28. interjú – Márffyné Horváth Henrietta

– Szeretettel köszöntelek a Sétapálca riportsorozatban. Kérlek, mutatkozz be pár szóval. Hogy hívnak, hol laksz? – Márffyné Horváth Henriettának hívnak. Budapesten születtem, húsz éves koromig Óbudán laktam. Immáron húsz éve egy hegyháti kisvárosban, Vasváron élek. Férjemmel és három fiúgyermekünkkel együtt alkotunk egy szerető családot. – Mióta foglalkozol az írással, és mi késztettet rá, hogy hosszútávon … Olvass tovább

Álomséta

Álomséta Csendes éjben mámor-álom csillagfényű útját járom. Tiszta világ ébred bennem, hívlak, várlak, gyere velem! Égi ösvény, végig fehér, sétánk rajta csodát ígér és ha egyszer végéhez ér, fáradt lelkünk majd hazatér.

Maraton

Maraton Kitaposott már az út az erdei sétányon. Nevetgélve összejönnek a fiuk és lányok. Magasra tartott fejjel, na mit látnak a fákon? Kacagó gerléknek a begye felfújva kitágul. Egyik a szót csőrével, versengve kimondja, másik a szófoszlányt, kacagva folytatja. Ekkora zűrzavar ! Bábelben sem volt még! Maratoni kacagás ? Lesz majd más! hogyha majd célba … Olvass tovább

Sárgul most az őszi levél

Sárgul most az őszi levél Bűntudatom végül a sírhoz is elkísér, odáig az ösvény oly megriadt nőt ígér; csodákat hívhatok fájó hideg nappalon, átokra ébredünk száznyi sérült hajnalon; sehol sem találom legfénylőbb kulcsaid, sok éven át eddig fölnyitottam zárjaid… még tovább kutatok gyémántlelkű hittel: ezután ha nem tudok tűz lenni a télben, gallyon fekvő porként … Olvass tovább

Mesés tavasz

Mesés tavasz Kinyílott a mandula, barackfa virága. Zöld díszruhás lett a pázsitnak sokasága. Kinyílott a rózsaszín, fehér, lila jácint. Mellette a sokszínű, szép tulipán díszlik. Tavaszi fák ágain fecskék csicseregnek. Kis pillangók virágról- virágra repkednek. Gólyák is megjöttek. Háztetőn kelepelnek. Szorgos hangyák futnak, a tücskök ciripelnek. Megjött a gyönyörű tavasz! Már nagyon vártuk. A napsugara … Olvass tovább

Eljött az ébredés

Eljött az ébredés (12 évvel ezelőtti élményre emlékezve) Nehéz a halállal szemtől – szembe nézni, szívbe, mint villám súlyt, végére ért az út! Bénul a tudat, hogy nincs tovább, nem érti, sors kereke fordult, kifelé áll a rúd. Sós ízű könnypatak csorog végig arcon, riadtan reszket a lélek félelmében. Múló pillanattal tusakodva harcol, két kezet … Olvass tovább

Együtt könnyebb

Együtt könnyebb Végtelen úton haladó időtlen térerőn a csillagok fénysugaraival erősen összefonódva válladra hullok minden sejtedbe mint a polip a karjaival beléd kapaszkodom vagy pilláidra ülve élvezem szemed fényének ragyogását mert te vagy az angyalom ki a földre született. Te vagy az örömöm és a bánatom is egyben melyet magamba szívok együtt kiaknázzuk minden örömöt … Olvass tovább

A Dér

A Dér A Dér, lassan belepi a nyomokat. Mintha elmúlnának a pillanatok. Minden mögött, rejlik valami: Ami megold dolgokat. Kergetőznek a falevelek nyirkos földön, mintha csak játszanának. Örülsz ennek, a furcsa ragyogásnak mely körbefog. S amely ilyen egyszerű dolgokból születik. Miközben képzeletedben tucatszor elzarándokolsz, az érted létező lelkekhez… Az élet orvosa a vágy. S feláldozzuk … Olvass tovább

MIÉRT?

