Panel romantika Panel házak sorfala itt már nincs romantika. Szétmálló vakolat, meztelenek a falak. Két rivális gonosz banda harcol, és rettegésben tartja, a lakókat, s a környéket, sokan már menekülnének. Piszkos, sivár lépcsőház a rendre senki nem vigyáz. Ha leszáll az éjszaka, felhangzik a ház dala. Ajtók mögött még remél, énekel mind, aki fél. Rettegés … Olvass tovább
1. Szeretettel köszöntelek a Sétapálca riportsorozatban. Kérlek, mutatkozz be pár szóval. Szeretettel köszöntöm én is a rovat olvasóit, Czibere Péternek hívnak, 36 éves vagyok, és a fővárosban lakom. Nem dohányzom, nem iszom alkoholt, nem kávézok, nem fogyasztok drogokat, vegetáriánus vagyok. Bár abszurd, de mindezt a mai társadalomban még sokan elítélik, mert úgy érzik, az ilyen … Olvass tovább
Távollét Épp csak olyan ez, mint a lombhullás, röpke távollét, egy kis elmúlás, hisz a tavasz nemsoká eljövend, és lelkünkben is helyreáll a rend. Épp csak olyan ez, mint a pillanat zene közben, mikor csend matat, csendben méri az időt a távol, a könny csak folyik így lombhulláskor. Épp csak olyan ez, mint az éjben, … Olvass tovább
Igazán különleges és példaértékű, amikor valakinek, akinek a fél életén keresztül semmilyen kapcsolata nem volt kézműves foglalatossággal, egy sorsforduló után megélhetési forrásává válik a kézimunka. És nem is akármilyen fordulat volt ez, hiszen a víz-, gázszerelés, hegesztés, sofőrködés még csak köszönőviszonyban sincsen a gyöngyfűzéssel. Ha pedig még azt is számba vesszük, hogy ezt a gyöngyfűzési … Olvass tovább
Jövőkép Gondolatban én messzire nézek… Nem látok már szép, zöldellő fákat, csak kietlen, pusztán kopár tájat, szomorú út az, amelyre lépek. Nem csobognak üde, friss patakok, csak szél süvít itt, száraz talajon, szívemből várom, vidék kiáltson, “álljatok meg, hisz’ én belehalok!” Hiába minden, ő nem válaszol, semmit nem enged, tovább vándorol, pusztulást hordoz romboló szárnya. … Olvass tovább
…Olykor fura érzés a tudatlanság..no nem a megismert dolgok gyors elfeledése, vagy a tanult tételek mellőzése..hanem inkább a még fel nem térképezett élet-darabkák folyamatos összeillesztése során meglévő, életkorunkból, tapasztalatlanságunkból eredő jótékony homály!..Ilyenkor fordulhat elő könnyen, hogy a Sors olyan dolgokat sodor az útunkba, amelyek hasznosságát nehezen tudjuk még felmérni, s olyan barátokkal ismertet meg minket, … Olvass tovább
ÔSZELÔ Szótlanok szelei már a nyárnak, ôszi dalt zúgnak most vad viharok. Esô permete mossa már a fákat. S a légben hullt levélraj kavarog. Még zöldül kertemnek pár virága, és bimbót nevel a krizantém bokor. De hajnali pára ül már a tájra, és ködökbe sápad a Nap valahol. Madarak torkán csendesül az ének, fák rejtekébe … Olvass tovább
Holnapra zúzmara Hulló levéllel tarka szín porlad, az erdőt már teljesen beszórta. Ágyat vetett a moha a kövekre, benne selymesen pihen már a zöld. – Bő harmat nem szikkad, levelet nem ringat a hideg ősz.. Ködfátyolban libben a felleg. Fenyőfák őrt állanak csendben. Didergő levegőben zsugorodik a nappal, Nyúlik az éjszaka. Múlnak a tegnapok, holnapra … Olvass tovább
A kutyám és a macskáim Ők sohasem feleselnek, Jót esznek és lefetyelnek, Örülnek sok jó falatnak, Ha jóllaktak elballagnak. Macskák kertbe, mezőre, Kutyám, a háznak őre Háza mellé, egy bokor Árnyékába ledőlve. Ők megvárják türelmesen, Míg tálkáik még üresen Ásítoznak reggelente, De ha étekkel van telve, Dörgölőznek kezemhez Figyelmemért cserébe, S bízva bízhatnak abban, Sohasem … Olvass tovább
Ősz Az autók elütik a szélben hömpölygő faleveleket, Ágról szakadt áldozatok vagyunk mi mindketten; Apró, cserépszerű darabokra esik a világ, Csak nyomjad meg a pedált – sárgul már, törik már.
