Szeretőm Hordja a szél ölelésnek melegét epedőn, régi időt kopog ajtómon az angyali vágy, felzokog álomidőn átszaladó szeretőm, arca ragyog tüzesen, lélek a két szeme, láng. Nézd a varázslatot! Ős gondolat élteti még. Hinni tanít, szerelemben szabadít fel a tánc, mert, ha ma egybefonódunk, velem ég az a félsz, szíveden énekem ábrándok után kalapál. Pírba … Olvass tovább
Fények és árnyak Fények és árnyak: Csak rád villannak, nem várnak. Fények és árnyak. Csak rád vetődnek. Könnyeidből mit sem látnak. Elvonul feletted, a fáradt élet. Miben hiszel-átéled. Álmokat, s a vágyakat. Sok-sok fájdalmakat. Csillogásban, s éji varázsban. A Földön élő valóságban. Fények és árnyak: Elmúlt percek, égi rózsakertek. Fények és árnyak:. S emlékeim közt… … Olvass tovább
Amikor megöleltelek Amikor megöleltelek már ősz végére járt, sárga rongyukat régen ledobták a fák. Szomorú pókok vacogtak deres bokrokon, szakadt hálójukon fehéres penész a köd. Tudom, abba kellene hagyni mindent, az ázott táj bürökszagú combjaira vágyom, szeretni utcákat, ráncos hasú városokat, az eső szálkás haját arcomhoz szorítani. Várlak, mint házak az első hópelyheket, hogy a … Olvass tovább
Egyszemélyes népdal? Megmérettem, Tönkrement a mérleg. Súlytalanként majd megesz a méreg. Hitvány világ, Vagy én vagyok deviáns? Csak nekem fáj, nem érzi ezt senki más? Üres kalap’ gondolkodik helyettem. Bársonyszéket árnyékol be nevemben. Koronát kér! Kereszteljék Mátyásnak! Mérleg dohog: A ’Deákné vásznának?
Alkohol Alkohol, drága alkohol Az üresség fejemben, ha távozol Miből újjászülethetnek gondok Én nélküled csak rájuk gondolok Mert mi végre gondolkodnék? Csak pária vagyok errefelé Egy nincstelen senki, kit kiforgat Nem létező vagyonból pár hontalan Lopod te is időm, tudom De mégis, az űr mit itt hagysz, alom Miből macska kölyökként vidám Életem élhetem, utánad, … Olvass tovább
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy szarka. Eme madár, lévén hogy természetéből fakad, gyűjtögette, és nem volt rest, el is lopta, ha valami megtetszett neki, mert csillogott. Jártában-keltében elvetődött a hétnevű boszorkány kunyhójához is, ahol meglátott egy csodálatos ékkövet. Gondolt egyet, és elemelte. Hanem az elkezdett sivítozni, felébresztve a boszorkát déli szunyókálásából, és … Olvass tovább
Nyári emlék… Nyári emlék, pipacsos rét, az első szerelem szépsége bennem él. Aranyló búzakalász közt szaladtunk kacagva, a Nap sugara pajkosan arcunk cirógatta. Hajamban búzavirág koszorú, margaréta hófehér szirmaival tele. Léleksimogató boldogság, a bolondos ifjúság heve. A múlt képe itt él a szívembe’, szemem könnycseppel tele. Elmúlt már azóta sok forró nyár, hajunk ezüstös szála, … Olvass tovább
A halál barátja Gyűlölöm a gyilkosokat kiknek minden szava kés. Örül, ha élő húst talál, vigasztalja a szenvedés döglött lelkét, amely rohad jelezve csapdájuk hol áll s mellettük áll, lecsapni vár jó barátom a halál.
Kávé mellett Csészém fehér ölében fekete, köntöse száll arcomra melegen. A veszélyt a gyönyört várom, sóvárgok minden hajnalon. Hamar átizzik a reggel. a várakozás gyötrelmes. Csészémből megint hangtalanul cukor nélkül kávém is kicsordul.
