Rejtélyes világ? Nem mondanám rejtélyes világnak, inkább ajándékszerűen szépnek az örökélet előszobáját: a helyet, ahol napra nap élek. Éjszakánként fülemüle csattog itt, a Szilas-parti fák lombjában, és az álmok csillagfény-ezüstje fölragyog a hajnal harmatában. Itt az akácok patyolat szirma a napsütésben messze fehérlik, fürtös viráguk bárányfelhőktől kölcsönzik habos selyemcsipkéik. Itt angyalok sürögnek-forognak, és velem sírnak, … Olvass tovább
Majd akkor Majd, ha leomlanak a falak, s porba hullanak, mint kártyavár, ott leszünk megint, hol nincs határ. Akkor leomlanak a falak. Majd, ha elnémulnak a szavak, s csend-fátylat borít reánk az éj, ott leszünk, s dalunk zengi az ég. Akkor elnémulnak a szavak. Majd, ha megpihenünk egy percre, s nem számít majd sem idő, … Olvass tovább
A halál halála Becsületes neve: Sírásó Tóbiás. Nevével összhangban a szakmája sem más. Szakmájától a név, vagy névtől a szakma? Hogy melyik jött előbb, már maga sem tudja. Ritka alkalom, hogy ne akadna dolga. Sajnos, ahogy jöttük, eltávozunk sorba. Válogatás nélkül közénk csap a kaszás. Áshatja nyughelyünk az öreg Tóbiás. Felelősségteljes szomorú küldetés. Szívében sok … Olvass tovább
Ismeretlen költő Manyoshu Nr. 40 Bei Abendstille Zum Fischen kommt der Kranich: Doch wenn die Flut steigt, Auf See die Wogen hoch gehen, Ruft’s jeder seinem Weib zu. ____________________________ Az est, ha csendes, A darvak mind halásznak, De hogyha árad, S a tó hullámokat vet, Inkább a párjuk hívják.
Vágy Ó, te! Suttogom, s Látlak-e közben vagy sem, A Fujiyama Hegyének forrongása, A szerelemtűz bennem. Fujiwara-no-Tadayuki Kokinwakashu gyűjtemény japán tanka németből fordítva Wenn „Du” ich sage, Ob ich Dich sehe, ob nicht seh’, So wie der Gipfel Des Fujiyama lodert, Ach, lodert meine Liebe.
Fujiwara-no-Tadayuki Kokinwakashu Nr. 41 Wenn \”Du\” ich sage, Ob ich Dich sehe, ob nicht seh\’, So wie der Gipfel Des Fujiyama lodert, Ach, lodert meine Liebe. Vallomás (A Fujiyama csúcsát szemlélve) 1. Mint a hegy csúcsa, lobog szívem szerelme, mert lángra gyújtja a szó, ha kimondom: „Te“, nem számít, hogy látlak-e. Rákospalota, 2014. ápr. 13. … Olvass tovább
Rejtélyes világ Sejtelmes cím, kétségtelen, Fantáziát megmozgató, Izgalmasan, rejtelmesen Sokaknak el is adható. Amiről semmit nem tudunk, Amiről folynak vad viták, Mögéje látni sem fogunk, Na – az a rejtélyes világ! Kérdőjelek, titkok, homály, Sötétség, kétség benne van, És nincs rá megfejtés, szabály, De rád talál minduntalan. A rejtély csupán átmenet A „tudom–nem tudom” között, … Olvass tovább
REJTÉLYES VILÁG Kérdem én: Mi az a rejtély? Amelynek kulcsát, oly nehéz megtalálni… őrizni még sokkal nehezebb Talán a nap bódító fénye, vagy a semmiből röppenő szellő? Egy csicsergő madárdal? Nem tudni, hogy mi a felelet. Az élet születni vágyó csirája, a szégyenlősen bimbózó virág? Mind, mind ritka élmény, megfejthetetlen talány Az esőktől kopó, kemény … Olvass tovább
Rejtélyes világ Rejtély e földi életünk, Melyet itt eltöltünk, Rejtély, hogy gazdagságba, vagy Szegénynek születünk. Mely országban milyen szülők, Rokonság vesz körül? Várnak-e ránk, vagy teherként, Tengetjük a jövőnk? Egészséggel érkezünk-e, Vagy mint egy torzszülött? Elfogad-e a közösség, Vagy leszünk üldözött? Tele-telekérdésekkel, Növekszik félelmünk, Mi lesz velünk halál után? Ez a nagy rejtélyünk! Hívő embernek … Olvass tovább
Budapest. Nyolc betű, még mozaikszó is lehetne: Bolondos Utánozhatatlan Decens Addiktív Pörgős Elmélyült Stílusos Természetes Akár egy olyan személyiség, akivel szívesen töltenénk az időnket. Idős, ugyanakkor fiatal, számos történetet tudna elmesélni, mégis kíváncsian várja, mivel tudjuk mi meglepni. Rövid gondolatok, szép emlékek, rossz és jó döntések, izgalom, bevillanó pillanatok, szerelmes csók az akkor igazinak gondolt … Olvass tovább
Könnyű szirmok Nézem a vízen tükröződő néhány csillagot. Esőillat hull a fákról, könnyű szirmok serege ki markolná fel, és az időt mit mindenki elereszt.