Vlagyimir Viszockij: Моя цыганская ♫ ♩ ♩ ♯ ◡ В сон мне – желтые огни, и хриплю во сне я: «Повремени, повремени – утро мудренее!» Но и утром всё не так, нет того веселья: или куришь натощак, или пьешь с похмелья. Эх, раз, еще раз, еще много-много раз… Эх, раз, еще раз, еще много-много раз… … Olvass tovább
Az ősz hegedűje Ősz hegedűje siratja a nyár melegét. Hideg eső verdes, hűvösek most az esték. Ezüstszínű ködruhába öltözött a táj. S haragos szélben hajlongnak a kopasz fák. Aranyszínű lett a dércsípte levél pompa. Hullám avar zörög a talpam alatt sorra. Sápadt napsugár álmodik a régi nyárról. Üres erdő fáin szomorú varjú károg. Bús, szürke … Olvass tovább
Helga Hiába akarja magyar szókincsét bővíteni, nem tudja magát rávenni Helga, hogy magyarul beszéljen, kivéve, ha az ügyvéd úrral vagy Kornéllal beszélget. Kimondottan élvezi, amikor angolul kérdez valakit és az tört angolsággal válaszol, majd magyarul próbálja elmagyarázni a választ. Rezzenéstelen arccal hallgatja a magyarokat. Igénybe a veszi a tömegközlekedést, így könnyedén figyelheti a várost és … Olvass tovább
Nyomomban jár Szűz hóban nyomot hagy léptem, járatlan saját út talpam alatt fut, nyomomban lohol valaki, tarkómon leheletét érzem, ne kövess, szólítom, léted kereke nem erre fordul, csak néz és nem érti, árnyékom melegében úgy érzi, valaki.
Most ha hangzik Most ha hangzik a szó, mélyen szívbe ható, add meg, Uram, halljam, hitem mában valljam! Kegyelem hangja az, mentő, vigaszt adó, Te akaratodban legyen bizodalmam. Harag napja ha jő, tűzben gerjed heve, emésztetik abban ország, s az egész föld. Isten igazságos, az Ő célja nemes, hamuból a gyémánt ragyog tisztán fénylőn. Útján … Olvass tovább
Emlékezés a szomorú napra Ma harmincnégy éve hogy elmentél azóta egyedül bandukoltam emlékeimmel nap napot követett megállás nélkül arcomat csapdosta hideg kegyetlen szél vagy égette rettentő forró napsugár én bennük is csak téged kerestelek. Fény csillogás nagyrészt veled oda lett jöttek a fájó hideg egyedüliség napjai éjjel mikor álmodom a sötétségben te fényként jelensz meg … Olvass tovább
Zord, hideg téli nap volt, mire elkészültem minden adattal, amire szükség volt az iskola iktatásához. Erős északi szél fújt, vitte, sodorta a port, piszkot, a hideg vágott, mint a borotva. Nekem Bácstopolyára kellett menni, hitelesíteni az aláírásomat, onnan meg gyors tempóban Szabadkára, a bíróságra, véglegesíteni a középiskola létezését és működésének engedélyezését. Elmentem a lánykérőkhöz, elmondtam, … Olvass tovább
Krisztus küldetése Én veszek és szegek le Gyenge ága tetejéről Szemlélem a beplántáltat Isten hegye tetejéről Ágat nevel Gyümölcsöt ével Nagy cédrussá növekedik Sok szárnyas madár, erejével Ágainak árnyékába törekedik A fák mind tudni fogják Én, az Úr cselekedtem A magas fát alacsonnyá Az alacsonyt magassá tettem Megszárasztottam a zöldellő fát Zölddé tettem az aszú … Olvass tovább
Későn ért a színházba, már csengettek. Éppen csak sikerült leadnia a kabátját, és még az utolsó pillanatban az elsötétítés előtt megtalálnia a helyét. Furcsán érezte magát. Mikor kivándorolt, azt hitte, soha életében nem jön vissza ide, most meg még színházba is eljött! Igaz, nem elsősorban a darab vagy az előadás miatt, találkozni akart valakivel, akit … Olvass tovább
Agyamban nyüzsög a porta agyamban nyüzsög a porta két vers közt hajlong a múzsa s bűbájával hajnalonta kedvem redőnyét felhúzza fel-felcsendül belső dalom dolgozik az inger-gitár melegszik a szívem nagyon borda-rönkből hőség szitál ragyog minden – bent a szájba’ szavaim bárhogyan rakom az idill juhászkutyája napra tereli mondatom nyújtózik a szép a vérig lelkem néhány … Olvass tovább