Csak Testedben mentél el

Csak Testedben mentél el Elmentél, Hozzá mentél. Nem hívott, de elmentél. Még maradhattál volna hisz fiatalon hagytál itt Minket. Dávid, szellemed bennük él. Nyugodtságodat, türelmedet köszönjük, hitet, és erőt adtál Nekünk, mert Ember voltál az emberek között. Nem régóta ismertelek, de igaz barátra leltem benned. Köszönöm Neked. Tudásod felülmúlta mienkét, hisz teológiát tanultál. Valami megtört … Olvass tovább

DRÁGA KÖNYVEK

1. – Szervusz szomszédasszony! Szép időnk van! Mi jót csinálsz? – Hát nem látod? Gyomlálok. Csak a derekam, meg a lábam nem bírja már. Hiába: hatvan fele, haza fele… – A te bajod! Minek ültettél annyi gazt! – He-he! Hogy te ma milyen vicces vagy! De biztos nem ezért jöttél! Na, mondjad, ne kímélj! – … Olvass tovább

Falak között

Falak között /Teljesen fehér/ Teljesen fehér, s tiszta vászon előtt állok, a szoba üres, senki nincs bent, s csak állok és várok. Sokáig nézek magam elé, az ablak felé lesek, mellé lépek s kitekintek a sötétbe, egy madár száll fenn az égen ide-oda imbolyog a szélben, a fák ágai recsegve-ropogva esnek a földre. A teljesen … Olvass tovább

Várva várt tavasz

Várva várt tavasz Derengő hajnal ringatja aranyba pólyált fényeit. Felröppent éjszaka könnyez harmatot ontva a földre. Virul a pillanat, méhek édes zümmögése, vízcseppekben most a tenger, s illanó illatok. A széllel hajlong a fűszál, aranyeső bontogat sárga szirmokat. A várva várt tavasz, mint pillangó száll a kristályszínű percre. A réten százszorszépet tépek. büntetlenül lázad a … Olvass tovább

Évszakok

Évszakok Egyszer, egy szép napon, Ha, már nem dalolok, Üresen csengnek a rímek, Arcomon, halovány fények. Egyszer, egy szép napon, Sárga rózsát nyílok, Tavaszi tájban, Tündöklőn, virulok. Egyszer, egy szép napon, Felhő takarja az eget, Téli hótakaró alatt, Várom, az új kikeletet. Várom, az új kikeletet, Téli hótakaró alatt, Felhő takarja az eget, Egyszer, egy … Olvass tovább

66. interjú – Drgács Gabriella

Mivel Musztrai Anikó nem vállalta a riportot, így a következő riportalany Drgács Gabriella. Olvassátok szeretettel! 1. Szeretettel köszöntelek a Sétapálca riportsorozatban. Kérlek, mutatkozz be pár szóval! Nevem Drgács Gabriella, 1966. szeptemberében születtem Budapesten. Ott is jártam iskolába, mechanikai műszerész lettem, mert nem vonzottak a nőies szakmák. Mindig is érdekelt a technika, a tudomány, ezért is … Olvass tovább

Várlak

Várlak Még nem tudom ki vagy, azt sem,hogy merre vagy, hosszú vagy rövid e a hajad, s elvarázsol e majd minden szavad. Még nem tudom hol élsz, bátor vagy e, vagy félsz, s hogy szíved szerelmet érez e, féltékeny lennél e mindenkire. Még nem tudom jössz e majd, de a vágyam mohó,feléd hajt, nem tudom … Olvass tovább

Őrizd gyermeki éned!

Őrizd gyermeki éned! Harc és küzdés az élet, azzá tette a világ. Őrizd gyermeki éned, élted végéig tisztán. Örömre teremtettél, Teremtőd jókedvében. Könnyű lesz az, mi nehéz, ha tervétől nem térsz el. Ha nem vezet önző cél, adni tudod önmagad. Ha szíved mélyén Ő él játszva járod utadat. Komorságod nem rajzol ráncokat homlokodra. Reményteljes holnapod … Olvass tovább

Augusztusi hullócsillagok

Augusztusi hullócsillagok Lassan a nyár felé kacsingatunk már pár sárga levél is földre hull. Feltűnően rövidebbek a nappalok sűrűen hullanak a földre a csillagok. Sötétben állok az udvaron egymagam csendben mered az ég felé szemem. Meleg fülledt a levegő vesz körül meg az őrjítő néma nesztelen idő. Békesség ez vagy nagy fájdalom, hirtelen megmondani nem … Olvass tovább

Mit mondhatnék

Mit mondhatnék Mit mondhatnék: Csókom a tanúm arra, hogy mennyire vártalak… Szavak nélkül csendes-oly édes, szép a szerelem. S én boldog vagyok, mert e csendben: Itt vagy most…Végre… Velem. Kisizsák; 1988. Június 17.

