Koccintok a Halállal… (…agyrém…) *** …ma csendemben lakozok… – csendem meg se halljátok – …lelkemmel kötöm békémet… …kacagok most a valóságon ti meg hunyjatok szemet de nem a szívem üres csak e lét kétséges… ..csendemben lakom… – csendem ne halljátok – …énem köt békét velem… *** kicsit még maradj velem, csendem – hallod? – ahogy … Olvass tovább
Istenem! Uram! Nagy ajándékot kaptam tőled, szeretném megosztani kedves barátaimmal. Ha ketten álmodjuk ugyanazt, az a valóság kezdete. Az írás fájdalommentes várakozás, hát írok. Elmentél senki sem veheti el tőlem az emlékezést. Könnyeink nagy áradata elmossa a fájdalmat? Egy érdekes könyv olvasása, múlatja a fájdalmas időt, de marad aTeher Amikor a tested már nem él, … Olvass tovább
A Waldviertel. Ha a szavak értelme szerint lefordítom magyarra, akkor erdő negyed. Az a rész, az a terület, ahol az erdő van. Valamikor, néhány ezer évvel ezelőtt, hatalmas terület: egy hatalmas erdő húzódott az Uráltól a Pireneusokig. Manapság a Waldviertel egy ennél sokkal kisebb terület neve: Alsó-Ausztria egyik részét hívják így. Találhatóak benne erdők, szép … Olvass tovább
Lélekben Még létezel bennem minden múló nappal, mint ébredő létben feltámadó hajnal, vágyódó sóhajjal, csendes áhítattal, álmot magasztaló, súlyos akarattal.
Az agglegény szavai Ugatnám már, de nem látom a holdat Mit nem találtam rég s senki nem hozhat Csak ki megtalálja kulcsán, mi firka Legyen ez az irat minden nőnek nyitja Csak legyen még belőlük, mert nem tudom hol S mint kitől felleg takarja, de nem látja a gyolcsot Ott rejlik mögötte, mosolya magányában S … Olvass tovább
Szapora felelőtlenség Miféle rendszer elmélet alapján szaporodik felelőtlen a fajtám, kutyáit milyen rend szerint állítja sorba, ribancainak jelleme miért ilyen egyforma s ha Barby babára vágynak a butácska méhek, ostobaságukban virágról virágra szállva, miért csalások halmán lépked táncos lába, gyűjtöttél port arcod ráncos, mosolyod őszinte nyomor ahogy nézi a vándor, förtelmes undorral lehet éppen bárhol … Olvass tovább
Ugróiskola Lábam közt az élet, mint elakadt ugrókötél, estem nagyokat. Jónéhány ragtapasz, felálltam, nevettem, és nem hagytam magamat. A kötél már lelassult, pányvaként megfogott, láncon a \’véreb. Esténként gyertyaláng, mellette pohárbor,… S boldog a lélek.
Nyárvégi „apás” hiányérzet A lányaim – felnőttek, asszonyok, tanácsokat már rég nem adok nékik, az életüket családjukkal élik, én meg kiszolgált apuka vagyok. Az esti mese volt naponta program, a játszótéren a felügyelet, s bíztattam őket: szerepeljetek! Minden szülőin jegyzeteltem, voltam. Kirándulások, vadgesztenye-túrák, szánkózás télen, nyáron vízközel, edzésre őket én kísértem el, az úszást így … Olvass tovább
Láttál már? Láttál már teknős hátán palotát, csiga hátán nyaralót? Egyszemélyes házát cipeli, mindkettő, hozzájuk nőtt, mint tojáshoz a héja, nehogy a bank elvigye, vagy rácsapjon egy éhes léha héja.
