A Holnap Szele

A Holnap Szele (Szélszendvics – teljesen abszurd) Karimás fekete kalapban didereg… alul semmi posztó, így szeme kimered – bárgyú tekintete megáll az ég szélén suhint a botjával: ezt mesélte néném. Közreveszik lassan a letűnt világok… elölről, hátulról egyéb sincs, mint átok – nem tudtam ki lehet, kérdezgettem folyton olyan idegen volt, mint ördög a Holdon. … Olvass tovább

Sópiramis 3. rész

A földi WWCo. – állomáson, a megszokott nyüzsgéssel válaszolt a személyzet a jelzőcsengők figyelmeztető hangjára. Mindenki sietve kereste a helyét a hatalmas központi irányítóteremben és lázas igyekezettel megkezdődött az előkészület, hogy az elkövetkező egy órában minden a legnagyobb rendben, zavartalanul működjön. A visszajelző monitorokon minden részleg irányítója ellenőrizte a hozzá tartozó berendezések üzembiztonságát, majd készenlétbe … Olvass tovább

Fürjek dala – Férjek dala

Fürjek dala Felfűzi lassan az éjszaka, sorban a csillagokat. Rejti az erdő, zöld köpenyében a fürj dalokat. Száraz avarban a játszi rigó se danászik. Hallgat a somfa, a szél szíve sem fuvolázik. Surran az éj, álmában a Hold ide lát. Elcseni csendben a trillázó fuvolát. Súgnak az erdei fák, dideregnek az ágak, hajnali ködben cifra … Olvass tovább

Nem merem

Nem merem Mint a hűvös szél az éjszakában, úgy süvít szívemben a magány, fájó, kínzó muzsika, mi a lelkemnek dallama, késő őszi rideg éjszaka, bánatom otthona. Kopaszodó fák hajladozó koronája, siratja egy régi vágyam, csípős, fagyos, deres reggelen mikor a kávémat ízlelem, rá kell jönnöm, Ő kell nekem. De arcomra lefagy, a könny megszárad, mint … Olvass tovább

Kiscsikó

Kiscsikó Elérkezett a tél és leesett a hó. A hideg fehérségben pislog Kiscsikó. Fiatal életének ez első tele. Nem érti, hova tűnt el a nyár melege. Csetlik, botlik a hóban, bele is harap. Táplálékot keres a hólepel alatt. Fázik patája, lába, orra párát fúj. Nem múlt még el egyéves, a tél neki új. A rét … Olvass tovább

Testiség és érzékiség a magyar költészeti hagyományban

Irodalomtörténet-írásunkban mindeddig viszonylag kevés szó esett a testi szerelem és a szexualitás nyílt és profán költői megnyilatkozásairól. Hiba lenne azonban ebből azt a következtetést levonni, hogy a magyar líra a 20. század előtt ilyen attribútumokkal nem rendelkezett. Annál is inkább, mivel a 16. század elején még elevenen éltek a virágénekek, melyekről – kimondva-kimondatlanul – mindenki … Olvass tovább

Aki jól igazítja a gúnyát – Fülöp Noémi viselet készítő

Ahhoz, hogy valaki jól meg tudja formálni a régi paraszti vagy nép viseleteket, vagy tanulni kell nem kevés néprajzot, vagy szerencsés esetben testközelből találkozhat vele. Fülöp Noémi olyan körülmények között nevelődött, ahol személyesen élhette át a paraszti világ életét és ezáltal az akkori öltözködési szokásokkal szemtől szemben találkozhatott. Ahogy fogalmazott, eredeti paraszti nagyszülőkkel rendelkezett. A … Olvass tovább

Karácsony titka

Karácsony titka Szétfoszlik lelkem sötét bánata, Szívem tiszta, hófehér ruhába, S örömkönnyektől mosdatva áll. Csilingel a csengő, száll az ének, Megszületett a kis Jézus érted, Kezét kinyújtva téged is hív, vár. Angyalarcát felfedi előtted, Szemsugara táplálja erődet, Ő az, ki utadon előtted jár. Szívem bölcsőjében ring e titok, Mit szent karácsony éjjele hozott, Békéjét ölelem … Olvass tovább

Láger-angyal

Láger-angyal A poklot megjártak emlényéül Angyalként véreztél a szögesdrótokon, s alábukdácsoltál szellemgrádicsokon. Kínzatott lényed lett a lelkiismeret: köpdöstek, ordíttak, vertek – majd nyüszítve öledbe enyésztek teleholt alakok – vakálmuk Rád lelten mindegyik ott-hagyott. Kevéske kis remény! – erős a Napsugár, szerelem hitében csalóka héthatár. Te vagy hát ölelni leprást és pestisest, – frigy-gyarapítandón az emberiséget.