Bolondok napja!!!!

Bolondok napja!!!! Bolondok napja van ez az én napom, hisz bolond nőszemély vagyok nagyon. Ma mindenki megtréfálja a másikat, szem szárazon nevetéstől nem marad:-). Fogkrém a kilincsen vödör ajtó felett, az nem nevet ki e csínybe beleesett. De ki készítette majd megszakad, kit megviccelt,viszonzása el nem marad. Jön a sok sok ötletes poén poénra, van … Olvass tovább

Tavaszi búcsúzás

Tavaszi búcsúzás Hullnak a szirmok Elhagyottan, magányosan, Tavaszi ködben, Tatsuta hegyeken, hol Szól a csalogány ének. Fujiwara -no-Chikage Kokinwakashu gyűjtemény japán tanka németből fordítva Die Blüten fallen So einsam und verlassen Im Frühlingsnebel Dort am Tatsuta Berge Zum Sang der Nachtigallen.

INTELEM A HALDOKLÓHOZ

INTELEM A HALDOKLÓHOZ Tán ezt a könyvet egy pap kódolta át, s szél dobálta lapjait szerteszét. Volt ráncokra most az éj okít, és a lét: mint holdvilág hűs fantomja lép eléd. Rég holt elméd megfakítaná a tényt, hisz merész a szöveg, s színed: lám éjsötét … Kétségek közt halódó szíved ne vidd a föld alá … Olvass tovább

Piknik az ágyon

Piknik az ágyon ábránd helyett egy az egyben veled az igaz volna jó megtalál téged szüntelen eremben a nyomolvasó a szerelmet veled mérve egész férfilényem buzog forró szívem főterére téged visznek mind a buszok lelkem mozivásznaira tavaszt vetít a pillanat ha velem vagy minden sima verskovászban a rím dagad a szó csupán lenge holmi átdereng … Olvass tovább

Sötéten

Sötéten (töredék) mosolyba burkolódzó alázat környékez, s még az éj hollójaként átvonul, megfékez, és lelkem rakoncátlan gyalázat piszkolja, sötét terveit álnokul titkolja, – ármánykodásra nincs magyarázat… 2014.03.28.

HALOTTAS ÁGYNÁL

HALOTTAS ÁGYNÁL /egy haldokló baráthoz/ Testedre börtönt rácsoz most a kín, szívedre szelídülnek az álmok. Szemed súlyos, nehéz brokátjain kiszáradt vágyak szakítnak ráncot. Sajgó tested már csitítja égi rím, és szemed már túlvilági fényben ázott. Arcodon fakul már a földi szín, és kinyílnak rajta az angyalvirágok. Léted lassan túltörve határain elenyészik, mint vázában virágod. Torkod … Olvass tovább

Apróságok kétszer nyolc sorban

Apróságok kétszer nyolc sorban Vigalom Rikkant a hegedű, dobbant a dob szél fúj a kürtjébe, reccsen nagyot – pördülni, fordulni, jer énvelem filmünk az élet oly fény-kép-telen. Csapjunk most akkor a húrok közé forrjon a csárdás hej, száz fok fölé – drót meg a bánat nékünk nem árthat tépje szét vígság, naphosszat járjad! Repülj Szívem … Olvass tovább

Maradok

Maradok Ezüstös bádoglemezt feszítek a fejem fölé, ha elfárad a szívem, ráhelyezem. Várom, hogy fáradt testem megszólal, üzenetet küld, melyet senki nem fogad. Teret nem érzékelek, az idő megállt, fekete homály szólít, számára vagyok. Karcos levegő ingerli torkom, odafent érzem, emitt jól vagyok. Lehetséges, hogy maradok. Maradok!

Kalap

Kalap (fiatal fiúka fragmentuma) Az én apámnak kalapja volt De nem egy hétköznapi Olyan csoda kalap volt ez Hogy meg kell említeni Karimája pengeéles Ha eldobod csodafegyver Ha beleülsz noé-bárka Vagy pillangó kicsiny szárnya Vagy rádióhoz hangerőgomb Muzsikához cintányér Cincogó egereknek Etetéshez cinktányér Apám kalapja nincs már meg Elfut a lóval a kisgyermek 2012