Felhő Fák nélküli erdő, Egy patak, melyben nincsenek halak, Ez vagyok most, Egy tárgy nélküli gondolat. Mennék, de hová? Maradnék, de minek? Repülnék, suhannék az égig. Te loptad el a szárnyaimat? Szeretnék kifesteni egy szivárványt, Felöltöztetni egy próbababát, Célt adni a céltalannak, Hitet a hitetlennek, Hogy ne legyek, Egy tárgy nélküli gondolat.
Ült mellettem… Ült mellettem a Tavasz. Amíg az esőcseppek lassan leáztatták rólam hosszú éveknek porát. Rád gondoltam szüntelen, kérges felületű maradvány remény felett; Vártam. Míg egyszer föl nem ébredek. Csendes mélabúmból-álmokból, s elérem felém kinyújtott kezed. Szunnyadó parázsra még gally gondolatokat szórva. Hagyni akarom,elhódítani szívemet. Áldozatvállalás; Azon túl forró csókot, mézes-édes ajkadról mohón kapni… Majd … Olvass tovább
Vadlovak közül Vadlovak közül fogtál be engem, szelíddé vertél, istrángot kaptam, nyeregbe törtél – én azt is hagytam, zabért szolgáló hátasod lettem. Sebzett a bőröm, túrosra törted, nem voltál kegyes, fegyvered ostor, hajnalig űztél, bántottál sokszor, patakzó vérem le sem törölted. Megöltél szóval, élve temettél, úgy löktél másnak, mint könnyű prédát – kívántam, vágytam – … Olvass tovább
Síneken Nekem nappal kormosak a virágok, vas mar vasat amerre járok. Megrettent talpfákon törik a csönd, szél vág szemembe szikraözönt. A várótermek porlepte ablakán, megváltott jegyével kiint a magány. Unottan kérdezi, megint? Megint. Ásít majd fáradtan rám legyint. De ha felborul éj nagy üstje, a katlan füstje átcsap színezüstbe. Alattam földből nőtt apró ördögök, a … Olvass tovább
Ismeretlen költő Manyoshu Nr. 93 Die Nachtigall schlägt Im Baum voll Pflaumenblüten Den Platz rasch wechselnd: Die Zeit der Kirschenblüte Wird wohl bald näherrücken. ________________________ Csalogány dalol Már szilvavirágok közt S ágról-ágra száll: A cseresznyevirágzás Hamarost újra eljön.
Ifjúkori barát Kertemben egykor A virágzás idején Gyakran jött barát, Ha a szirmok leesnek, Hiányozni fog nekem. Óshilochi-no-Mitsune Shinkokinwakashu gyűjtemény japán tanka németből fordítva In meinem Garten Zur Zeit der vollen Blüte Kam dieser Freund oft: Doch, wenn sie abgefallen, Werd‘ ich mich nach ihm sehnen.
Óshilochi-no-Mitsune Shinkokinwakashu Nr. 81 In meinem Garten Zur Zeit der vollen Blüte Kam dieser Freund oft: Doch, wenn sie abgefallen, Werd‘ ich mich nach ihm sehnen. Idénybarátság Barátom egyre- másra eljött virágba borult kertembe: ám, hogy elhullt virága, bámulhatok utána. Rákospalota, 2014. ápr. 27. vasárnap
DON JUAN TANÁCSA két szüzet szeretek most de hasonló mindahány. úgy vigyázz minden CSÓK-ra szűzként emlékszik minden LÁNY
Majdnem szerelem Benned bolyongok már régen, mint eltévedt, búcsúzó éden. Ne sajnálj, hisz sírni sosem láttál, csak nekem voltál kőbe zárt karát. Lustán ébredt az öröm enyhe fénye, benne ritmus dalolt frissen serényen mi testemre szabta a kerengő kínt. Vesztőhelyre zuhanok, majd felröpít az üres hinta, hulló árny leszek, kinézni magamból nem merek. Remény aszalódik … Olvass tovább
Sárdobálás Házasság, mint kerek tó, eleinte kék, s átlátszó, melyben elmerül a test, boldogan úszik a lélek, kerül a bú és a bánat, s nincs semmi mi drága. Gyűrődik a lepedő, felsír a gyerkőc, mire észre veszed, egészen felnőtt leszel, felelős szülő és társ, kertedben bólogat a hárs. Gondok jönnek, gyorsvonattal, feladatok buktatókkal, melyeknek nincs … Olvass tovább
