Temetőben

Temetőben Hűvös az a szellő,  mely temetőben kószál,  minden egyes fejfát  egyenként megcsodál.  Kerülgeti búsan,  cirógatja lágyan,  nyugtalan szél-szívbe  bánat surran lassan.  Elhatol lelkemig,  hallom síró szavát,  érzem a távozó  hideg szél fájdalmát.  Csendben tovább megyek  sírok hosszú során,  s emlékek feszülnek  keresztekre némán… 

Legyen

Legyen Köd borítja hegyek ormát, füst facsarja kedves orrát Cigaretta füstje lebeg, betölti szaga a szobát Hajnalban a kávé ébreszt, a reggel őre Láng lobban a kályha mélyén s meleg a lég tőle Ébred az idő mint nappal a fény-erdő A városban hol a tömeg mozdul mint erő S rohan az útján feledve az elmúlt … Olvass tovább

Pokoli szerelem

Pokoli szerelem A rét közepén, véled A rét közepén, Ezernyi virág között. Egyedül, veled. Szeretlek téged, bármit megtennék érted. Meghalok véled! Csak veled, csak most a rét közepén éjjel. A hold alatt vérben

POKOLI SZERELEM

POKOLI SZERELEM Figyelte, leste, éjjel-nappal: boltokban, iskolában, utcán. Megbabonázta az új lány. Követte mindig, mint az árnyék. Házuk előtt ácsorgott… A hold fénye rácsorgott. Reménykedett, hogy észre veszi, s ránevet kedvesen egy napon, ám türelme fogyott nagyon. Átélte sokszor, hogy öleli, csókjával becézgeti bárhol, egyre vadabb lett a vágytól. A lány, üres üvegként kezelte, gúnyosan … Olvass tovább

Elmúlt lázas évek…

Elmúlt lázas évek… …Elmúltak már a lázas évek, vidámságunk, vonzalmaink mára semmivé lett. Izgalmak helyett most már csak a csend karol át lágyan, nem látunk többé tavaszt virágzó ibolyában. Szomorú magány honol, rosszkedvünk ege sosem derül ki teljesen, poros úton lassan lépdelünk, hatalmas sóhajjal nyög fel az elterülő végtelen. Elvarázsolt éjjek, mágikus nappalok enyésztek el … Olvass tovább

Életem…

…Az életem lineárisan halad előre, de valahogy..időről-időre..magam sem tudom miért..de visszatér belém..Egy szófoszlány egy elcsípett utcai beszélgetésből, egy név a boltban, munkába menet, egy íz, egy illat a kis sarki étterem közelében, egy időpont egy teljesen szimpla nap végének közeledtével, egy kósza gondolat, amit még egy emlék-szilánk tart valahogy egyben..Más vagyok, megváltoztam, ahogy az élet … Olvass tovább

zebra

zebra Csukott szemmel állok a zebra előtt. Fényes emberek kergetőznek  A város bús alapjain elszámol Az Élet egy, kettő, három, végtelen Jelekkel köszönt a  STOP Életem, fékezz! – mínuszba hajt Szürke galambom volt ő a zebrán A piros-zöld között a szivárvány Fekete-fehér emlék maradt A sűrű menetelés zuhan  Tovább a téren. Odaképzelem őt.   Csukott … Olvass tovább

Emlékezzünk Szeretteinkre

Emlékezzünk Szeretteinkre Most a Halottainkra emlékezünk Szeretteink örökké élnek velünk! Temetőbe búsan lépkedünk szótlan Könnyező szemünkkel küszködve szórtan. Csend, némaság honol a sírok ködén. Mécses fény a krizantém dísz köntösén. Koszorút hoztunk, nyugalmat keresünk. Drága szeretteinkre emlékezünk! Ezernyi sápadt gyertyaláng füstje száll Imádkozunk értük, sóhaj égbe száll! Minden szál gyertya, mécses értük égjen! Nyugodjanak békében, … Olvass tovább

Vénasszonyok nyara

Vénasszonyok nyara Késő őszi napsütés, kellemes, kék az ég, berlíner kendőjében   kedves öreg néne kinn a gangon üldögél, szeme hunyva, ráncos bőre, nem figyel már időre, jó szóra rezdül lelke, szíve minden kincse, más egyebe nincsen, húzza már vállát, mázsás tapasztalás, melyet neked ad, ha kéred és érted guruló gyöngy szavát, ágbogas gondolatát, születésről, halálról, … Olvass tovább

Névnap

A virágárusok az Erzsébet táblát Katalinra cserélik, emlékeztetve a járókelőket, hogy ne felejtsenek el virágot venni az ünnepeltnek. A száraz, hideg időben kipirosodik a járókelők orra. Katus is sietősre veszi a lépteit. A villamosmegállótól pontosan huszonöt lépés a fedett piac, ahol mindent megvásárolhat, amire csak szüksége van. Soha nem volt ekkora tömeg a piacon. Semmi … Olvass tovább

Minek nevezzelek?

