A GYŰLÖLET TEMETÉSE Mondd, miért gyújtod ránk a világot, Te gonosz, hazug, pártos gyűlölet? Mondd, miért nézed, közönyös arccal, Amint testvér vadul testvért ölet? Mondd, honnan e hatalmas utálat, Mi elpusztít minden jót és szépet? Mondd, milyenné válik így a jövőnk, Ha ily szennyessé vált már az élet? Mondd, ki állítja meg e rothadást, Mely … Olvass tovább
Ingtelen büszkeség Ugyan mi bírhat még? hogyha nem írhatnék – füttyögne tán mögém szó, az utca kövén. De mit érnék azzal? egy más emberaggyal – nem enyém szavakkal kidobott garassal… Fel sem venném talán pihenjen ott, sarán – lobogjon érte lány kanóctalan gyertyán. Szedegessék gyűjtők vagy jószemű hüllők – kezdők és sorsküzdők nekik mosolyt küldök. … Olvass tovább
Tan-szonettek Szonett 1 Úgy érzem, a leckét már megtanultam, kipróbálom, hadd lássam, jól tudom-e, a kísérletre sok időt áldoztam, de bevilágít egész életembe. Kezdjük hát, legyen meg tizenegy szótag a versnek mind a tizennégy sorában, keresztrímet használunk, nem futólag, és két háromsoros szakasz hátra van. Mindjárt itt az első sor a háromból, kitartók vagyunk: itt … Olvass tovább
Egér és a berkenye Pincében a kis egérke, Rátalált a berkenyére. Körbe-körbe szagolgatja, Izeg-mozog piciny bajsza. Megenném, ha ízes lenne, Beleharap, s elmegy kedve. Nem egérnek való étek, Ezt jól meg is jegyezzétek.
Színben edzett báb Kékre festett jelenemben Zöldes árnnyal tép a lét Vöröses dús éjszakában Hófehér pizsamás kép Szürke felleg lengi múltam Feketén kormol az ész Sárga úton lassan lépve Ezüstösen lassan lépsz Beragyog a holdnak fénye Érzem most rohannom kéne Pörög az ész, pörög a láb Jelenem, testem csak egy báb Rángathatod, tépheted Szépecskén is … Olvass tovább
Tegnap voltam itt… Elmentem megnézni a Lépcső utcát, sok-sok év után. De ez az „itt” már nem az az „itt”. Nincs már meg Pósa bácsi kis házának barna ablaka, ahonnan annyiszor kikiabált, ha – ahogy ő nevezte – valami galádságon kapta a kölyköket. Egy szuvenírbolt bejárata van a helyén. Nem surran elő alkonyatkor Micó macska … Olvass tovább
Kacagva messze szállt a nyár Kacagva messze szállt a nyár, helyére hűvös költözött, mélyült a bánat árka már, fakóvá, bússá vált a táj, az évszak gyászba öltözött. Siratva sorsát állt az ősz, vágyait vad szél fújta szét, fentről egy tündér látta őt, hatalmas, színes szárnya nőtt, s csodákat tenni útra kélt. Szánta az árvát már … Olvass tovább
Rába Andor Tegnapelőtt Rába Andor Kidisszidált Andorrába. * * * * * * * „Na, erről van szó! Végre egy vers, ami valós problémákat feszeget, nem cukrozza a szaftot, keményen odacsűr a bulvárszemetes rögvalóságnak, és mire felidegesíteném magam rajta, már vége is van. Anyám szerint két homályos rész van benne. Egyik, hogy hol a rím, … Olvass tovább
Eufrozina és Kende „Szabadság, mit szül, az rend-e?” – – kérdi lemondóan Kende Eufrozinától s legyint csuklóján meghúzva egy ínt. Fájdalmasan kiált: Au! Eufrozina szól: Vau!, mivel ő egy orosz agár s körbelengi ebrühszag ár. „Hej, büdösebb vagy, mint a kén! Ráérek, hát megmoslak én. Rendbe teszlek. Rossz még rágon- -dolni is így szabadságon.” „Az … Olvass tovább
