Már nem Már nem gyújt lángra semmi Egy csillagot legbelül Csak ha madárdal zeng kint A fára ha leül Dalol s feledi ami tél volt szívében Benne a kikelet dalában S a nyár sugárzik körülötte Mert még fiatal Én már csak közepesen derülök kinek Még ifjonti kedve erős De van, aki csak a vén hitelt … Olvass tovább
Örömtánc Aranyhajú csendnek szerelem tornácán Pislákoló holdfény kisimult homlokán. Ezüstfényben úszik, létnek sík talaján Mosolygó csillagok részegült oltárán. Örömtánc éjjelen, vonaglik a vágyad Szeretet tarsolyán, hegedül a bánat. Párbajra vonulnak, régmúlt a jelennel Csukott szemmel fekszel, vitázol éneddel. Megpendül szívedben kopott erek húrja Örömtánc nyoszolyán felsóhajt a múltja. Visszatérő hangját mindhiába várod Keresgélsz a mában, … Olvass tovább
Negyvenegy évvel ezelőtt (férjem 64. születésnapjára) Negyvenegy évvel ezelőtt Voltál csupán csak huszonhárom, S néhány nappal ennek utána Lettél örökre az én párom. Születésnapi ünneped’ Követte sok boldog pillanat, Míg esküink elhangzottak Az augusztusi ég alatt. Bár még félve, de remélve Hittük, boldog lesz az életünk, Isten áldását adta ránk, Hogy még együtt ünnepelhetünk! Húsz … Olvass tovább
Cezarina reggelit készít a fiának, citromos teát, két szelet vajas kenyeret, rajta szalámi karikákkal, mellette a tányéron paprika és paradicsom szeletekkel, mert úgy szereti Özséb. Amíg reggelezik a fia, addig erős feketét főz, azt majd az utolsó falat elfogyasztása után teszi a gyerek elé, hogy forrón, cukor nélkül megihassa azt, még az indulása előtt. Rápillant … Olvass tovább
Öreg bácsi Öreg bácsi szunyókál a padon, Kopott kabátján száraz falevél, Ráncos, sovány arcán halovány mosoly, Talán egy szép tündérről álmodik. A nap lassan dereng, fagyos a hajnal, Az utcákon még csendes béke van, Varjú tollászkodik kopár faágon, Az avarban, kiskutya szimatol. A bácsi felriad, már nem mosolyog, Belesajdul a kegyetlen való, Újabb gyötrelem, kínzó … Olvass tovább
Nyárvégi este Kék-ezüstös fénye a ragyogó holdnak, utat rajzolt a csöndes esti tájra. Itt-ott apró fénybogarak szálltak, fűszálak közt kis csigák lapultak. Szép volt az este. Sétáltunk a parton. A folyó szelíd csobbanással zajlott, víztükrén ezerszínű fények ringatóztak, dajkálva halakat és kisbékákat, nádszálon megbúvó nádi poszátákat. Távolabbról hajó közeledett, kürtje süvített az éjszakai csöndbe, megtörte … Olvass tovább
Az öreg hárs Az este felölti csillagfény palástját, útjára indul a hold égő korongja. Lassan bandukol a kitaposott pályán, színjátszó aranyát földre sugározza. Minden csendes, néma, tücsök sem ciripel, éter hullámain hárs illat mámorít, a viharos június most búcsúzik el. Feledés homálya rá ködfátylat borít. Áll az öreg hárs, ki tudja mióta már, hold fényében, … Olvass tovább
Esik… Az esőcseppek vad táncot járnak, a bús komor ablakon, s borús könnycsepp gördül arcomon. Felettem az istenek villámai cikáznak, s elvágják hangos zaját a rohanó világnak. Csak a pergést hallom, ami épp úgy szól, mint basszus a jól hangolt dobon. Ködfátyol borul az elcsendesedett tetőkre, s a nap se süt le bársonyos testünkre. Gonosz … Olvass tovább
A nappaliban ébredt A nappaliban ébredt, Hasa belül bizsergett, Szemeit lehunyva tartotta, A jobb lábén érezte meg a kezet. A házakkal kerített udvar csendesen telt meg fénnyel, A levegő nem mozdult, Sugarak tömege toporgott, És mind egyszerre egy irányba fordult. Egy túllocsolt virág cserepéből, Szivárgott a bő víz. A szobában egyedül ébredő, A kinti kanapéra … Olvass tovább
Sercegő percek hátborzongatóan szívtelen változások Az émelyítően változatlan állandóságban 2007-03-29
