Lukács Rebeka (22) A kilences szoba hatos ágyának lakója Csengettek. A hang tőrként hasít a csendbe. Ismét csengettek. A kilences szoba apró lakói azonnal tudják, ez mit jelent. Gyorsan elrejtik kincseiket, ki-ki, amit gyűjtött az udvaron vagy az utcán, és már pattannak is le ágyaikról a sorakozóhoz. A kilences szoba hatos ágyán, a felső szinten … Olvass tovább
MIÉRT HAGYTUK? Miért hagytuk, Uram,- kérlek, mondd meg nekem- Hogy az ember, embernek farkasa legyen. Hogy éhezzen és haljon az, aki gyönge, Megalázva emberségben meggyötörve. Hogyan viseljük el most e gyalázatot: A sárig görnyedt hátat s vak alázatot. Mondd, hogyan nézünk majd bele a tükörbe, Melynek képe igaz és nem holmi görbe. Mondd, vajon mit … Olvass tovább
Oláh Enikő Tünde (16) Minden megváltozik egyszer. Minden elmúlik. Mindenki átformálódik, felnő. Akkor én miért nem? Úgy érzem, sose növök fel igazán, bár az igazat megvallva senki sem. Valamilyen szinten mindenki gyerek marad. De azt a jól eső tudatlanságot, amikor még nem voltunk tisztában azzal, hogy a világ tele van ocsmányabbnál ocsmányabb dolgokkal. Az ártatlanság, … Olvass tovább
Eldobott életek Tudatom nyílik, mint tavirózsa virága, rózsaszín,lila, vagy fehér ez az ő világa! Saját világom is tárulna, de nincs virága, bimbódzó korában hervad, zárul világa. Lettem, vagyok világnak hasztalan rémálma, felém forgószél kavarta porfelhő emelkedett, csitulván résekbe hullva, furcsa éltek mentek, majd lágy fuvallattal hozzám újra vissza tértek. Dobván karjaimban alig pattanó virág rügyeket, … Olvass tovább
Szép ez a rezgő hajnali harmat Szép ez a rezgő, hajnali harmat, fák koronáján csillog a fény, néma a szívem, húrja ma hallgat, rebben a szellő, mint a remény. Jó ez a meghitt csöndje a tájnak, hópuhaságú-égre felér, bú dala elszáll, szárnyai fájnak, percnyi varázs, és eddig elér. Nézem a márvány-fodrot az égen, lágy lehelettel … Olvass tovább
A faluban köztiszteletnek örvendett. Mindenki Janókája volt, és tett is hogy ez a barátsága környezetével fennmaradjon. Télen fát vágott, besegítve ezzel a szomszédnak is, nyáron pedig a följét művelte a havasok között elterülő fennsíkon. Néha elment horgászni, közben jókat beszélgetett barátaival, és hazaérve mindig jókedvvel, fütyörészve, pucolta a bőséges pisztrángfogást, amit utána a felesége elkészített … Olvass tovább
Pokolélmény Szivárványról zuhantomban ’pokol-éjjel’ belülről rothadó emberekkel találkoztam – vérük szurok volt, szájuk gennyt rózsállott, és eltűnt ideikbe plántálódtak a borzadályok. Kezük dzsungeléből majmok terjesztették a vírust, de fogaikat szilánkokra harapta a Hold ’sehol és semmikor’ – a mindent tűrő éghatáron szivárványról zuhantomban kilenc imát kiabálok, – ezer nyelven énekel(l)ek a mocskába visszahulló Halálról.