A JÉGVIRÁG… A jégvirág sohasem hervad el, csak lassan, mint egy sóhaj megadja magát. Sápad, gyöngyözik, és finoman Elapad könnyezve, míg újra átvirrasztasz egy kínzó éjszakát. Közben rádöbbensz, hogy nincs értelme búnak, mindig jön új tavasz, még szebb kikelet. Megvívtam már kínzó lelki háborúmat, nem bánt az, ha pár ember kinevet. Én csak mosolygok, mintha … Olvass tovább
Ahogy a focisták Jobbra dőlök, újabb betűk jelzik a cselt: villámgyors szóval balra húzok el, füvet fog az ellenfél, a gondolat-labda előtt szabad az út, képzeletháló zörren: góóóól! Legyünk egész pályát belátók, villámgyors szélsők, briliáns cselezők, kőkemény védők, gólerős leshatáron állók, alkalmi trükkös bíróátverők . Előrelátjuk az összjátékot: készülünk ívelésre, beadásra, helyezkedünk: ha jön a … Olvass tovább
A dévai szellem Az ódon vár falait körbe járva, halk sóhajok a régi falakban, ott pókhálóban száradt pókok, hálóját belepte évszázados por. Falai újra, csak neked mesélnek, szellemek melletted menetelnek, leplük szürke, mely rég fehér volt, falak mellett szétesett bútorok. Régi vár fala most újra neked szól, szél surran át a sok üres ablakon, ajtó … Olvass tovább
Csókok illata Emlékeimben csókok szénaillata pihen, csorgó verejték hátamon, múltat játszik velem.
Őszi színdarab Pajkos legény az ősz! Hol levél-kezével integet, hol álmot hoz, jó meleget, vagy épp rettentő szelet kavarva színeket bújtat barnuló avarba. Tán az Alkotó hatalmas pitypangot teremtett, szélvész szárnyán rálegyintett, majd fújt még rá egyet-egyet, hogy az év is belerezgett, és az álom a tájon lassan szétterült. A színpad készen állt. A Rendező … Olvass tovább
Ez a történet igazán úgy történt, ahogy elmesélem. Élt egyszer a rengeteg nagy erdő sűrűjében, egy félelmetes farkas, három kismalac, kilenc krampusz, hét törpe, egy nyúl, két mókus, a mindenféle rettegett fenevad, és egy medve. Az egyik napon nagy riadalom támadt. Leesett az első hó, és belepte a jól ismert utakat, óriási sapkákat ragasztott a … Olvass tovább
Kín Madaraké a szem A falak és a REM Igazi gúzs-szövet Feszül a testem ívén.
Zárt szem Rigó zuhan. Rámzúdulnak a lepkék. Ízelt bilincs: A héjakat szorítja.
Ég veled! A saját utadon járj! A változásra ne várj! Tégy érte! Indulj útnak! Menj elébe az újnak! Ne várj! Ne várj hiába! Ne vesszen időd kárba! Ne tűnjön el életed! Ne mondják, hogy ég veled!
Rím, zene és kép Néha fáj nyers léted is, nem kell félned, Még vár rád fény és csoda, ha érted… Testet, és értelmet a szépnek érzed Csak magad adhatsz. Álma egyszer volt csak a fénynek, hát azt Megfogalmazta, az a lény meg választ: Dávid és Ádám az öröklétnek támaszt Emberi portrét… Napraforgók bontják az arcuk … Olvass tovább
Városunk a víz alatt E cím kíváncsiságra hajt. Sok ember kérdi, hogy miért? Válasz oly egyszerű, csak azért, mert ha úgy gondolod, s az időjárás úgy hozza, a tenger szintje megnőhet, folyó kiönthet, és ellepi a környéket. Nincs semmi erő, gát, hogy megállíthatja a nagy víztömeget. A víz az úr, és terjed, és terjed. Minden … Olvass tovább