Hónap: 2013 február

Gyönyöröm Vadvirága Csokrokba szed a létezés. Gyönyörökben hajszoljuk az életet. Múzsámhoz került szálam mosolyt csalt arcára, – már tudtam – mindenki más tévedett. Talán így vagyunk ezzel mind, hogy a bennünk fogant szó helyes, Csapda nélkül nincs tiszta út – hisz lebegéstől rettenetes. Kimeredve fekszünk a matracon. Se lent se fent állapot. Piciny óramutatók mélyen … Olvass tovább

FOGADALMAM Sok évvel ez előtt rég mikor sérült kislány voltam még Fogadalmat tettem én. Kerekes kocsiba nem kerülök, és béna sem maradok. Bárhogy is legyen vár a közönség, őket se hagyom cserben én. Ha úgy táncolni már többé nem is tudok, azért még erős vagyok, s újra színpadra állhatok.. Most végre boldog lehetek, mert elértem … Olvass tovább

Várj tolvaj! Várj tolvaj, akit leleplezett a hajnal, a fény, az éjjellel harcoló. Fuss el, menekülj legyőzött éj! Várj tolvaj! Jer, s vidd, amiért jöttél, vidd el megsebzett szívemet, nem kell már, hisz nincsen, aki szeret. Várj tolvaj, fosszad ki hát a másik tolvajt, aki csókot mert lopni az éjben. Fusson, meneküljön, aki szerelmet remélt! … Olvass tovább

Hiányod Hol jár a boldogság, hová tűnt a remény? Nem hull rám szemedből a piciny csillagfény, napfényes, szép egem bealkonyult már rég… Szeretsz-e, kedvesem, mondd hát, szeretsz-e még? Mint apró pillangó tovaszáll a hitem, követi az álmom, melyet veled szőttem… Úgy kapnék utána, hogy markomba rejtsem, de szétnyílt ujjam közt kiröppen, elvesztem. Megfakult perceket hozott … Olvass tovább

TÚLVILÁGI KRISTÁLYPALOTA Álmokban levés: egyenként-külön Ház csendjében nevelt szívem átvérző lélekkötésében lélegzeteddel hiányzol kedves érinthetőségeddel összes hajnaloddal Tét nélküli estjeim felgyűlt avarillata okos és szép mondatok felé sodorna ha volnál szemedtől ágyékodig jelenvalóan – mondhatón-mondhatatlanul – EGY VERSBEN EGY MESÉBEN VALAMIKOR ELINDULTAM MÁR FELÉD A LERÓTT TÁVOLSÁGHOZ MÉRTEM CSEKÉLY HITEM hogy maholnap mégis Rád találjak … Olvass tovább

Egy, csak egy Egy, csak egy, Ki embernek született, s bűntelen, mint fehér galamb Isten lelke szállt Őreá. Szelíd volt, a törvényt megélte hűségesen, alázattal, csendesen, jó szolgaként helyt állt. Gyógyítani jött testi – lelki sebeinket, csillapítani sóvárgó lelkek ínségét. Hirdette a törvényt, az igei szót hintve, erősítve gyengék, s a kicsik közösségét. A megrepedt … Olvass tovább

Még… Még visszanézek, s látom az elmúlt napokat. A megérkezést, s az első boldog pillanatokat. Még maradnék, ám most újra elindulok. Várnak rám régi-új, eljövendő holnapok. Még aggódó ölelésnek, forró szorítását érzem. Átélve megint el nem sírt könnyeim, örök szenvedésem. Még várnék, csak néhány pillanatot. Csupán azt mondani: Ne félj,itt vagyok!. Még szeretnék; Mást-s talán … Olvass tovább

Ha magadban látsz Ki látja meg, Ha szemembe nézel, S arcodról lesüt A pillanat? Ki áldja meg, Ha tekintetében Karodból űz el Az alkonyat? Ki fordul el, Ha elenged éppen E zarándok-úton Az élvezet? Ki áll ma fel, Ha megállni úgy kell, Mint vezeklő kúton Az ékezet? Lehet sok apró menny-töredék, Az oltáron benned lesz … Olvass tovább