Elhoztad a tavaszt Elhoztad nékem a tavaszt, hírtelen a semmiből jöttél, a halott lelkem életre kél, a szívem millió virágot fakaszt. A hűs tavaszi szélben, megfogjuk egymás kezét, érezzük a szerelem ízét, s boldogok vagyunk együtt,ketten. Ha ennek egyszer vége lenne, eljönne az őszi hervadás, elmúlna az a gyönyörű varázs, s a szívem többé nem … Olvass tovább
Szeretet szál Istenem, kérlek, szereteted kísérje, kedves gyermekemet! Gyorsan elszaladt a gyermekkor, egyengesd az Ő útját mindenkor, Bár távol sodorta a sorsa, szeretet szál nem szakad soha. Boldog házassága számomra öröm, s ajándék két unoka. Útra kelek mikor tehetem. Kicsit ha közöttük lehetek, szívem megtelik vidámsággal, sok fénylő szeretet – szikrával. Élmény elkísér otthonomba, magányom … Olvass tovább
Új napra ébredtem Újra felkelt a Nap ezen a napon kipattant a szemem elillant az álom ébredez körülöttem a ház is a szomszédos szobában párnacsatát vív a 2 unokám. Lassan a Nap is feljebb kúszik egyre több kocsi hangja hallatszik cikázik ide-oda gondolatom ruhát váltok és indulok már a betonon kopog a papucsom Hunyorogva belenézek … Olvass tovább
Hűs lombok alatt-Cirógat a szél Egyszer-régen, már csak emlékem. Még éppen hogy csak egy kicsit éltem. Balaton vizétől ringatva, egy matrac tetején. Csak én voltam akkor; s az ifjú remény. Gyermeki álmok, nagy varázslatok. A csend erejéből vagyok, a csend erejéből kapok: Édes melegben alvó nyugalmat. Még egy utolsó szó, átölelő hűs habok. Lassan megszűnik … Olvass tovább
Játék Kacagó szemmel játszom a fénnyel, játszik a Nap is az ég kékjével, ugrik a labda, a gyermek futva szalad a széllel, már nem is kérlel, száll fel a labda, száll a magasba, csillan a napban, gyermek elkapja, boldogan fogja, bújva szorítja, ide fut hozzám, jövendő hangján szólít meg engem, zeng a szívemben, az én … Olvass tovább
A hagyomány születése Mikor az istenek a földön jártak, A valóság nem volt még idegen. A Lét kapui tárva-nyitva álltak, S ami kinn volt, az volt idebenn. Nem volt se kín, se iszonyú zavar, Nem állt még fejre a világ teteje, De megrendült vala az Ég és a talaj, Bár ismert sem volt még a … Olvass tovább
Lényed élez friss romantikát küldtem az imént ajkadhoz csatoltam a csók ímélt giga szikra ábrándok téged közelebb hoznak lelkemben aktív járat a holnap látvány járgány nem tudom hány sejtből raktalak ki csak azt szívemben te vagy valaki s rabod vagyok bennem a melegnek van egy fórja lelkemen kotlik a metafora szólás- tojás ruhád végén hol … Olvass tovább
Nyár otthona Zöld-gúnyában vígan henceg Nyári táj serény színű otthonkában hálni jár – ruhájától álmában sem válik meg… éji szellők tánca között ágyig leng. Gondos sötét paplant hoz az Éjszaka enyhét issza kegyelt-kedvenc évszaka – őt szereti mind közül a legjobban… ha érkezik, kormos teste fellobban. Lombok között madárfészket takargat csúnyán nézi azt, ki nekik … Olvass tovább
Úttalan utak Fut a kis patak, vajh hová visz az útja? Követem a parton, míg erőmből futja. Akadályt nem ismer, átvág hegyen, völgyön, káprázatos tájak vannak itt e Földön. Útközben csodálom, hallom csobogását, lombon átszűrődő napfény ragyogását. Aztán megtorpanok, előttem szakadék. Máskor villámcsapás, pedig derűs az ég. Olykor megriadok, vad szél söpör végig, később imám … Olvass tovább
Nélküled… Derengő, madárdalos hajnalt sóhajtott az éj, s vele fellegekig szállt minden óhajom. Reszketőn borzongó bőrömön a Nap simított, s idézte érintésed minden bársonyát. Titkok! – Lényed fejthetetlen, varázsos titkai, s elvesztem most újra, megint e hajnalon. Belecsordulsz harmatos fűszálak cseppjeibe, s forró nappalokon hűsítő enyhet ádsz’. Pacsirta énekében hallom meg bús dallamod, s dúdolom … Olvass tovább
Szeretnélek egyszer… Szeretnélek egyszer keblemre ölelni, forró csókodtól mennyekbe repülni . Szemed tükrén, szíved dobbanásán édes álomba veled szenderülni !
A nagy változás (Billy Idol: “White wedding” c. számból jutott az eszembe.) Tegnap éjjel amikor nálam jártál Ámulva rám bámultál szobámba Köszönés nélkül rád zuhantam Tegnap éjjel mikor szeretkeztünk Egyre csak te jártál a fejembe Csillag gyúlt mindkettőnk szemébe Szívünk egyszerre ütődött Gyermekre nem ügyeltünk Odakint minden zaj megszűnt A Béke angyala született meg Szerelmünk … Olvass tovább
Az idő.1. 2012.01.30. Már nem várja, a hajnalpírt. Szíve, nem dobban hevesen érintésére… Csak az álmot hozó éjt keresi. Miért szalad el minden, mi szép? Szavai tőr szívébe. Hová lett! Talán sose volt? Csak alkotta magának, és a külvilágnak? Rajzolt egy embert, kit szerethetett. Játék volt a fél évszázad? Miért ment bele ebbe a játéka? … Olvass tovább