Téli percek

Téli percek Se milyen kép sem olyan szép, mint amit most látok, hogy ablakhoz állok: felhő-ködön áttetsző aranyló-felkelő sok-sok hópamaccsal-hómaszattal… Téli percek-régi tercek emlékemben felderengnek gyermekként légbe néző pihét igéző száját kitátó kavargással szálló… Téli percek-régi tender-elmerengek: Tannhauserként szentségtelent énekelj ne félj, dalnokként-párodként égbe kísér a kizöldülő zarándok ág …

A lét

A lét A lét az egyetlen pillanat, mit átsző millió gondolat. Születni örömlő fájdalom, vérző sebbe halni, szánalom. Hányszor fel tud emelni a hit, gyógyítva lelkünk sajgó sebeit. Lengedezünk, mint az üres kalász mit a jégverés sárba aláz. De mégis, lehet-e ennél szebb, hisz létünk bárminél értékesebb. Sorstalan sorsokban az akarat majd lélek-fényével babért arat. … Olvass tovább

Egy sóhaj

EGY SÓHAJ Ej, ha újra gyermek lennék, Kergethetnék cifra lepkét. Szednék pipacsot, pipitért, A szél dúdolna kedvemért. Ej, ha újra ifjú lennék, Lányoknak virágot adnék. Lopnék érte csókokat, Nem kapna, aki nem ad. Ej, ha újra férfi lennék, Lányaimnak énekelnék. Írnék nékik verseket, Hogy őrizzen az emlékezet. Visszapergetni az éveket Jól tudom én, nem lehet. … Olvass tovább

Én magam, utam

Én magam, utam Rekedtes hangján köszönt a reggel. Kávémat lassan kortyolgatom Majd tekintetem a távolba réved A szürkés köd mit rejt? Én nem tudom. Dübörgő hangján köszönt a világ Mázsás súly rajtam, de lépkedek Remegő kezem tétován rebben Merre visz utam? Eltévedek. Távoli füttyszó, jelez immáron Kabátom rejt, lassan levetem Pőre testemből, magányos lélek Vizsgálom … Olvass tovább

Külvárosi szél

Külvárosi szél Hamburgeres zacskót pofoz akár macska az egeret. Majd fut tovább s egy ócskás telepén karikává rendezi a port és dédelget lopott rézcsöveket. Megtorpan. József Attila tér. Így hívják. Kit érdekel miért. Sokadik megállója ez a busznak. Hátrébb, a sövény mögött, egy kapualjban kölykök szipuznak. Megkerget néhány vonaljegyet, lebegteti őket, majd leejti s nézi, … Olvass tovább

Hely a tóparton

Hely a tóparton Őszi levélből télbe megy át Az idő mint vihar félve leráz Egy cseppet mi csillag az égen Leszáll majd hogy ragyogjon éjjel Őszből fordulok én is most át Mint a szennyest, agyam mosogatják Kémiát tanul most minden sejtje Pirulát, betegen, kezembe vetve Kicsiny megoldás s éppen elég Lelkem tüzében minden megég Perzseli … Olvass tovább

Az irigy semmiből

Fájós fejjel ébredt, mint szinte minden nap, azzal a gondolattal, hogy véget vet végre mindennek. A konyakos üveget nézegette, és, mint ilyenkor rendesen, számot vetett az életével. Gondolataiban a bunkó, aki mellette szuszogott, csak arra volt jó, hogy néha összebújjanak, de sohasem volt elég kifinomult a nő értelmiségi igényeinek. Színházba jártak néha, fogadásokra, de számára … Olvass tovább

Bárcsak..

…Bárcsak le tudnék Neked hozni egy csillagot, akkor, láthatná mindenki, hogy szemed csodás ragyogás miként halványítja el a legfényesebb égi ékességet is!..Bárcsak ki tudnék egyszerre facsarni egy kertnyi rózsát, eső után, hogy mindenki láthassa, frissessége, zamata mily kicsiny ahhoz képest, mikor ajkaid csókra tátod!..Bárcsak elbírnám a hátamon az egész Világ súlyát, hogy lássuk, hogyan törpül … Olvass tovább

Lélekkimerülés..