Talán Talán álmodom, és nincs se föld se ég, nincs bölcső, sem sír hol gyertya ég, nincs mosoly, és könny se létezik, nincs ki elköszön, és nincs ki érkezik. Talán csak álmodom, negyven éve már, e lebegés, ébredésre vár, mert e kor, és korom is sötét, szúrja belém az ébredés, tövisét! Talán csak álmodlak, nem … Olvass tovább
Géza dr. Széll Miskában látja azt a fiatalembert, akit gyermekének szeretne tudni, hogy átvegye tőle majdan a gazdaságot. Három fia közül egynek sem fűlik a foga a gazdálkodáshoz, mindegyik más pályát választott. Bálint orvos, kiváló sebész. Lóránt középiskolai tanár, mindene a tanítás. Gergő fizikus és kutató lesz, ha beválik. Lilla közgazda, okos és szorgalmas, csakhogy … Olvass tovább
Álom Eltűnni szürke homályos ködbe, felhőfoszlányok sűrűjében, lebegni angyal szárnyakon, tündér hazában, mennyországban. Égi dalnokok ringató dalában, fényes csillagok arany sugarában, szélben szálldosva messzeségbe, tovább sebesen, örökké remélve, vissza nem nézni, menni előre, tovább, tovább, a végtelenbe. Feladni múltat, és jelent. Apró hókristályként belebújni, egy mosolygó, vidám hóemberbe. Balatonvilágos, 2011. május 14.
Szélesre tárd! Szélesre tárd lelked ablakát, Had áradjon az éltető fény! Táplálja a hit lángsugarát, Ne oltsa ki ellenszél örvény. Építse benned sziklavárát, Viharban is szilárdan álljon! Védje hullámok támadását, Szeretet templomává váljon!
Haikuk Bánat halott virág a szél fútta vadregényes zöldellő mezőn A rab ő fölém hajol s andalító csókja lelkemig hatol Látomás lehangolt rétek éledeznek a színek a sivár jelen Pillanat borús a kék ég a villámok cikáznak és könnycsepp gördül
Ámuldozva Ámulkodva napfényt néző Kortalan kort megidéző Őzek után hogyha szalad Hű milyen jól érzed magad 2006-04-01
Születésnapi köszöntő Nos, becsengettek erre az évre is… fagyos kedvű télre bohém tavasz jött – és e vidám, kékszemű nyár révbe visz, tenger-hullám közt feltör a Szárazföld. Telnek sorban az évek, gyűlik a múlt… s nagy szeretettel köszöntünk ma Téged – kinek kor-tortáján egy fény újra gyúlt, hogy lángjában a Jövőt lásd, ha nézed. (2014.06.22.)
Fa alatt Gyere le, Palkó, a fáról, jobb, ha erdőben gombászol, de csak úgy, ha jól ismered, s veszély téged nem fenyeget. Leszállok, de ne fenyegess, simogass meg, s nagyon szeress, olyan jól esik az alma, kérlek,ne vidd a piacra. Megrakom a kosaramat, a barátom meglátogat, viszek neki, ő is egyék, van ezen a fán … Olvass tovább
Elhagytam az otthonom Falu közepében, hófehér ház áll szerényen. Körülötte néma csend, nem füstöl a kémény sem. Ott benn minden elpihent, ablakai sötéten néznek ki, mint vak ember. Ajtón zár nem nyikordul ki itt lakott elindult. Édes kicsi öreg ház, szép kis otthont nyújtottál. De az évek haladnak, a testek elfáradnak. Nehéz már a fásláda, … Olvass tovább
Csillagok Te is ott ültél az élet színpadán Játszhattál volna hegedűn vagy zongorán Írhattál volna szép szavakból könyveket Rímekbe foglalhattad volna versedet Miét nem tetted meg? Lefesthetted volna titkos vágyaid Elénekelhetted volna az élet nagy dalait Építhettél volna csodás palotát Terveztél volna gyönyörű kerteket Miért nem tetted meg? Lettél nekünk Apánk és Édesanyánk Gyönyörű szavakat … Olvass tovább
Tetőzni bajt A dús folyónak árja már a parton majdnem átszaladt, az ég szeméből ennyi könny, tán évek óta nem szakadt. A búza szára vízben állt, a nyár hiába küszködött; az Úr akarta! – Így legyen! S a víz győzött a tűz fölött. A gazda kérges szíve fájt – hajolva dőlt a búzaszár -, az … Olvass tovább