A sors olyan, mint egy lendkerék, amint eléred a mélypontot, onnan már csak felfelé vezet az út. A kétszintes, nyolcszobás budai villa a lehető legjobb adottságokkal rendelkezik ahhoz, hogy a földszinten kényelmesen elférjen a négyszobás lakásban Emőke a gyerekekkel, míg az emeleti szinten, a fényűzően kialakított irodákban, folyhat, a munka a la Société d\’Investissement de … Olvass tovább
MAMA kéklő angyal… Mama, kéklő angyal, fényes csillagokból sző magára ruhát, befesti az eget halovány kékre, hogy a napsugár, derűsen süssön le a Földre. Halványkék menyasszony, fodor-felhőkkel ékes ruhájában, lengedez, hajladoz, az égi világban. Szilaj kedve nincsen, szereti a csendet, harmat tisztaságot, békét, igazságot. Türelmes volt mindig, és kötelességtudó, dolgozott napestig, korai hajnaltól. Felnézek az … Olvass tovább
1.Szeretettel köszöntelek a Sétapálca riportsorozatban. Kérlek, mutatkozz be pár szóval! Köszönöm a lehetőséget a Holnap Magazinnak és főként Simon Erzsinek, hogy rám gondolt. Mit is mondhatnék magamról, általában azt szeretjük, hogy mások jellemezzenek bennünket, de azért megpróbálkozom ezzel a feladattal. Alapjába véve optimista embernek tartom magam, szeretem a dolgokat a pozitív oldalukról megközelíteni és a … Olvass tovább
Magányba zár Köröttem néma csend, magányba zár az est. Rám teríti fátylát, ezüst szőttes árnyát. Hűvös van, borzongok. Sötétlő égbolton felhők kergetőznek, csillagok rejtőznek. Vagy mégsem, ott távol, ni csak, szinte lángol! Nem vagyok egyedül, égi fény rám vetül. (2014-04-25).
Boldog tudat Az őrület határán Még innen vagyok, Én érettetek Az őrületig hatolok, Ám itt megállok, Nézem túl, a másvilágot, S onnan kiálltok, felétek, Hiszen én tudom már Milyen az élet, S szeretném, Ha értenétek, ti is. Ó, ha szóhoz juthatnék, Mi mindent elmondhatnék! De itt a határon, ahonnan Már azt a másikat, Az origót, … Olvass tovább
Másé lettél Sajnálom, hogy másé lettél, Hogy világgá tekeregtél. Házitűzhelyt kioltottad, Mégsem énem választottad. Égen-földön kerestelek, De magamban megleltelek. Titkok kapuját kitárom, Várakozás a vánkosom. Pihenj meg már, hajtsd le fejed, Kezed tenyerembe teszed. Hallod szívem dobbanását, Vérköreim áramlását. Szemed színe füstgomolyag, Keserű ízű ez iszap. Lelkem mélyét megbénítja, Énekemnek bús kottája. Mint kódorgó szél … Olvass tovább
HATVANEGY+1 -Születésnapomra- Hát hogymint vagy otthon Miklóskám? vajon gondolsz e még néha rám? Gondolsz az elmúlt éveidre, mi friss dért hozott vén fejedre. Vajon fújod e már a gyertyát, mind a rengeteg-rengeteg szált, s ünnepeled e még önmagad, most, hogy már hullajtod a hajad. Vagy szép csendben beletörődtél, hogy csak annyi vagy, ami lettél? A … Olvass tovább
Fű között, fű alatt Fű illata terjeng a nyárszagú réten büszke-zöld levélkék ejtőznek kevélyen. Árad be bőrömön friss-fanyar örömmel s buja aromája csókosan köszönt fel. Lelkemmel kortyolom ez áldott perceket remélem boldogság nő tőle idebent.
Fehér bot Fehér botra támaszkodik a lila világ, sántikál, nemcsak a látása gyenge, erőben sem nagyon dúskál. Az utat keresi, merre kellene mennie, mindig meg is találja, önmagát adja ,s lehajol a földig. Színek szobáját elhagyta, kint, sötét-hidegben kószál, de megcsillan a fény neki, ha lelkes vezetőt talál. Nyugodt kutya a kísérő, nem véletlen bízik … Olvass tovább
Korán sötétedett, már csak néhány napot kellett aludnunk a várva várt karácsonyestig, és mi mind a hárman bárányhimlősek voltunk. Még az orrunkat sem dughattuk ki a szabadba. Ez bizony megviselt bennünket, de a szüleinket még jobban. Egyetlen fűtött szobába voltunk bezsúfolódva mindannyian, a kemencésbe, az volt most a konyha, az ebédlő, és a hálószoba is. … Olvass tovább