Lélekkimerülés.. …Hantok között ballag a lelkem, meg-megáll, néha halkan szisszen. Érzi üres testem élettelen zamatát, nem marad többé, nem érez már. Körötte csontok, por, hamu és vér, nem néz vissza, nem is remél. Elhagyott boldogság, konok élet, tüze kialudt, mára semmivé lett. Sírok fölött suhan a lelkem, énekel még, hogy sose felejtsem. Nincs égi kórus, … Olvass tovább

VACSORAKÁVÉ

VACSORAKÁVÉ Nem jön a szörny. Nekem kéne lemenni érte? kés-villa kezemben… Nézek a tükörbe, s nem jön a szörny. Szólítom. Megáll a villa nyele – üres sikoltást nyelek vissza vele. Nem hallom! nem látom! Kés-villa kezemben? s nem jön a szörny. Félek (bújok odvas fogamba), – de! ragadnám grabancát? nyelvem akadgat: Szörny, ki! – kiáltok. … Olvass tovább

Terek

Terek Ott:Ahol terek szelik ketté, szenvedélyektől lázas gondolatok. Az épületek közt, igyekezve él az élet. Elmúlik az idő. Csókok,ölelések,szenvedések. Elsiratott perceket, messzire röpít az Északi szél. Ott:Hol hangzavarban, a csend oly mélyről jön: Semmi álom vissza nem köszön. Elragadott,elkiáltott szavakkal, temetkeznek az őszi terek… S mi vagyunk akkor-ott; A földre szállt-lehullott falevelek… Kisizsák;1987.November 24.

Örök szerelem

Örök szerelem Az éjnek mély-sötét subáján, csillag arcú álmok lengenek. Égi dalra táncot lejt a Hold, elcsitulnak szürke fellegek. Öleléssel írtuk a sorsba akkor mind a titkos jeleket, mikor karodban lelt a hajnal s a pirkadat csodát festhetett. Ma mind kóborlunk a világban de mellettem helyed még meleg, taposson bár rideg tél rajtam, a szemed … Olvass tovább

Öt nap csend

Kirepült a legkisebb gyermekünk és ketten maradtunk a férjemmel. Azt hittem, hogy végre lesz időnk kettőnkre is, mit mondjak, lett! Reggel nem kellett közelharcot vívni a gyerekekkel a fürdőszobáért, mert korábban lányunk kétszer annyi időt töltött a tükör előtt, sminkelés címén, mint mi ketten, és a fiunkhoz sem kellett ötpercenként bekopognunk, hogy ébredjen fel végre, … Olvass tovább

Sópiramis:-20

Az irányítóterem hangulata, az olvasztás megszűnése pillanatába kitörő ujjongásból, hirtelen csapott át döbbent némaságba, mikor Jules rémült hangja belereccsent a mikrofonokba. Alig pár pillanat múlva ismét feloldódott a személyzet, mert kiderült, hogy a kötélen lógó robbantási szakértő ura a helyzetnek. A monitoron kapkodó, elmosódott képek cikáztak és senki nem tudta valójában mit is jelent a … Olvass tovább

Reggel

Reggel Nem baj, ha szól benne a zene, Halkan, szép szelíden. Beethoven, Bartók, vagy Kis Tibi, Csendesen áthatol szívedig. Nem baj, ha felcsendül a szóló hegedű, Hárfa hangja hárs illatával vegyül, Szél susog az árnyas lombokon, Virágzik a kéklő nőszirom. A mennybolt széles határába, Aranycsíkokat rajzol a hajnal, S szól a zene, halkan, odabenn, Felsír … Olvass tovább

Az utolsó út!

Az utolsó út! /Szögi Lajos emlékére.II./ /2011/ Elindult ő a hosszú útra, hogy mi vár rá, nem sejtette. A szívében szeretet volt, de a félelem ott lapult benne. A balszerencse útját állta, ez lett sajnos a veszte. A jó szándék szívébe volt zárva, s őt el nem eresztette! A végsőkig küzdött az életéért, de egyedül … Olvass tovább

Nem vagy itt

Nem vagy itt Csöndes eső ébreszt lágyan, ablakomon bekopog. Elmerengő bús magányban (érzed?) reád gondolok. Nehéz szívem nagyot sóhajt: miért nem vagy itt velem? Szívem hozzád bújni óhajt, gyönyörű szép kedvesem. Üres nélküled e kis ház, s üres vagyok én magam. Koldus vagyok, ha te nem vársz, s árva szívem hontalan. Siess hozzám, szép szerelmem, … Olvass tovább

Októberi Ősz

Októberi Ősz Didergő nedves reggelek sorra vénülő emberek már lassan a második is bölcsen eltávozik. Könnyülnek a fák gyorsan termésük a telelő helyen levelükből a hideg télen jó áttelelő lesz a földön. Köd permetez reggelente teret,távot nagyon elfedte azt tartották az öregek rég korai vendég hamar elmegy. Csípősek már a hajnalok dér érlelte a csipkebogyót … Olvass tovább

Veseátültetés

Veseátültetés Sárgás, savas Folyadékot termel, Az a szerv, mely csípőm Árkába bezárva Tizenhét éve hordozok. Az ok: veseelégtelenség. S a kín, a fájdalom, Hogy ezzel egy Másik ember élt, Kit szülei, családja, Gyermeke várta, Ki hazafelé tartva Mindhiába gondolt haza, Mert ó, szörnyű tragédia: Élete, mint gyertyaláng a szélben, Hirtelen kialudt egészen. Lelke a fényes … Olvass tovább