Csipkés is fodros is

Csipkés is fodros is Csipkés is fodros is az alsószoknyám, Jaj az alsószoknyám. Szőke is barna is az én babám, Jaj az én babám. Gyere legény ölelj át, Fogd a derekam, jaj a derekam. Had pörögjön a szoknyám. Csókold a szám , jaj az én szám. Csipkés is , fodros is az alsószoknyám, Szőke is … Olvass tovább

Utoljára…

…Mikor utoljára jártál itt, még nevettünk, terveztük, hogy milyen jó lesz , ha együtt, szépen-sorban elkezdjük megvalósítani az álmainkat!..Most úgy néz ki a helyzet, hogy a nevetés remegésbe fordult már, Te sehol, az álmok összetörve, a Holnap pamlagon!..A Nyár eliramlott, az Ősz is hamar tova szállt, Tél van, fagyos hideg, ha az utcára tekintek, csak … Olvass tovább

Csillogó Világ…

Csillogó Világ… …Elkövetkezett az este, nem maradt már semmi a nappali boldogságból, vágyom, hogy a titokzatos éjjel hamar véget érjen, mert a sötét vészjóslóan magához láncol. Veszélyes árnyak karöltve a városi homályban járnak, nincs alakjuk, se illatuk, de jelenlétük nyírkos érzete miatt az ember lába futni támad. A hideg magányba beszűrődik némi meleg élet, fényes … Olvass tovább

Boldogság keresők

Boldogság keresők (prózavers) Bezáródunk, mint este a virág, ha harmat súlya telepedik rá. Legyőzöttnek hisszük magunkat, nincs erőnk felállni, nem vagyunk mi fontosak boldogtalanul, titokban, boldogság keresők. Poroszkálunk a bámészkodókkal, rohanunk a távolból érkezőkkel vagy menekülünk a végtelennel, mi kóborló boldogtalanok. Tragikus sorsok, vagy tán komédia? Egyedül tolongunk a sokadalomban, vagy álldogálva várunk s ölelkezve … Olvass tovább

Talán magadra ismersz, vagy nem…

Talán magadra ismersz, vagy nem… A rímeket utáltad mindig, azokon gondolkodni kell, te nem süllyedsz le ilyen szintig, a forma csak bilincsbe ver. A szótagszámlálást se vágod, dekára verset költeni csak nem fog, ilyet még ki látott, egy magadfajta kész zseni. A ritmika, az meg miféle? Tiltakozik a gondolat! Csak nem törsz verseket kerékbe a … Olvass tovább

Belőled jövök

Belőled jövök Belőled jövök, hogy magam legyek, és szabadon induljak feléd, magasról, hol látszanak hegyek, esem naponta újra beléd. Hangodon szólok és szememmel látsz, karodon érzem, símogatlak, énekem hallom, a füleddel már, lépésed ringó, elringatlak. Egy lettem véled, ó csodás e hely, nem is mozdulok belőled el, egyesült lelkünk a létre felel, s emelkedünk a … Olvass tovább

Fényből festi

Fényből festi Ha bennem van a tudás beégetve minden egyes sejtembe, arcomba sóhajtja szél nap szórja sugarakkal szemembe… …miért nem látom a holnapot, mit a tegnap küszöbömön hagy, ott hol múlttól csiszolt gondolatok toporognak mielőtt házamba kopogtatnak? Mert elmém sakkban tartja létezésemet tapasztalással mi út porából vétetett. Onnan, hol ezernyi lábnyom hagy nyomot s bár … Olvass tovább

Másodrangú állampolgár

Másodrangú állampolgár Lám, Nektek ünnep a december, Mikulás ajándékoz a gyereknek, Jézuska hoz karácsonyfát, asszony készít ünnepi vacsorát, meleg hajléktokban körbejár a szeretet, ajándék vár a csillogó karácsonyfa alatt, reszket a gyertya fénye, angyal száll át a szobán. Csak ablakodon át látom, milyen is volt régen a mi családunk, nekem is volt szülém, feleségem, gyerekem, … Olvass tovább

A szobabicikli

Beáll kocsijával a parkolóba, a megszokott helyére, oda, ahol látni lakása ablakából az autót. Igen, az AUTÓ-t, csupa nagybetűvel, mert ilyen csodás kocsija soha többé nem lesz, nem telik rá az alkalmazotti jövedelméből és neje tanári fizetése sem sok, ráadásul hat éve egyetlen fillérrel sem gyarapodott. Ezt a lenyitható tetős BMW-t is az anyjától kapta … Olvass tovább

Tél didergő

Tél didergő Szobám csendességéből kémlelem a kinti zord világot kegyetlenül fúj a szél, mint elszabadult gyorsan száguldó gőzvonat süvít a lombtalan fák között sorba meghalásra kényszeríti őket. A tegnapi eső földhöz verte az utolsó leveleket is az orkán most azokat kérte táncba forgatja levegőbe emeli majd akit megunt halomba a kapualjakba kupacolja. Nem enged nem … Olvass tovább