Hangjegyek szívünk fölött lelkem hátán betű-legyek ugrándoznak jobbra-balra mikor a szavakból szedek mozog az értelem karja ahogy aurád ölelem a pillanat gyorsan szalad göndörödve a fejeden bájjal nyilaz barna hajad veled hevített énekem törülközőt szappant számoz s ahogy fürdik a végtelen elmémben habzik a pátosz csuklómon a csoda csörög elhallik zaja a sejtig vérem díszletei … Olvass tovább
Megtörve Néha, mikor a fájdalom vált bérletet a válladon, mély sebet szánt, érezheted, melytől eláll lélegzeted, bú öleli sebzett lelked. Ahhoz nincs szó, nincs képzelet, bántó vád, ahogy eltemet… könnyed nyeled, zavartan állsz, mit mondhatnál, szót nem találsz. Beborítja szíved a gyász. A csalódás összezavar szószegés a lelkedbe mar; szemeidet fátyol zárja, lecsordul a sós … Olvass tovább
Ha már nem keresem tovább (Búzakék Szomjúság) Mindig szomjúhoztam valamire. Tudásra, gyerekre, szeretetre – lassan úgy szólítanak: nénike, s fejkendős nagyanyám jut eszembe. … Amit felhalmoztam utam során… kívülről nem látni, belső csodám – így tehát Szürke vagyok, unalmas a Sorsom rejtett díjjal jutalmaz. Mélyre ásta a Földben, valahol… leljem meg, Ő ezzel nem vacakol … Olvass tovább
Gyermekeink Életünk gazdag ajándékai ők, Legyünk méltóak ehhez mi szülők! Általuk lüktet,kacag a világ, Kinyílik a réten minden kis virág. Dalol a madár is mikor fiat nevel, Az ő kis életük,sose legyen teher! Általuk csodás,szép ez a világ, Kicsi szívük mindig mosolyunkra vár. Tárd ki a karod, öleld gyermeked, S szeretettel telik meg szíved\’ Csillagok … Olvass tovább
Véget ért… Miért ragyog még fenn, milliónyi csillag? Mikor lelkem sötét, lehullt szikla már csak. A napot takarja sötét, vészjós szürke felhő. Égnek csatornája, leszakadt és le jő. Úgy szakad szememből, forrón fájó könnyem. Mint a zápor eső, elmos mindent könnyen. Nem marad utána, csak csend és nyugalom. Árva fájó emlék, egy üres oldalon. Jó … Olvass tovább
Szerelmes éj Lapul az árnyék simulva parthoz, nesztelen jár, mint aki bajt hoz. Estébe tévedt fénye a Napnak bontva meg ágyát, hol tüzet raknak… Méz-meleg fénnyel lobban a rőzse, szenvedélyt forral est-pihenőre. Boldog aranyban éhesen kékre, zöld forgatagban festi egészre… Barna nyugalmat, bíborral hálát, hosszú hallgatást, barátnak áldást, megfáradt testnek fehérben szállást, csendet jó borral, … Olvass tovább
A kétlábú mindenható, azaz mi, a saját dicsőségünk vakító fényétől elkápráztatva, észre sem vettük, hogy alaposan eltévedtünk, az út, amin most járunk, az utolsó, a pokolba vezet. Hát ez lesz a mi végzetünk, ugye. A teremtő valamikor ide rittyentett bennünket a Földre, gondolván jól elleszünk itt a többi lakóval, de mi, hipp-hopp eluraltuk, és kegyetlenül … Olvass tovább
Göröngyök Nem tudom miért teszed Miért nem érzed,hogy Ez az út sehová nem vezet A göröngyöket Magadnak rakod ki Egyszer majd nem tudod át ugrani Mondhatod,könnyű most okosnak lenni Volt mikor Te is kusza utakon jártál Nem hallottam meg hiába kiabáltál Most vissza jönnek a pofonok Érzem milyen ha én kapok Menekülnék minden elől Bújnák … Olvass tovább
Barátság és szeretet Ma is úgy ébredtem, mint minden áldott reggel, szívem, lelkem telve szeretettel… a sötétkék égbolt színarannyá változik, ahogy az aranykorong a mélységből felkúszik, amint ablakomon beragyog a felkelő nap fénye, úgy árad szét szívemben egy újabb nap reménye, oly jó érezni a Nap simogató két kezét, a sok borús nap után érezni … Olvass tovább
A vak tyúk szeme 19. rész Őszbe fordul az idő. Meleg a vénasszonyok nyara. Röfi már kész süldőlány, a két kiskutya is megemberesedett mellette. Terka néninek felvitte az isten a dolgát, mert a reggelit Lillácska készíti, elköltik, majd mindenki megy a dolgára. Olyan természetes, hogy reggel hétkor megjelenik Nándi, együtt reggelizik Gézukáékkal, és ha Lillának … Olvass tovább