Dobozolok Pakolom életem, dobozba vele, ezernyi kacat, ugyan, minek ide? Kacagnak reám a kopott lomok, gyűjtöttem, már csak porfogónak valók. Szekrényen a polc, csordultig tömött, belőle az űr, messze költözött, s a divatja múlt ruhahalom alatt lesz tán, még egy kincs, mi közöttük ragadt. Fakult keretben mosolyog egy szempár, titkon reám kacsint, itt már nincs … Olvass tovább
Soha ne feledd el! Kanyargó, hullámzó folyam ez a földi élet. Az idő medrében rohan, míg eljön a végzet. Melléd sodor sorstársakat: szülőt és gyermeket, testvéreket, barátokat, s ki éltet oszt veled. Öleld őket szeretettel, hagyd, hogy szeressenek! Léted bennük nyer értelmet, soha ne feledd el! Csodálkozz rá a világra! Tavasz, nyár, ősz és tél, … Olvass tovább
Vers születik Nem vagyok igazi író csak amatőr olykor két balkezes rímelő ökörködő belülről ha morog valami mondandó olyan ez mintha szét akarna szakítani vagy harci szekerek akarnának tombolni. összevisszaság káosz uralkodik belül. Elő a toll vagy egyből a billentyű a kéz már írásra kész egyöntetű elindul gyorsan sorra sort követ szavak mondatok kitöltik a … Olvass tovább
(Vígh Rudolfnak ajánlom) Van nekem egy ifjúkori időkből származó barátom, aki helyes fiatalember volt, az mellett még írással is foglalkozott. Ha valakit meg akart győzni valamiről, akkor enyhén előre hajolt, kezével igyekezett mondanivalóját alátámasztani. Ha tiltakozott, akkor erélyesen, kitartóan iparkodott meggyőzni beszélgető társát igazáról, és azt hiszem idegességében nevette el magát. Egy hibája azonban volt, … Olvass tovább
Amit most erre a papírra írok, hatvan év története. Bár számtalanszor beszélünk, írunk és nyilatkozunk róla, én úgy gondoltam, megér annyit, hogy én is leírjam benyomásaimat az utókornak erről a hatvan évről. Megöregedtem, már szembenéztem a halállal, sőt néha kissé várom is. Furcsa így várnom. De már kezdem is, hogy mindent megértsen az olvasó. A … Olvass tovább
Ki az az ember? Kinek szíve alatt alszik meg a bánat, a nyár árnyát is éjszaka látja. Kinek jól esik egy szép szó, ki várja azt a sok jót, akit megkérdez az élet, -Mit élsz hisz te is megkérded: csak a szívedből élve, mond mi az a mély érzés ami tovább visz téged? Ki a … Olvass tovább
A tűznek szeme Lobogva, mint a tűznek világító élénk szeme. Égnek a kandallóban izzó fahasábok. Ki tudja mire-de még várok. Várok talán egy felvillanásra, egy apró kis gyötrődésre. Egy imára…értem. És sok érző szívre,hogy szeressenek. Követ, lobogva lépteimben,a tűznek szeme. Tudja mik a gondjaim, s látja vágyaim. Téli alkonyatban pirul barátságos arca. Át nem élt … Olvass tovább
Gyönyörödben a lét nevet összekoccan bennem pár csend mint kocsmákban a poharak mi nincs az is sokszor átleng könny fölött vagy a csont alatt lelkünk egy csodában matat gyönyörödben a lét nevet ha rád nézek oszlik a jaj ágyúzza szét szép két szemed mondat-korzón együtt megyünk verset hergel a lábujjad ellenőrzött minden percünk a múlás … Olvass tovább
Velem vagy Elsimulva bársonyfüvön nézek sápadt holdvilágot – szememben e láva fénye arany múltnak pergő éke. Kezemben a zöldet tartom ajkammal a száz csók ízét – rámtaláltak puha-csendben s dereng néma derűcseppem. Túl vagyok a fájdalmakon csalódás hűl, sírás röpül – átléptem a gyors szorítást mely időnként erembe vájt. Halk ér a vágy, sajgó emlék … Olvass tovább
Újjászületés Magasba szárnyal, Majd alázuhan, Tolla aranyló, Fénytől ragyogó, Fájdalom égeti, Hamvából újjászületik. Kibotorkált a temető csendjébe, és padon megpihenve bámulta sírokat. Lába alatt vastag avartakaró, a bágyadt napsütésben egyre hullottak alá zizegve a falevelek. Csend volt, békés nyugalom. A levegőben kesernyés krizantém illat terjengett, és az ősz, semmihez nem hasonlítható szaga, a rothadó avaré. … Olvass tovább
Úgy adódott, hogy egyik nyári hétvégémet, egy wellness hotelban tölthettem. Éltes korom ellenére el sem tudtam képzelni azt, hogy egy szálló mitől wellness. Igazából még a nem wellnessekkel se voltam tisztában. A mai napig nem értem, hogy mi is kerül olyan sokba egy szobán, illetve egy ágyon. Többször fordult már elő, hogy rákénysze-rültem egyik, vagy … Olvass tovább