MIÉRT? Miért a bánat? Miért a bú? Miért a kedved oly szomorú? Csatákat nyertél, Mindent megéltél. Szörnyeket győztél és nem is féltél. Életed példa, nem vagy te “céda”! Ne légy bánatos, ébredj fel! Hidd a nap ma csak néked jő fel! Miért sír szíved? Hová lett hited? Miért nem óvod féltett kincsed? Hidd hát hogy … Olvass tovább

Humanista fohász

Humanista fohász Ó, Te drága ember, Kiben annyi a méreg, Hogy kurvája lettél a mindenségnek, Férges ópium szavad. Te balga asszony, Kiben megzápul a métely, S gyökeredtől így foszt meg a kétely, Ne feledd el magad! Maradj magadtól távol, Hogy megleld magadban bárhol Másban rejtőző magad. Te megalkuszol. Bár vesédbe lát a tükör, Amit naponta … Olvass tovább

EZ IS EGYFAJTA SZERELEM

EZ IS EGYFAJTA SZERELEM Mire rá nem vesz a szerelem, verset írok Neked kedvesem. E műfajjal már rég nem kezdtem, prózát írogatok szüntelen. Bár azt se túl nagy sikerrel művelem, ez mégis jó így nekem. A rossz kritika se tör le engem, nem tetszhet mindenkinek a művem. Elég ha benne örömömet meglelem, ez is lehet … Olvass tovább

A test szélén pár esténk rezeg

A test szélén pár esténk rezeg barna hajad a legszebb sátor alatta lakik a gondolat hol szíved szívem együtt lángol pár csók kergeti a gondokat hidat ver a líra arcodra onnan ugrik mélybe érzelmem mondd gyönyörű lényed majszolva szabad-e a fényből még szednem lelked párája a szeretet átitat bennem minden szobát s a test szélén … Olvass tovább

Ránktalál

Ránktalál Partnerekké értek gondolataim… mára közelebb igazodnak hozzám – míg régebben távolságot tartottak mostanra otthonra leltek a portán. Egyre jobban érzik magukat nálam rendezetten várnak a jósorsukra – nincs civakodás, kuszaság is alig helyre kerültek, a múlton okulva. Ma visszagondolok egy régi lányra kinek szertelen csapongott elméje – aki egyszerre akart nézni, s látni épp … Olvass tovább

Félelmek

„A félelmektől való megszabadulás legegyszerűbb és legbátrabb módja, ha közel megyünk hozzájuk és átéljük őket.” Popper Péter Nincs ember, aki élete során soha nem félt volna a saját képzelete szülte szörnyektől, látomásoktól. Bizony mindannyian ismerjük azt a jóleső megnyugvást, amikor az ijesztő sötétségből beugrunk az ajtón a biztonságot adó fénybe. Gyerekként ezt bizony sokszor megéltem, … Olvass tovább

Szabadulnia nincs esélye a rabnak

Szabadulnia nincs esélye a rabnak Akkor majd azok nagy tűzet raknak Szabadulnia nincs esélye a rabnak. A mennyet nyaldossa a tűz lángja, s a megkötözött kezűek sorban állnak. A királyságra kiválasztottak, mindent az égig ért lángok közé dobnak, amit szolgák lábuk elé tesznek, és a föld minden sarkából előszednek. A tűz mindent könnyű porrá éget: … Olvass tovább

Papa…

Papa… Kőkeresztbe vésve őrzi a jelenkor örök lépteidet, kopottas aranybetűiden törtfényével megcsillan a Nap. Egy kép rajzolódik ki a fényben, s lassan megelevenedik. – Itt vagy velem. Karodra ültetsz, mint tetted gyermekként velem annyiszor, s kacagón, köréd font karokkal, csacsogva csüngök megint nyakadon. – Papa! – Papa! – Hallod? – Naaa?? – Hadd próbáljam fel … Olvass tovább

Tik apó és a kardfogú csótánylepke

Egyszer volt, hol nem volt, még a GPS koordinátákon is túl, élt egy fiatalember, akit Tik apónak hívtak. Valódi neve Dr. Lippitik Lajos volt, de mivel folyton menekülnie kellett, ezt titokban tartotta és álnéven bujdokolt. Hű, gyerekek, hogy bujdosása közben mennyi rémisztő kalandban volt és van része! Ha én azt mind elmesélném nektek, magam is … Olvass tovább

FOHÁSZ

FOHÁSZ Új korszak, új férfi vár rám, kedves, romantikus, gyermeteg. Újból átvirrasztok sok-sok ékszakát, reménykedem és reszketek a félelemtől, hogy tán ő sem szeret, s elszáll, mint pára vagy könnyű gondolat. Ó nagy ég! mindenre kérlek: legyen ez SZERELEM! szenteld meg csókomat! Varázsolj, eressz szemére fátylat! mely mögül szépnek, jónak lát. Megköszönöm, megszolgálom hidd el! … Olvass tovább