Monológ Végül is minden rám talál, a szó, az arc és a halál. Engem is félt a szerelem, megmenti talán – a nevem. Időzárt térben fény-magam, lobogásom életnyi csak. Mintha elvesztve valamit, mintha nem értve azt, amit: hogy ember s esendő vagyok. Szó, arc és halál rám ragyog.
Vágy Testet ölt a vágy, ha két karod szorosan átfon ha forró csókod jégcseppként olvad a számon… Hozzám hajolsz és a szenvedély vadul tört ránk pillantásunkban felizzott majd fellobbant a láng… Egymásba olvadó testünk izzik mint a víz a tűzzel minden gondunk elpárolog a felszálló füsttel… A holdsugár még minket ölel bár múlik már az … Olvass tovább
Afféle hűvös, ízes késő hajnal köszönt a városra. Az aluljáró sápadt-zöldes színe a munkába kóborlók arcszínét idézi. Jeges január van. Mintha az egész világ tetszhalott állapotban lenne. Még egy fél óra, és megindul a forgatag, a roham a még gyorsabb életért. Nem mintha nem érezném úgy, hogy az idő magától is gyorsabban telik, mint régen. … Olvass tovább
Érzelem Ringatózik a napfény a föld tengerén Hullámzik a vágy a szív mezején Süvít a gondolat szellő peremén S ott állunk a világ végén te meg én Karba font kezek, izzó ajkak Bágyadt testek fénylő pillanat Szerelmes szavak virágzó gerjedelem Test testbe fonódik, kéjes veszedelem Pacsirta hallik terjed az ének Bolond muzsikus táncra éled Hegedű … Olvass tovább
Másokban Csak másokban fürdetheted patyolatra lelkedet, magadnak szánt magad, sehová vezet. Másokban ölelheted át magányos-magad és másokban találsz imára kulcsolt kezet. Másokban hajlik búra fáradt homlokod, másokban érik meg belsőd nász dala, másokban vagy önmagad szolgája s ugyanott lehetsz csak önmagad ura. Másokban fordul időtlenségbe időd, feledve rég szétfoszlott perceid, másokban találkoznak végtelened sínéi önmagaddal … Olvass tovább
Nagyokat pislog az esti cigaretta végén a parázs, lassan álomba szunnyad az őt hűen körülölelő papír, s az életét kitöltő kiszáradt, hamvadó dohány. A gondolatok álomvilágok síkjaira terelődnek lassan, a bárányfelhők paplanba ugrándozó embereket számolgatnak, s az ablakok mögött kihunyó lámpafényeket. Az alkonyaton a maga csendességében felzakatol a horizonton a Hold… A szolid vacsora jár-kel … Olvass tovább
Tél Esik a finom hó, fehér a házak teteje, zúzmarásak a fák, szürke az ég mezeje. Hideg van odakint, a leheletem is látszik, bár nem értem a kínt, de gondolatom játszik. A kín, mely most gyötör, már elviselhetetlen, érzem, most kettétör, csak állok tehetetlen. Kinézek az ablakon, és fehér a táj, ilyenkor, mint mindig, gyötör … Olvass tovább
Se lent se fönt megígértem hogy mindent viszek de nem vittem soha semmit megígértem mindig mindent – most már ígérnem sincs mit… abban reménykedtem talán hogy csoda történik és egyszer mindenre lesz pénzem időm de aki csodákban bízik azt nem szeretik se lent se fönt
Nem éltem… Nem éltem soha én csattogó maszlagon! Feküdtem mereven zöld műtőasztalon. Misztikus világba készült a szellemem, nem voltam egyedül, sok lélek volt velem. Magasból szemléltem erőtlen testemet, óráknak éreztem a múló perceket. Lebegtem tétován két világ között, aztán egy véres kéz testembe lökött. Megszűnt a nyugalom, a békés lélek. Fehér fényt eloltja, a gyarló … Olvass tovább
Slöményi néni latba vetette magát, ám mivel ez a lat egy varázslat volt, az idős asszony abban a szempillantásban latra vetett halként tátogott a 17,5 grammos súlymértéken. Egy arra járó tigriscsíkos kandúr – aki egyébként eredetileg Tracsmagi bácsi volt, a nyugdíjas hacker, ám pár perccel korábban őt is megtréfálta egy varázslat – már-már majdnem bekapta, … Olvass tovább
Biztatás Magányomat viselem, Betakarom vele magam, Betakarom fázó testemet Betakarva is reszketek. Magányom sikolya Csendemet felriassza Betölti a fénytelen teret A teret, mely hozzád vezet. Gyertyaláng lobban, Menekülő sötét erek Körbefogják a teret, De a tér már fényben él. Citerám húrja pendül Magányom fátyla oszlik Reszketésem múlik. Testem fényben úszik.
Egyszer volt… Volt egyszer egy király, megölette fiát, könyvek füstje szállt, valami pap prédikált, Kasszandra mindent tudott, de nem hittek neki, a falovat az Istenek ma is nevetik, arab lány naponta mesét írt, örülttől menteni életét, látnokok Delphoiban árulták a kódolt jövőt, borgőztől nem látták, ki bosszulni, rabolni jön, Platón Atlantiszról regélt, itt élünk most, … Olvass tovább
Gábor volt a fölbujtó. Ő találta ki az egészet. Ötletét végül is elfogadta a csapat. Történt pedig, hogy egy szép májusi napon összefutott a két régi barát. Péter a kávéját kavargatta éppen, amikor Gábor belépett a Füsti cukrászda ajtaján. Az asztalnál összeölelkezve üdvözölték egymást. Péter hellyel kínálta a vendéget, figyelmesen végigmérte, Gábor hasonlóképpen cselekedett, mindkettőjük … Olvass tovább
Eldobott barát Miért fáj a lélek, Ha csak nő, ki bánt? Miért sír a szíved? Ha becsapták már! Miért hitted, Hogy barát a barát? Nem dob oda téged, Ha a koncra vár. Hitted, hogy ismered, Tudtad, hogy szereted! Nem hitted, hogy elhagy, Mint ócska szemetet. Mit érdeke kíván, Azt ő meg is teszi, Így a … Olvass tovább
– Nem emlék, nem varázslat – énekelte Péter diadalmasan. Futott az iskolába, lihegett. A hátitáskájában zörgött a tolltartója. Maga költötte a dallamot a szöveghez. Rosszul jegyezte meg a szavakat, de ezt nem tudta. A rádióban hallotta előző este őket. Csak ez a négy szó maradt meg benne. A dallamnak semmiféle következetes vonalvezetése nem volt. Vadul … Olvass tovább
Az atlétatermetű, elegánsan öltözött férfi, sietve lépkedett a házukhoz vezető kidíszített sétányon. Alig várta, hogy megmutathassa feleségének, megfeszített munkájának eredményét. Az év végi elszámolásnál, Edmond markát, szép összeg ütötte. Vidáman, dallamosan szólította feleségét: – Nyuszikám! Megvalósíthatjuk régi álmunkat! – Melyiket drágám? Földkörüli utazásra indulunk, új autót veszünk, új lakásba költözünk? – Közel jársz! Hétvégi házat … Olvass tovább
Hófehér kórházi ágy. Benne egy öreg nénike. Hónapok teltek el mióta szomszédjai kihívták hozzá a mentőt. Akkor már több napja nem látták. Pedig ő az, aki a legkorábban kell, s indul kis kenyerét tejét megvenni a közeli boltba. Mikor benéztek hozzá az ágyán feküdt sápadtan, a hívó szóra sem felet. Megérkezett a mentő, s bevitte … Olvass tovább