ERIKÁNAK A nők attól nők, hogy virágok… Ha szőlőhegy felé zihálok – pipacsok; ha kerti útra állok – tulipánok. Az Ég vizéből meríthettelek kúttá: Hány csapodár életre hívás ösztökélve ágast szomjazta volna ajkam, földem vágy-glóbuszát. Arany hajnalok tépik le áldón szemhéjamról a lidérces ósdi álmot, csakúgy, ahogy ezer szerelmespár gyökerezteti a túlélőbb valóságot. Magunk fele … Olvass tovább
Homokszemek Kezdetben voltak a kövek, a nap heve sütötte meg hegyek szikláit, bérceit, ebben nincs semmi furcsa itt. A kő kitágult, megrepedt, millió rés keletkezett, a repedésbe víz csurog, mikor jönnek a záporok. A gyökerek is keresik kapaszkodni hol jobb nekik; a résben víz és tápanyag, a növény abban boldogabb. Aztán a fagy, ha beköszönt, … Olvass tovább
Ez a tavasz nem csinált már jó ideje semmit, magára csukta az ajtót és ábrándozott a szobafalaknak. Egyszer aztán szóltam neki: – Figyelj, fiam, gyere ki a kertbe. Kezébe adtam Zenith fényképezőgépemet, éppen vasárnap, koradélután félmagasan sütött a Nap, s odaálltam a meggyfa alá: – Bízom benned, fiam, mindig is bíztam. – Én is, apám, … Olvass tovább
Hangulat Ma tenyerén hordoz az élet, hangulatom pókhálóját széttépte a jókedv. Szívem már nem kínozom, rózsát bontott színek pompájában hordozom. Fénybe öltözött a reggel, maradt belőle egy szikra, falánk árnya a pillanatnak. Csordultig telt a csoda. A rózsák lángba borítják a holnapokat.
Hermann Ludwig Allmers: Waldeinsamkeit O zaubergrüne Waldeseinsamkeit, Wo alte, dunkle Fichten stehn und träumen, Wo klare Bächlein über Kiesel schäumen In tief geheimer Abgeschiedenheit. Nur Herdenglockenlaut von Zeit zu Zeit, Und leises Säuseln oben in den Bäumen, Dann wieder Schweigen wie in Tempelräumen, O zaubergrüne Waldeseinsamkeit! – Hier sinkt des Erdendaseins enge Schranke, Es fühlt … Olvass tovább
Rest a fülem Rest fülem a rímre nagyot dobban szívem délidőben harang szól mély hangon kolompol macskám dorombol télidő tombol álmot alszom hiányzol
Bennünk is Nyár van Tombol a Nyár szinte éget a lekaszált füvek s virágok illata is perzselően terjengnek a napraforgóim fejet hajtanak de azért bátran belebámulnak a szikrázó forró napsütésbe. A kókadozó fák sóhaja, lüktetése jajként hallatszik a rezgés nélküli térbe hisz nem jön még most sem az éltető felüdülést hozó nyári langyos eső. mely … Olvass tovább
Kánikula Meleg nyári este A hold a napot leste Mikor győzheti le A kánikula legyen enyhe Az ember lélegezte Forró nyár rest-e Hogy végre esne A nyár haja ősz-e Jössz-e, Jöszte
Csak a szél Csak a szél: Mely mintha az égből fakadna, köszönt ránk nap mint nap. Olyan mint mi. Egyszer borongós kedvében van. Másszor vidám és elégedett. Messzire suhan, azután újra jön. Zúdul elő a fák mögül-mezőkről. Táncol,vigad, majd megülve a dombok között… Emlékezik. Kisizsák;1988.Október 18.
A szív bulija átjárja lényem valami furcsán felőled jön a szerelmi hullám édent szállítnak mind a vérkörök amikor csókjaidba öltözök ma éjszaka a szív bulija van égve hagyjuk mellkasodban szavam sejtek közt a tény örömöt számol idilli igen lépked a szádból bennem tevékeny boldogság matat húsom bölcsőjén ringatod magad bűbájaid bizseregve nyomnak vonzása vagy férfi … Olvass tovább
Ég/j Veled! Hatnapos ártalom szárad arcomon várva az én uram, búmat markolom – lépve a kéj elé, úgy fest, mást szeret jól tapad éjszalag, fényem ég veled! Színtelen ízedet szűrte vérerem pír borul arcra, már éget rémesen – víz, ami dől felém, szégyen zápora pernye, mi megmaradt, gőze záloga. (2013.07.28.)