Édeni étkek leenném rólad az estét felzabálnám ruháidat létezésed kedély-festék már a nézésed leitat blúzod dombjain az ábránd szopogat két szőlőszemet vérrőzsém fűti a kályhád ahogy szívem téged szeret fűszerez szerelmi fényár párolódsz csók-fedő alatt pupillám fehér tányérján te vagy az ízletes falat hogy végleg nekem tündökölj mondd hányszor kóstoljalak még ha felőled hívna gyönyör … Olvass tovább

Kilátástalanság (egy kollegina sugallatára) Zsebretesznek leterhelt hónapok zsúfoltan torlódunk e szűk helyen – törődve helyezkedünk szüntelen összecsókolózunk száz sóhajon. Olykor vetnek nekünk alamizsnát mely vergődésnél többre nem elég – előfordul közöttünk nyersesség ám szomszédunk rétje se talizmán. Elnyűtten szöknénk ki a sötétből végre a fényben remélni tovább – elménk ne lenne ettől ostobább! váltásunk várjuk … Olvass tovább

Közel Az éjjel gyöngéd, húzódom összébb, kis helyen férek most csak el. Ma szép a csönd, mert benne tartalak, s ringat a szívem könnyen, álmodni hagylak. Tetőtől talpig itt vagy, itt, közel. Szuszogásom, ha hagyom, átölel, s felkelti illatod mély gyönyörét, bőrödről elsóhajtott halk neszét. Vonzódom, de maradok mégis még. Nyugtatom tekintetét, erejét egy pillanatnak, … Olvass tovább

Jár a baba… jár… Csodát láttam én meg máma.. Elindult a Zalán lába. Métereket futott..futott… Meg is fogta amit tudott. Az “őrtállást”cseréljük… Jó, ha hárman elérjük. Boldogság, ha jár a baba… Szaladgál ő ide-oda.. Kitárul a nagy világ.. Amit akar övé már. Kövesdi Ferencné

MERENGÉS… A tó vizén a holdsugár, fon ezüst színű koronát. Körülötte csillagok, ölelik mint angyalok. Langyos szellő fújdogál, levél rezzen fen a fán. Fűben bogár mocorog, várja már a holnapot. Arcom karomra hajtom, kérdem miért én kapom? Jó is voltam,s rossz talán? de ez súlyos valóság! Gondolkodom, még lehet. Meddig lesz így Istenem? meddig marad … Olvass tovább

A Nap Te éltető erő ki ott kevélyen ülsz a kék messzeségben ki felszárítod a rózsák könnyeit a faleveleket is űrhajóvá bűvölöd kérlek az emberek lelkét is melegítsd . Tudod koldus lenne nélküled a Földtestvéred mi meg halott. nem lenne sárga napraforgó mely megállás nélkül követ a méhecskék sem döngnének. Olyan jó mikor hajnalban első … Olvass tovább

Drága a percünk Drága a percünk már nagyon, – óvva, vigyáz a fájdalom – úgy őrzöm, mint a kincseket zsebében rejtő kisgyerek. Sejtelmek sötét szurdoka, tűnjön el, élni nincs oka! Ragyogjon ránk a fénysugár, szabadon vágyom élni már! Két karod legyen; oltalom, templomom, édes otthonom! S perceink féltett gyöngyeit, angyalok fűzik reggelig. H. Gábor Erzsébet

PÁRHUZAMOK Az iskolában megtanultuk Mit nem feledhetünk soha A párhuzamok együtt futnak De , nem találkoznak soha. Ő jobbra ment, én pedig balra. És meg is történt a csoda ! Jobbról átjött a baloldalra És a kezemet megfogta. Ötven éve együtt vagyunk, És boldogságunk vonata Párhuzamos sínen siklik És vele siklunk bárhova. Párhuzamos sínpárokon Velünk … Olvass tovább

Holt múzsacsók Kialudt vulkán holt múzsa ajkán a csók. Hideg lávakő. Elvirágzás Bíboralkony fest vérszínű esőtócsát barackvirágnak. Telihold Glóriát vonva ébred e féltekére a rejtelmes Hold. Keresztre feszített Vérző testére gyolcsként fehér lepelével a Holdfény gyógyír. Gyöngy