érdekes, – minél jobban megismerem és értem minden szavát, annál jobban örvendezek társaimnak, akik mozgalmas élettel töltötték fel, érzelmi világát gazdagították, … Olvass tovább

Illúzió

Illúzió Csend – Ébredés. Lázálomként felém csapódó hullámok. Te vagy: Kinek köszönnek az álmok. Rád vár a lelki gazdagság. Örök életünk reménye. Illúzió csak az élet, Régi varázslatok. S mi egyre csak hiszünk. Kisizsák; 1991. Július 22. Bakos Attila Péter

Újévi köszöntő

Újévi köszöntő Adjon az új év, amit a régi nem adott: nevető örömet, édes bánatot; adjon az is, aki még nem adott, hidegben meleget, melegben árnyékot; kálváriánkban könnyű keresztet, szőlőtőkénkre nehéz gerezdet, ha száraz a mezsgye, adjon az ég, bőséges esőt, de ne legyen jég; fagyosszentek ne hozzanak veszélyt, gazdaszívekben ébresszenek reményt; minden haragos béküljön … Olvass tovább

Ecsetvonások

Ecsetvonások (Egy kiállítás megnyitójára íródott) Ahogy a szobrot a kő, úgy rejti a képet az ecset és mint a keret a vásznat, úgy feszíti a képzelet azt ki lát, nem csak mázol, de lélekkel szín-orgiát varázsol, kiben lobog az élethit s ébren is patyolat vászonra álmodik, ki tükör helyett a vásznon látja magát, míg búsan … Olvass tovább

Ábránd kézen fog…

Ábránd kézen fog… Ábránd kézen fog… Nézlek, amint ülsz. Te ocsúdsz előbb. – Mire gondolsz? – kérdezed, s én magamra-riadtan gondolok az elfutó hangulat képzetére és hirtelen tényleg nem tudom, mi kavarog homlokom mögött… Látom: figyelsz, és mondanom kell valamit. Bármit! Nem sajátítanak ki megfontolt szempontok. Hallgathatok is akár – a csönd egyként szeret minket! … Olvass tovább

Szikra a világ

Szikra a világ A sors fülel, de nem hallja lelked szavát, a csendet, mert te Folyvást fecsegsz, szikra a világ, mely pislogó, pihe Gyertyaláng, melyen át kiviláglik a valóság. Én nem pihenni jöttem ide a földre, küldetésem Az emberiség, az Isten szívén dobog a lelkem, Szikla legyen így hát az életem. Hiába döngetnek mellettem érckapukat, … Olvass tovább

A színész elköszönt

A színész elköszönt A nézőtéren döbbenet, megdermedt a csend. A színpadon hirtelen a függöny legördült, még néhány pillanat, aztán ováció, üdvrivalgás, s a hálás közönség egy emberként ünnepelt. A taps, az elismerés, egyedül neki szólt. Mint mindig, most is sikert aratott és mégis – önmaga előtt – valamiért elbukott, s a tömeg ujjongva egyre csak … Olvass tovább

Sír a fenyő

SÍR A FENYŐ Sír a fenyő járdaszélen Gyantakönnye csorog szépen. Koronája még üde zöld, Mégis utcára dobták őt. Régen mindig úgy hallotta Öreg fenyőtől tanulta. Ha majd megnősz kicsi fenyő És eljön a karácsonyi idő Te leszel embernek örömöt . Ünnepet hirdető. Sír a fenyő járdaszélen Gyantakönnye hullik bőven.. Csillagdísz volt ága hegyén, Gyertya fénylett … Olvass tovább

Fagyöngyök

Fagyöngyök Az úton néma büszke fák, – jégcsappá fagyva szürke ág – pőrére vedlett mindenük, dús leveleknek nincs helyük. Tollpiheszárnyon hull a hó, – ünnepre várni így a jó – szitálva rájuk új ruhát, hófehér fodrost, jó puhát. Lágy hó a stóla vállakon, – lepel a szürke ágakon – s egy kékes színű jégcsap ott, … Olvass tovább