Itthon voltál A te jöttödre vártunk, kisfiam, szülinapot együtt ünnepelni. Munkában voltál, időzavarban, halasszuk el, szabad ennyit kérni? Felfüggesztve tortasütés, minden; az üzenet jött péntek délután. Majd késő éjjel érkezett egy e-mail: holnap otthon leszek, már dél után! Mint nyári zápor, jöttél… s már futottál, várt a munka, várt a sok felkérés. Isten megáldott bőven … Olvass tovább
Miért akarok én? Miért akarok én bárkinek is jót? Miért akarok én bárkinek is szépet? Szorosan ölelni a múlandót, közelbe hozni a messzeséget. Átnéznek rajtam kihűlt szemek. Megbénult ajkak kísértenek, Nem szólnak hozzám csak kísértetek: Tartsd meg magadnak a lelkedet. 2011. 05. 17.
/Panni, Peti és az életre kelt játékok története/ Helló Gyerekek! most nem Misikéről mesélek nektek,bár mellékszereplőként ő is előfordul benne, mert baráti kapcsolatban áll azzal a testvér-párral , akikről történetem szól. A három gyerek, már óvodába is együtt járt, később pedig egy iskolába, sőt egy osztályba kerültek, nagy örömükre. Most csodálkoztok, hogy lehet ez? de … Olvass tovább
A felhők ívein Mint gyermeki tekintet, mely Megfürdik a felhőkben, s Leereszkedik ében szemeidbe, Olyan a lélekvándorlás, Tiszta és töretlen. Egy sárgadinnyegerezd Az újhold, mely ring az égen, Akár egy hinta, fel és alá Imbolyogva. Mert nyáron Reszketnek a napsugarak A fák karjain, fényleplükkel Beborítva a világot, szikrázó Napraforgó hajtva égre Tekintetét, magasan szárnyalva. Az … Olvass tovább
Lelkem porán Fölporzik lelkem útja és szívem verejtékére szárad, az idő néma bilincsbe zár de hinni sohase\’ fárad a gondolat mi bennem dobog, alvó parázsként újra fellobog, mint bozontos illat a réten, hol a szín halni készül éppen, s már talán maga sem érti, a Nap sóhaját miért reméli, mért varázsos a volt pillanat, egy … Olvass tovább
Olyan az élet Mert olyan az élet, hogy oly sok van ki szenved, mutasd meg, mi van tebenned. Mert olyan az élet, hogy oly kevés csak az irgalom, elég volt már a fájdalom. Mert olyan az élet, hogy nem tudod minek szántak, koloncnak, vagy suhogó szárnynak. Mert olyan az élet, hogy nem tudod vajon ki … Olvass tovább
Nyaranta sós volt a verítékpatak íze, ami a padlásnál magasabbról fűtő, nagy fényességű kánikula keltőtől eredő, apró csermelyekbe folyt. Palánkiék, Velencéhez és a Köröshöz is közel laktak. Ilyenkor, a környék seregnyi gyerekével együtt, Julika is elsősorban a locsi-pocsival foglalkozott. Mindenkinél jobban bírta a meleget, mert náluk télen is, az átlagos kályhával fűtők hőgutát kaptak volna. … Olvass tovább
Lear leír Leszek ha vagy, kedvem ha hagy, tomboló tűzben, gyermek a szűzben, de lefagy a vágy, nem hív az ágy, derékba tör, szívemben tőr.
Milyen szép, csodás világot mutattak a nyugati, amerikai filmek. Ki ne vágyott volna abba a világba? Fényben úsztak a városok, míg nálunk reggel héttől, este hétig nem volt áram, de volt gyertyánk, petróleumlámpánk, üres hűtőnk. Volt jó oldala is ennek. A TV adások 2-3 órát tartottak, ami bőven elég volt a hőn szeretett vezér, és … Olvass tovább