István bátyámhoz Lassan már nem emlékszem rád, eltűnsz belőlem, mint sírkőről a betű, mit a szél s az eső olvas szüntelen, míg lesz a kő újra csak kő, egyszerű. Gyermekként hányszor ültem könnyeim taván, s apánk vigasza, mint csónakot ringatott, de mikor épphogy felnőtté lettem, apánk búcsú nélkül, hirtelen itt hagyott. Hozzátok vágyom bátyám, oda … Olvass tovább
Vihar után Bősz vihar után most csend szuszog, mint öreg, megfáradt remete. Körülöttem fényselyem-burok, s lágy szellő könnyed lehelete. Szél hívatlanul hajamba túr, arcomon elidőzik a nap, parázs szemekkel rám néz vadul, majd csókot dob és faképnél hagy. Lonc dús haja, kéjes illatár, tekintetem múltban barangol, elmémet felejtés szabja át, és lelkem új hangszeren hangol. … Olvass tovább
Elnémult a szó Elnémult a szó szívemben, Fekszik, mozdulatlanul, Jég alatt, csipkés, deres jégbe fagyva, Hallgat a jó, a szép, a szeretet, béke, mosoly, A hit és remény néznek, mint apró virágszirmok, Várják a tavaszt. Járom utam, teszem dolgom, Némán hallgatok. Virág, temető, sírhant, Elmúlás, vagy mégsem, csak új dimenziók? Kérdések, titkok, válaszra váró gondolatok. … Olvass tovább
ISTENI SEGÍTSÉG Már kihunyni láttam a fényt, és elveszni a maradék reményt. Már közel volt a szakadék széle, s azt hittem, hogy itt a vége. Már kezdtem feladni mindent, szívem a boldogságnak búcsút intett. S a lelkem, ezer darabra tört, oly szomorú volt, oly meggyötört. Már az álmaimról is végleg lemondtam, magamban sírtam, de nem … Olvass tovább
Véges e földi lét Halandók vagyunk, véges e földi lét, mulandó minden, csak ideig való. Nincs itt mi örök, az idő nagy rabló, emészti szorgos kéz halmozott kincsét. Múlt tengerébe merülnek az évek, remény hajóját hullámok csapdossák. Való rombolja vágy illúzióját, veszít az ember erőt, egészséget. Az élet – lehet, bár küzdés – mégis szép, … Olvass tovább
Odaadás Vagyok, mint minden itt, Csupa-csupa vonzás, Vagyok, mint minden itt, Csupa-csupa montázs, Az élet felemelésére készülök, Kiterjesztem két karom, S átlényegülök… 2014 május 6.
Nyári est Békák brekegnek. S a csend most megenyhülés. A nyári estnek áradata, átölel itt- álmaimban… Csillagfényben ragyog az ég… Kisizsák;1988.Június 3.
Rövid epizód egy bécsi hétköznapból A déli koncert után a Wien-Mitténél szállok fel a Schnellbahnra. Floridsdorfig, ahol lakom, az négy megálló, kicsit több, mint tíz perc. Remélem az eső lesz olyan jó, és nem kezd el esni, amíg haza nem érek. Mögöttem látom, hogy felszállt az a csöppnyi, olyan nyolc-tízéves forma néger kislány, aki a … Olvass tovább
A hajnal felordít A hajnal felordít, Az ég a földön remeg. Felébreszti az alvó gyermekeket, Szétguruló, hervadt testek közt, Irányítja a megveszekedetteket. Külön ábránd magába szorít. Lompos árnyakba bújtatott érdem felé nyúl, Lelassul minden, majd megáll, A horizont és az ég között A pirkadat beszorul.