Régi padlás Régi padlás, öreg láda, rozsdás lakat vigyáz rája, ebben őrzöm minden kincsem, árva vagyok, senkim sincsen. Csak az emlék maradt vélem, mesél, zenél, dalol nékem, s gyermek leszek, gyermek újra, elmerülve méla múltba. Van itt minden: régi óra, porcelánból törött gólya, tükör, nyaklánc, könyvek, gyöngyök, agyagból gyúrt kis göröngyök. Lapul itt egy régi … Olvass tovább
Sziromtánc Lágy szellőben szirmok szállnak fáról hullva táncot járnak. Szél felkapja, majd ledobja, megforgatja, táncoltatja. Gyerekek kacagnak, szirmokkal táncolnak, rózsaszín szirmokkal sziromtáncot ropnak. Lágy szellőben szirmok szállnak kerengve- forogva táncot járnak. Alá hullnak, elfáradnak, integetve messze szállnak.
Világítótorony Világítótornyot falaz Csuhaj bácsi s rántott hal az, Amit beépít ő tégla Helyett s így szól: „Ölég srég, la! Ja, mert a hal nem parallel, Ezért csúszik hát a fal el!” Tanulság: Edd a halat, finom falat, S ne építs belőle falat! „Ki nem állhatom a halat!” /Dulifuli, hupikék törpike/ „Hű, ez baromi tanulságos … Olvass tovább
Nyakatekert Bivalyomnak nyaka tekert, Ferdén néz hátra e barom, Ám én mégsem vágom le, mert Jó vagyok és nem akarom. Tolatva tanítom járni, Hátuljával száguld elő, S veszélyesen farol már, ni! Ha elé állsz, rottyal lelő! Itt most más a koordináta, Nem mögé mész, hanem elé, Hisz\’ eleje lett a háta, S onnan takar barnán … Olvass tovább
1996 június 29, és július 09. között A hétvégi étkezések, valami elképzelhetetlen procedúra, egy átlagos, hétköznapi életet élő családnak. A szépen megterített, barokk stílusú asztalon minden megtalálható, ami szem-szájnak ingere. Ínycsiklandó, szemet gyönyörködtető az éhes szemnek, csak annak pokoli, rém hosszadalmas munka, aki mindezt elkészítette, feltálalta. Sorolom: legalább tízféle péktermék -kenyér, zsömle, kalács, szép kis … Olvass tovább
Félelem Szívembe váj sok bunkó paraszt… oly félelmetes az egész hívnak, kinevetnek, s én gyűlölöm azt, amiért ők mások nincs joguk bántani. Csak rájuk gondolok, s meg fogom áldani azt a percet mikor félrenéztem, erős voltam, egy percig se féltem. Kékestető,05.17.
NYÁRI KIKAPCSOLÓDÁS /Építő brigád és családi „harmónia”/ Tenni vágyás, elkezdődött, Kivitel, eszembe ötlött, Itt dolgoztak a közelbe’ Elgondoltam: tett követte. Szóban meg is állapodtunk, Kedvező időre vártunk, Türelmemre, telefon jött, De, alkalmas idő, nem jött. Rendes az Úr, telefonál, Újabb időpontot kínál, Így megy ez, ki tudja hányszor, Sürgető dolog, közbeszól. Hurrá Brigád! Kezd a … Olvass tovább
Vakrepülés Ez a szédület! Mindig szerettem! De most mégis a düh, a lélekkeserű: rímeknek nem hajt fejet a betű. Zuhanok. Ég veled, ég! Sehol fék! Bárhová csapódok, a föld kemény! Nincs remény!
Az Ősz Rövidülnek már a nappalok, a nap is alacsonyabban jár, színes levelek táncolnak a fán. Október beköszön,űzi a nyarat, tücsök búvik meg a küszöb alatt, nyári emlékként ő itt maradt. A hegyeken még napozik a szőlő, éjente húzza magát, lehűlt a levegő, kádárok már az ágyát készítik elő. Őszi naplemente halovány fényében, költöző madarak … Olvass tovább
Előszó: mindenkivel történnek érdekes dolgok az életében. Vannak olyanok,melyeket sohasem tud az ember elfelejteni,főleg akkor nem,ha azok ismétlődnek! Én most egy ilyen igaz történetet osztok meg veletek. Részemre a sors egy örökös bérházi életet osztott. Vannak annak szépségei és keserű oldalai is! Lévén bérházi gyermek,nekem soha sem lehetett kis cicám,vagy kutyám. Egyszer az iskolából hazafelé … Olvass tovább
Bennem csillogsz Visszacsillogsz rajtam mint könnye a kertnek, ágamon rügyeid fakadnak színeid a Napnak felelnek, bimbót bontanak bennem ajkadról röppenő csodák, zöldbe borulnak szívemben álmukból ébredve a fák, lelkemben árvalányhaj kibontja asszonyhaját, kitárom sarkából kifordult önmagam nyikorgó ajtaját, szememben a hajnalok tükre nehéz sóhajoktól párás, illatot álmodok szirmaidra s bőrömbe bújik a virágzás, nektárod édes, … Olvass tovább
Sárga Taxi Megjelentek az első sárga taxik. Másik szín már nem is látszik. Most már Boldogok vagyunk, mert végre sárgában utazhatunk. Ha más színű jön, azt el sem fogadjuk, mert a sárga szívünkhöz nő, s mással nem is járkálunk. Mi a sárgát szeretjük, csak e szín kell nekünk. Buda-Tétény. 2013-08-27.