Minek nevezzelek? Minek nevezzelek? Ha hajnalok hajnalán rémületből kelve karjaid menedékét keresem fel pihegve s fejemen a tenyér megnyugvást hoz. Minek nevezzelek? Boldogságos gyermekkorom megtestesitője anyai szív határtalan szeretete mikor a valóság fáj és elviselni csak veled tudom. Minek nevezzelek? Ha a borzalom erdejében barangolok s ösvényt egyet sem látok s te glóriás angyal, előttem … Olvass tovább

Nekem is, értem is

Nekem is, értem is   Talpig ragyogásban október vége, fehéren vakít az őszi nap fénye. Színaranyat ont a fák koronája, dús avar szőnyegét szellő járja.   Mennyi szépséget tár elénk az élet, gondolatom nyárba, tavaszba réved. Ha tél jegén siklik a képzeletem, hófehér leplén a csodát meglelem.   A természet nekem is, értem is szép, … Olvass tovább

Temetőben

Temetőben Halk léptem árnyak susogó hangok friss virágok csonkig égő gyertyák a Nap is csak pislog lassan halni készül a temetők fölött még megáll egy pillanatra s ránk hajol a mulandóság árnya. A sírok között emlékekkel tele járjuk a temetőt elcsendesedve neveket olvasva a fejfákon némán por szemeknek érezhetjük magunkat csak a csillagok ismerik a … Olvass tovább

Az öregkor fénye és bölcselete

Élhetnénk közhelyekkel, de nem tesszük. Mindazonáltal muszáj elmondanunk néhány szót azokról, kiket bár a társadalom már perifériára helyezne, mégis itt élnek közöttünk, s kik talán többet élnek életükből ebben az életszakaszukban, és többet segítenek összességében, mint az úgynevezett aktív emberek. Mert mi is az öregség? Egy emberi élet utolsó szakasza. Egy emberi élet nyugvópontja. Kiértékelési … Olvass tovább

Zivatar

Zivatar Csendben, némaságban. Szerelemben, boldogságban. Engedelem, engedetlen. Elfelejtett, félelem. Holnapban, sóhajtásban. Csillogás, ragyogás. Boldogságban, könnyek. Felszárított, fájdalom. Kopogó, ablakodon. Beköszönő, zivatar. Kisizsák; 1995.Június 28.

ANYÁM EMLÉKÉRE

ANYÁM EMLÉKÉRE  Nézem ott fenn a csillagos eget,  Lelkemet tépi most bús emlékezet.  Hűtlenül elhagyott árva én,  Egyedül bolyongok e földtekén.  Keresek parázsló csillagot,  Mert tudom a lelked ott fenn ragyog,  Millió csillag közt apró fény.  Anyám, hol vagy? Nem lellek én.  Ezüst hajad fehérje hova lett?  Szívedből kihunyt a szeretet?  Két kezed ölelése el … Olvass tovább

Csanival, idebenn

Csanival, idebenn Zoknis láb, mely fürgén szalad farmernadrág, rajt\’ pár maszat – huncut két szem, nekem legszebb csücsöri száj…menten megvett. Kiről szóltam? nem is másról Csanád jött el…ő anyástól – nagyon vártam, nem nyughattam ajtót lestem, bizony gyakran. Végre itt van, lelkem karol szívem üstdob lett valahol – úgy veri a ritmust: tam-tam ekkora zaj … Olvass tovább

vasmánia

vasmánia fekete vaslánc rekedten csörög, felemelni nehéz, földhöz kötött, a rablánc ennél sokkal  finomabb, melyik kopik el vajon hamarabb? gyermeklánc kedveli a játékot, ezért büntetést soha nem kapott, nem fenyegeti semmilyen rablánc, kört formálnak, és kezdődik a tánc. vasból van az eke meg borona, dolgoznak és lesz bőven gabona, a ló lábára vasbéklyót kötnek, veszve … Olvass tovább

Gólyahír

Gólyahír „Aranyos lapály, gólyahír,” ábrándos könnyűségű rét; hallom a mező zenéjét, érzem e csoda delejét; álomkép a gyermeki lét, áldom százszorszép mezejét! 2011.szeptember -József Attila: Nyár című verséből idézet.

Álom és valóság

Álom és valóság Állok a térdig érő selymes fűben, lágyan cirógatja lábszáram. Kezem napellenzőként szemem fölé tartom, szétnézek. Előttem a végeláthatatlan zöld mező, felettem a hihetetlenül kék ég. Az eget imitt amott fehér bárányfelhők tarkítják, a mezőt tarka-barka mezei virágok, amik csak úgy ontják magukból a varázslatos illatot. Egyedül vagyok a végtelen nagy mezőn, ami … Olvass tovább