Rágom a körmöm

Rágom a körmöm, és ha én egyszer elkezdem a körmömet rágni, akkor nagy gond van. Előttem a nagy spirálfüzet, négyzethálós, lapja telis tele számokkal. Mi az, hogy számokkal, számhalmokkal! Reggel óta csak számolok, osztok, szorzok, de főleg az osztást gyakorlom nagyon, mert ezt a halom pénzt, ami így egyben nem is olyan kevés, legalább húsz … Olvass tovább

Angyal suhant

Angyal suhant Angyal suhant az ablak előtt, fehér ruhában, még délelőtt; városi zajban, szürke ködben, a nap is előbújt íziben! Ámulva néztem, röppent tova, csillagokat szórt – én ostoba! Nem hallhatta meg hívó szavam. Mégis csillagtól ragyog hajam! 2012. december Kőműves Ida

Karácsonyi ajándék

(szatíra) Olyan csodálatos ajándékot kaptam karácsonyra, amit álmomban sem reméltem. Egy vadiúj számítógépet! Csak akkorka, mint egy fél cipős doboz, csak laposabb. Az egészben csak az a bosszantó, hogy okosabb nálam. Ja, és főleg az, hogy nem engedelmes. Hogyan fogunk mi kijönni egymással? Ez a kérdés gyötört napokig. Aztán, egyszer csak szólt a fiam, hogy … Olvass tovább

Vártalak

Csend volt amikor felébredt. Boldogító, meleg, simogató csend, mely a teste legmélyéig hatolt. A kandallóban vígan pattogott a tűz, melyet szeretetből, gondoskodásból gyújtottak neki még hajnalok hajnalán, hogy amint felébred, ne fázzon. De mégis oly halk volt most ez is, hogy szinte csak látni lehetett. Lassan érkeztek meg a hangok hozzá, amíg tudatosult benne minden. … Olvass tovább

Vér – Szenvedés bére

Vér Vérből élet szerelem fakad Vérből halál háború válhat Vér kell áldozz a jövő jóért Évezred kell hogy ezt megértsd Vér írja nyugalma a sebnek Vér fészke az anyaméhnek Vér szimbóluma ki meghalt érted Ezt veszed magadhoz kehelyben Heg, érzés felszakítása válást eredményez Vér nem válik vízzé, fájdalom enyhítésére Ez alapozza meg az Élet talaja … Olvass tovább

2013. – Boldog Új Évet!

2013. – Boldog Új Évet! Boldog, reményt adó szép, újesztendőt kívánok! Oszoljanak el a bajok, borút ne lássatok! Lelketekben költözzön a szeretet, a béke. Derűs napokat áldás, és szerencse kísérje. O esztendő után egy újabb napra ébredünk. Gondokat elkergetjük, rossz emléket feledjük. Új remények, sikerek ölelik az újévet, Jósággal, örömmel legyen tele a szívetek. Ébredjetek … Olvass tovább

BUÉK 2013

BUÉK 2013 Kéményseprő én lehetnék, boldogságot hozó, csillagos éj, tüzijáték vígad malac, s lopó, nézem, kezemen folyik a bor marad hordóban az itóka, érzem ebből nem lesz újkor józanul kell mennem a bisztróba. Hangos zenét hallok bentről, mitől van ott ilyen jó kedv? Bontják már az üveg pezsgőt ünnep van, és milyen Ó lesz? Igen, … Olvass tovább

Elveszettek

Elveszettek Befordult a sarkon harsányan az újév minden lépésével egyre közelebb ér – kíséri gondfelhő, pocsolya az útját fáradtan vánszorog, elmerengve búján. Halovány az arca és terhei nyomják egyenes járása már régóta lomhább – alakja roggyantan cipeli az időt, szétkoptatott ősök cipőjéből kinőtt. Hisz folyton örökli az előtte lévőt, önmagán viseli, ahogy múlt-mesélőt – zajos … Olvass tovább