– Tíz perc, míg földet érek éééén! Az ugró, kezeit tarkója alatt összekulcsolva zengte a süvítő levegőbe, terpeszkedve hevert benne. Kiegyensúlyozott és elégedett volt, mert bár ejtőernyője nem nyílott, de Leonárdo barátja hat perccel korábban ugrott és láthatóan ő is ernyőtlenül közelíti a becsapódási pontot. Úgy látszik, összefogtak az ernyők is. Aznapra úgy időzítettek. Tehát … Olvass tovább
Álom Magamhoz ölelnélek, De félek, ellök kezed, Álmaimban átölellek, Ilyenkor repes szívem. Gondolataim hozzád küldöm, Ők átölelnek kedvesen, Érzed kedvesem? Csillagok közt jártam Fekete ösvényen tapostam, Szívem égett, világított, Lelkem feléd szaladott. Csillagok fémes fénye Hűsítette szívem, A láng bennem égett, Egyre emésztett. Amikor a Nap felkelőben Kikönyökölt a hegygerincre Szemem vakította, Visszatértem otthonomba. Ébredésem … Olvass tovább
Én csak várok, várok napok óta. Nem kapom a helyem, sem az ágyban, sem a konyhában, még a televízió sem köti le a figyelmemet, csak idegesít! Aludni nem tudok, minden zajra felugrom. Hiába hívnak enni, a vízen kívül semmi nem megy le a torkomon. Izgatom magam, ilyen sokáig még nem maradt el. Remélem, nem történt … Olvass tovább
Alkony A fény a magáét elkerítette, a többi meg tehetetlenül leste. Kolompol a csorda, jámboran kérődzve megy be az otthoni helyre. Hang és szín olvad egybe, mikor napodat elengeded csendben. Hegyek fekete serege rejti el mentve, hogy majd madárdal ébreszthesse. Csak a kuvik kiált, rosszat sejthet, csillagok jönnek, settenkedve. Lámpást gyújtasz, szertartás rendje, vacsora illata … Olvass tovább
ZÁTONY Életem hajója úszik a tengeren viharos szél fújja hajtja sebesen felettem felhők gyűlnek vészesen félek már kin a tengeren volt is miért félni hullámok vagdostak villámok csapkodtak kék egemen mindent szét szaggattak reszketve vártam jön e majd nyugalom életem hajóját révbe is hozhatom ki simul a tenger boldog lesz az ember de hiába minden … Olvass tovább
Őszapó Bontogatja fáradt lelkét a Napnyugat bús pásztora, Ami az ősz születése, az a nyár haló tora. Hajlott botján lassan lépked Őszapó, a vén tábornok, Sarka nyomán árva hanton méltósága rég megkopott. Letérdelve, fejét lehajtja, ha a végső nap majd eljő, s tépett köpenyére tapos a megfakult, rongyos idő.
ŐSZAPÓ Őszapó bandukol már a csendes erdőn, Szakálla rozsdaszín: fenn lobog a felhőn. Aranyló levelet rázogat a fáról, Dolgos két kezével búcsút vesz a Nyártól. Érleli gyümölcsét, s elveti a búzát, Ő szüreteli a szőlőt, körtét, almát. Mit a Nyár reá hagyott, azt mind bevégzi, Szinte belefárad az is, ki csak nézi. Csendes szorgalommal járja … Olvass tovább
Őszapó Kertem fáit elhagyták a levelek. Hideg reggelekkel a tél megérkezett. Dideregve fázva, koldul sok madárka. Nálam a madárlak soha nem árva. Évekkel ezelőtt építettem egy apró házat, azóta hozzám kismadarak járnak. Cinke, rozsdafarkú , csíz és poszáta, zöldike, csúszka mindet a madárlak várja. A cinkék mellett a szemtelen verebek ugyanúgy kosztolnak, hisz ők is … Olvass tovább