Temetőben
Temetőben Hűvös az a szellő, mely temetőben kószál, minden egyes fejfát egyenként megcsodál. Kerülgeti búsan, cirógatja lágyan, nyugtalan szél-szívbe bánat surran lassan. Elhatol lelkemig, hallom síró szavát, érzem a távozó hideg szél fájdalmát. Csendben tovább megyek sírok hosszú során, s emlékek feszülnek keresztekre némán…